Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés képviselőházának 8 Az értékéhez viszonyítva sokkal kisebb a vám a finom árunál, mint a parasztárunál. Tizenegy és fél év alatt, mióta itt ülök, ezt nem egyszer bizonyítottam már pénzügyi javaslatok tárgyalása alkalmával. Nem szabad megfeledkezni azután a forgalmi adóról sem, amely Magyarországon meglehetősen, súlyos tétel textilárukra átszámítva, hiszen tudjuk a fonáláruknál és egyéb áruknál. A végén nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy .kartelek is vannak és kartelmegállapodások is vannak és ezekre a kartelekre nekünk itt semmi néven nevezendő befolyásunk nincs. Mi is harcolunk a legélesebben a kartelek ellen, mi is minden időt és alkalmat felhasználunk arra, hogy munkástársaink élettartását javítsuk. Ebben a Házban mi voltunk az elsők, akik az embergyilkos Bedeaux-rendszer ellen harcoltunk. Miután mi idehoztuk a nyilvánosság elé s lelepleztük ezt a borzalmas bérező rendszert, már olvashatunk róla előkelő katolikus újságokban is, már azokban is írnak a Bedeaux-rendszer nagy hátrányairól, különösen arról, hogy milyen borzalmas hatása van ennek a rendszernek a nőmunkásokra. Ne tessék tehát bennünket azzal vádolni, hogy mi összejátszunk a kapitalistákkal, hanem, mondom, ha a képviselő úr még egyszer támadni akarja a szociáldemokráciát, akkor ennél jobb argumentumokat vegyen; de ha támadni akar (bennünket, mindenesetre ismételten ajánlom egy jó közgazdasági könyv elolvasását. Egyébként azonban a képviselő úrnak egyet ajánlok becses figyelmébe éppen az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban. Magyarországon a szociáldemokrata párt hivatalosan 1890-ben alakult meg. 1890-től a mai napig keserves, nehéz küzdelmekkel vittük a munkásság szociálpolitikai védelmét előre. Ebben a kemény, kíméletlen harcban alig találtunk pártfogókat, alig akadt társadalmi réteg, amely ebben a kemény harcban mellénk állott volna. Csak a munkásság nyomása, az idők megérlelte eszmék hatása alatt próbálkozott a kormány nagy nehezen utánakullogni a szükségletnek. Az első munkásbiztosítót mi létesítettük Magyarországon 1875-ben. Végigsorolhatnám az összes szociálpolitikai törvényeket, amelyeket mi kezdeményeztünk. Mi tehát ebben a tekintetben sehonnan nem kaptunk támogatást és ma is csak nagyon kevés és legjobb esetben platonikus az a támogatás, amely osztályrészünk az ilyen harcokban. Ezzel szemben például Angolországban, amikor a whigek voltak uralmon, eltörölték a gabonavámokat s amikor azután a választáson a toryk kerültek uralomra, tehát a nagybirtokos osztály, — akkor még kizárólag a nagybirtokos osztály pártja volt a tory, amelyben helyet foglalt az angol nemesség színe-virága — ez a tory-párt volt az első, amely a gyáriparitörvény létesítését a parlamentben keresztülvitte. A tory-párt volt az, amely Angolországban megindította azt a szociálpolitikai folyamatot, amely megszüntette a kapitalizmusnak azt a kizsákmányoló módszerét, amelyet Angliában is alkalmaztak: a 14—16 órás munkaidőt, a nők és gyermekek éjjeli munkáját, a kizsákmányolásnak azokat a módszereit, amelyeket horzalom nélkül nia sem olvashatunk. Hol vagyunk mi Magyarországon ettől? Hol volt, vagy hol van az a gróf, aki felállott volna, vagy felállna a kapitalisták által ki0. ülése 1936 január 28-án, kedden. 113 zsákmányolt munkásosztály védelmére? Hol, melyik gróf állott fel és mondota: egy évi tantiém erejéig lemondok a haszonról és átenge. dem arra a célra, hogy egy gyárban létesítsenek bölcsődét. Hát ez egy szimpla, semmit sem érő dolog, de mégis egy kis hatással bíró szociálpolitikai gesztus lett volna. Minderről nem hallottunk, ellenben, — és nagyon jó lesz, ha ezt a képviselő úr megjegyzi magának — amikor a Magyar Általános Hitelbanknak egyébként igen eszes vezére, Kornfeld Zsigmond báró lett, akkor nem kisebb ember, mint gróf Zichy János volt az, aki hozzáintézett levelében, amely egyébként nyilvánosságra is került, azt írta neki, hogy gratulál a magyar nemességnek. Tehát a magyar nemességnek gratulált az új nemeshez. Amikor tehát azt látjuk, hogy a nagybirtok és a nagykapitalizmus testvéries egyetértésben osztozkodnak a profiton, akkor legalább is ildomtalanság a munkásság pártját, a szociáldemokrata pártot — habár burkoltan is — azzal a váddal illetni, hogy feladta programját és azt a harcot, amelyet a kapitalizmus ellen évtizedek óta folytat. Még csak annyit, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatban mondottakkal sincs szerencséje a képviselő úrnak. Azt állította Buchinger képviselőtársunkkal szemben, hogy nekünk semmi részünk nem volt a szövetkezetek létesítésiében. Ezzel szemben a történelmi igazság az, hogy az első szövetkezetet 1796 körül fejlesztették ki Skóciában, kizárólag az ott dolgozó textilgyári munkások, illetőleg takácsok, majd később 1828-ban létesült Angliában a munkásszövetség, amelynek kezdeményezői kizárólag munkások voltak. A modern szövetkezetek megalapítója 28 rochdalei takács volt és a 28 közül 14 szocialista, 10 owenita és 4 pártonkívüli volt. De nézzük meg Magyarországot. Az első magyarországi szövetkezetet 1852-ben alapították Besztercén az ottani szász földmívesek, majd 1856-ban alakult ugyanilyen szövetkezet Medgyesen. A Hangya az 1890-es évek elején alakult, ezzel egyidőben Aninán és Eesicán az odatelepített munkásság is létesített fogyasztási szövetkezetet. Csolnokon, Esztergom megyében már 1892-ben dolgozott egy szövetkezet, amelyet egyszerű bányamunkások alapítottak. Budapesten már 1897-ben volt munkásszövetkezet. Teljes joggal mondotta tehát Buchinger képviselőtársam, hogy a munkásság nemcsak az elméletileg megállapított, hanem a gyakorlatilag alkalmazott harcból is kivette részét, mert hiszen a szövetkezetek alakításával bebizonyította, hogy gyakorlati szociálpolitikát is kíván. T. Képviselőház! Rátérve a javaslatra, mindenekelőtt egy őszinte vallomással kell beszédemet megkezdenem, őszintén bevallom, hogy arra a hírre, hogy a ^kormány reformálni kívánja a hitbizományokat, megdobbant öreg szívem, nagyon megörültem s azt mondtam magamban: végre egy kormány, amely hozzá mer nyúlni a hitbizományokhoz. Amint azonban az igazságügyminiszter tervezetét olvastam, meginkább, amikor a bizottsági javaslat került a kezembe, lelohadt a lelkesedésem, mert én drámát, igazságtevő drámát, olyan drámát vártam, amely a magyar népnek igazságot szolgáltat az évszázados jogegyenlőtlenségért és be kell vallanom, hogy I egy igazságtevő dráma helyett kaptunk egy 16*