Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-79
104 Az országgyűlés képviselőházának jog kérdésében sohasem foglaltam el ókonzervatív álláspontot és abszolúte nem is kívánok ilyent elfoglalni. Meg kell ismerni és pedig objektíve a hitbizományoknak eredetét és rendeltetését az elmúlt évszázad különböző periódusaiban. A hitbizományoknál azoknak túltengő terjedelme miatt a legtöbb kifogás hangzott el egy évszázadon keresztül a kötöttség ellen. A birtokkötöttség azonban a magyar birtokjogban gyökeredzik és visszanyúlik egészen a honfoglalásig, ahol, midőn a hét törzs elfoglalta ennek az országnak területét, azt a vérszerződés alapján felosztották a törzsek között, a törzsek pedig a nemzetségek között, megkötve a területet, hogy az azután így a nemzetség tulajdona maradjon. Ebből az ősi foglalásból alakult ki még az Árpád-királyok alatt a nemesi magyar birtokrendszer, amely inkább közjogi, mint magánjogi természetű. (Rassay Károly: Ügy van!) Jellemző vonása a kötöttség, hogy az ősi földbirtok minél biztosabban maradjon a nemzetség tulajdonában, biztosítja ez az ősi foglalás a nemzetségnek fennmaradását. A nemeseket a földbirtok mint a Szent Korona tagjait illette meg. Ebből származik és ezt mondhatjuk egyszóval ősiségnek. Ezt az ősiségét Nagy Lajos királyunk szabályozta először határozottabb formában és ez az ősiség végigvonul 1848-ig a magyar földbirtokpolitikában. Az ősiség magában foglalta azt a birtoklási szokást, hogy a földesúr házikezelésben tartotta a közelfekvő birtokterületet, míg a távolabbi birtokterületet bizonyos ellenszolgáltatás mellett átadta művelésre a jobbágyoknak. Ebből alakult ki az úrbéri viszony, amelyet legutoljára Mária Terézia szabályozott az Urbárium gyűjteményében. Az ősiségben magában tehát már benne vannak a kötöttség elemei, amelyek később a hitbizományra vezettek. A hitbizományban természetesen még erősebben domborodnak ki ezek. Míg az ősiségben a törzs és azután a nemzetség fennmaradása, szóval erősebb nemzeti eél lebegett az akkori birtokos és a birtokló nemzet előtt, a 'hitbizományban már egy szűkebb területre szorítkozik ez az érdek: a család vagyoni és társadalmi fennmaradására. (Rassay Károly: Ezt mondtam én is!) Ezen az alapon nem fogadom el azokat a megállapításokat, hogy a magyar történelemben a hitbizományi intézménynek semmiféle gyökere nincs. A hitbizományi jogot tényleg az 1687 :IX. te. szabályozta. Ezek a jogszabályok nagyobbrészt csakugyan idegen, külföldi eredetűek, de látjuk, hogy mielőtt az 1687:IX. te. a törvénytárba került volna, már alakultak hitbizományok. Ezek között a legérdekesebb a gróf Thurzó György-féle hitbizomány, amelyet sokan nem is ismernek el voltaképpen hitbizománynak, hanem inkább családi vagyonközösségnek, birtokközösségnek. Azonban a későbbi hitbizományokban — aminő volt pl. a Pálffyak hitbizománya — már az egyéni osztatlan öröklés nyilatkozott meg. A közös birtoklás formájában csak egyetlen hitbizomány maradt meg, az említett Thurzó György-féle, amely egészen a legutolsó időkig élt és nemcsak egy családra terjedt ki, hanem a leszármazók révén egy nagy közbirtokosságnak a vagyona. T. Ház! A hitbizományok rendeltetését illetőleg felhívom a Ház figyelmét arra, hogy éles különbséget kell tenni az 1848 előtti hitbizományok és az 1848 után alakult hitbizomá79. ülése 1936 január 2-Jt-én, pénteken, nyok között. Az 1848 után alakult hitbizományoknál csakugyan — ahogyan mondani szoktak. — a család fényének fenntartása, a társadalmi pozíció biztosítása volt a főcél. Az 1848 előtti hitbizományoknak — vagy legalább is á legtöbb hitbizománynak — egészen más történelmi eredete és egészen más politikai rendeltetése volt. A középkori abszolút uralkodó jogokban bennefoglaltatik a fejvesztés büntetése is, amely külföldön együtt járt a jószágvesztéssel is az egész nemzetségre, az egész családra kiterjedően. A magyar abszolút királyi büntetőjogban a fejvesztés csupán mint személyes büntetés gyakoroltatott, ellenben a jószágvesztés kiterjedt az egész családra, mint a többi országokban. A magyar főurak ezekben az időkben politikailag nagyon sokszor változtattak helyet. Méltóztassanak csak — hogy nehezebb olvasmányt ne ajánljak a t. Háznak — figyelemmel kísérni Herczeg Ferenc történelmi regényét, amely most van megjelenés alatt; abból látszik a legjobban, hogy legkiválóbb főuraink egyik héten még a császári, illetőleg királyi bécsi udvar fényében voltak, a király bizalmasai voltak, a másik héten már ott találjuk őket Rákóczi Ferenc táborában. (Rassay Károly: Azután megint visszamentek!) A főurak jórésze, hogy legalább a családot biztosítsa a tekintetben, hogy nem veszti el az egész család a birtokot, a jószágot fiainak kuruckodása miatt, a hitbizományalapítás előnyét eszközölte ki és így amikor bármelyik utódjuk a politikai harcok során szembekerült a hatalommal, voltaképpen biztosították az utódok részére továbbra is a birtokot. Ez történelmi tény, amit nekem le kellett szegeznem, mert mégsem lehet a magyar hitbizományi rendszert egészen idegennek mondani és mégsem lehet a magyar hitbizományi jogban pusztán olyan elemeket keresni, mint amilyenek a külföldi történelemben és a külföldi jogban vannak. A vita során felhozták azt is, hogy Erdélyben alig vannak hitbizományok. Tényleg úgy van, hogy Erdélyben alig vannak hitbizományok. Ez is alátámasztja a magyar hitbizományi intézménynek előbbi magyarázatát, mert Erdélyben a megszállás címén a nemzetségek által birtokolt területen visszaháramlás és királyi donáció nem volt, így az erdélyi főuraknak neim is volt szükségük arra, hogy a királytól hitbizomány alapításához kérjenek hozzájárulást. A hitbizományoknak — legalább nagyrészben — a XVII. és XVIII. században, így az anyaországban, történelmileg politikai rendeltetésük is volt, amire a Királyhágón túl nem volt szükség. Egyébként maga Sebess Dénes, aki hitbizományi jogunknak egyik legkiválóbb művelője, a következőket mondja »Adatok a magyar hitbizományi jog reformjához« című tanulmányában a hitbizományok céljáról (olvassa): »A törvény célja nem a család fényének fenntartása volt, amint azt általában állítják. Az 1867:IX. te. tulajdonképpeni célja az volt, hogy az ország mágnásai és előkelői vagyoni elerőtlenedését főleg a banderiális rendszer fenntartása érdekében megakadályozza.« Más szóval közjogi érteJmet is tulajdonít a hitbizományoknak, amelyek szükségesek voltak ;ai honvédelem biztosításához. (Vitéz CsefaSzombathy László : Az alapítólevelek mást mondanak!) A XIX. században egészen megváltoztak a
