Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

44 Az országgyűlés képviselőházának 07. ülése WS5 november 13-án, szerdán. Scheftsik György: Röpcédula!) Méltóztassék elolvasni a választási törvényt. (vitéz Scheftsik György: Elolyastam, tudom! — Hor* váth Zoltán: Rosszul olvasta el!) Ebben az van, hogy a választási eljárás tartama alatt a nemzeti zászlóknak agitáció céljára való fel­használása tilos. Ezeket a zászlókat osztogat­ták. A nemzetiszínű zászlónak nem az adja meg a jellegét, hogy milyen nagy és milyen anyagból van. Ez igenis zászló, (vitéz Scheftsik György közbeszol.) Elnök: Scheftsik képviselő urat kérem, maradjon nyugodtan! Gr. Apponyi György: Tekintettel arra, hogy én nem szembenülő képviselőtársaimhoz intézem interpellációmat, hanem a miniszter­elnök úrhoz, engedjék meg, hogy közbeszólá­saikra ne reflektáljak. A miniszterelnök úr­hoz intézem kérdésemet, úgyis mint a nemzeti egység pártjának vezéréhez. (Éljenzés a jobb­oldalon. — vitéz Mikolay József: Az ország vezére!) Minden pártvezér szokott erre ügyelni, a politikai felelősség írja elő minden pártvezér­nek, hogy vigyázzon arra, hogy a vezetése alatt álló párt az alkotmányos politikai küz­delemben ne hágja át a törvény világos ren­delkezéseit. (Nagy zaj a jobboldalon. — vitéz Scheftsik György közbeszól.) Fokozottabban áll ez a kötelezettség... (Nagy zaj a jobbol­dalon.) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Scheftsik György: Például, ha felekezeti izgatás törté­nik?) Scheftsik képviselő urat folytonos köz­beszólásaiért rendreutasítom. Gr. Apponyi György: ...akkor, ha ez a pártvezér az ország miniszterelnöke, akinek mint miniszterelnöknek is kötelessége a tör­vényt betartatni. Tekintettel arra, hogy a nemzeti egység pártja (Nagy zaj a jobbolda­lon.) itt a törvényt otromba és durva módon áthágta. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly: Tessék már meghallgatni! — Zaj jobbfelöl. — Marsehall Ferenc: Nem bírjuk ki! — Derültség a középen.) A válasz­tást megelőzően nagyszámban osztogatták ezeket a zászlókat többszöri figyelmeztetés el­lenére is. A választás napján azok az autók, amelyek az egységespárti választókat szállí­tották a szavazóhelyiséghez, (Felkiáltások jobbfelől: Nemzeti egységpárti!) nemzeti zász­lókkal voltak teletűzdelve. Meg kell állapíta­nom, hogy Zákány községben, ahol tartózkod­tam, a csendőrség teljesítette kötelességét, amennyiben elkobozta a zászlókat, (Nagy zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Azért va­gyunk itt, hogy beszéljünk!) Ez ellenben nem jelenti azt, hogy amikor a hatalom, a pénz, az agitáció minden eszköze rendelkezésre állott, (Zajos^ közbeszólások jobbfelől.) amikor az ellenzék a leglojálisabb. (Zaj a jobboldalon.) a legobjektívebb módon, a legparlamentari­sabb módon beszélt mindig, ugyanakkor a kormánypárt emberei hágják át a törvény rendelkezéseit. (Nagy zaj a jobboldalon.) Mélyen t. miniszterelnök úr, nem akarok kitérni ennek a választásnak különböző rész­leteire, (Nagy zaj a jobboldalon.) csak a Ház asztalára óhajtom letenni ezt az alkalmi újsá­got, amely a néhai Vörös Újság stílusát meg­szégyenítő modorban támadta itt Magyaror­szág volt miniszterelnökét. (Rajniss Ferenc: Jól tette! Joguk van hozzá!) Megrágalmazza a többi között... Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Gr. Apponyi György: .... azt a képviselő urat, akinek ellenzéki győzelme úgylátszik íájt, a t. kormánypártnak, azzal, hogy pánger­mán-agitátor. (Zaj a középen és a jobbolda­lon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, marad­janak csendben. (Zaj jobbfelől.) Kérem a jobb­oldalt, méltóztassék a szónoknak lehetővé tenni, hogy elmondhassa beszédét. (Nagy zaj a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: El lehet képzelni, mi ment végbe falun, vidéken, ha itt így viselkednek. — Nagy zaj a jobboldalon.) Kérem a jobboldalt, méltóztassanak a tárgya­lás komolyságát biztosítani és a szónoknak a beszéd jogát szintén biztosítani. (Propper Sándor: Szép ez az új stílus!) Gr. Apponyi György: Nem akarok ennek az alkalmi lapocskának kérdésére kitérni, ez nem képezi interpellációm tárgyát, csak a nem­zeti egység pártjának a csurgói kerületben al­kalmazott egész harcmodorát óhajtottam ezzel jellemezni. Igen kérem azonban a miniszter­elnök urat, hogy az interpellációm szövegében feladott kérdésekre kielégítő választ méltóztas­sék adni, mert amikor az ellenzékkel szemben főképpen a vidéki gyűlésen a választási agi­táció során stb. a csendőrség és a hatóságok a legmesszebbmenő szigorral jártak el, ami ellen a magam részéről semmi kifogásom nincs, ugyanakkor nem szabad, már a tekintély elvé­nek respektálása szempontjából, a törvények iránti köteles tisztelet megóvása végett sem elvégezni azt a destruálást, hogy azt a látszatot keltsük ebben az országban, mintha itt a, hata,­lom birtokosainak minden szabad volna, mintha a hatalom birtokosaira nem vonatkoznék a tör­vény, csak az ellenzékre. Nem szabad ezt a lát­szatot kelteni. (Zaj. — Elnök csenget.) A ható­ságok az ellenzéket sok esetben nem tudták megvédeni, hogy törvényadta jogát gyakorolja. Eckhardt Tibor képviselőtársam tanú rá, hogy amikor az egyik községben ő, Szecsey István képviselőtársunkkal együtt az Inkey-féle párt­irodába igyekezett, egy 40—50^ főnyi részeg kortesosapat állott, zajongott és ugyanakkor 8—10 Inkey-párti választó be akart menni a pártirodába, két csendőr, aki nem törődött a kormánypárti kortes ek zajongásával, meg akarta akadályoizini... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Apponyi György: ... a,z ellenzéki válasz­tópolgárokat, hogy bemenjenek a pártirodába. Amikor ez ellen Szecsey képviselőtársunk óvást emelt, az egyik csendőr olyanféle kijelentést tett, hogy ha bemennek, beléjük fog lőni. Eck­hardt Tibor fül- és szemtanúja volt ennek az esetnek. Ugyancsak Eckhardt Tibor és Inkey Pál báró bementek az egyik községben egy házba, annak a háznak az ablakait téglákkal beverték. Egynéhány leitatott kortes, berúgott társaság állt ott kint és amikor Eckhardt kép­viselőtársam és Inkey Pál báró kijöttek, ott állt a két csendőr, de még a kisujjukat sem moz­gatták meg. Ez a csurgói választás története, amelyre büszke a nemzeti egység pártja. Egyébként a kérdések fel vannak adva a mi­niszterelnök úrnak az interpelláció szövegében és én sem loptam a hangszálaimat, ilyen zaj­ban nem beszélhetek. Kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék azokra válaszolni. Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála­szolni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen t. Ház! (Eckhardt Tibor: Kár az ilyen eljárást védelmezni, rendes embernek, mint Zsindely Ferenc! Nem tudod te, hogy Scheftsik mit műj­velt!) Nem kívánok a lezajlott választások

Next

/
Thumbnails
Contents