Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-58
Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1935 november 14-én, csütörtökön. 63 Iámnak. A kiváló minőségű magyar borok 'hírnevének öregbítése, szőlőkulturánk fokozása és fejlesztése mellett ez az intézmény gondoskodott arról, hogy Budafok városa, amely hajdan borkereskedelmi gócpont volt, továbbra is megmaradjon ebben a fogalomkörben a világ szemében. Ez az intézmény tartotta fenn Budafok városának hírnevét, éppen ezért Budafok városa hálás kegyelettel, soha el nem múló hálával íkíván áldozni Darányi Ignác emlékének. A községek borgazdálkodása még mindig igen hiányos, pedig — amint mondottam — annak arányában, ahogyan a borkereskedő tőkéje fogy és a borkereskedelem szegényedik, a bor vásárlása mindinkább nem szüretkor, hanem később, a fejtés után történik. Kívánatos volna tehát, hogy a szőlőgazdálkodással foglalkozó községek több szakoktatásban részesüljenek. Az ismétlő iskolákra gondolok e tekintetben, amelyeknek három típusa van. Az egyik az általános ismétlő iskola, amelyet sehol semmire sem becsülnek, amely igen gyenge pedagógiai alkotás. A szakiskolák hetenkint három órában adnak szakoktatást, de -az igazi, tulajdonképpeni szakismereteket szolgád iskola a szaktanítós önálló gazdasági népiskola volna. Ilyen azonban csak 5-4%-a az összes ismétlőiskolának. Ezer ifjú közül így csak 54 jár önálló gazdasági népiskolába. Mezőgazdasági alsó oktatásunk rendszere tehát nincsen kiépítve és éppen abban a korban, amikor az ifjúság legfogékonyabb, nem kapja meg azt az oktatást, amelyre múlhatatlanul szüksége volna. Mélyen t. Ház! Még egy-két kérdést kívánok egészen röviden tisztázni. (Halljuk! Halljuk!) Itt pedig nemcsak a túltermelés megszüntetésére gondolok, hanem meg kívánom védeni a borkereskedelemnek, a vendéglősiparnak és általában a fogyasztóközönségnek érdekeit is. Az egyik kérdés, amelyet meg kívánok említeni, a fogyasztási adó kérdése. Minden oldalról tárgyaltuk ezt és azt mondhatnám, egységesen állapodtunk meg abban a kérdésben, hogy ezt az adót el kell törölni, mert 10—20 filléres borárak mellett 10 filléres borfogyasztási adót fenntartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Abban is megállapodtunk azonban, hogy ez a bevétel a községek és városok bevétele. (Ügy van! Ügy van!) így tehát anélkül, hogy azok megfelelő kárpótlásban részesülnének, ezt a bevételt tőlük elvonni, ezt az adót eltörölni nem lehet. Abban is megállapodtunk, hogy meg kell tehát jelölni azt a forrást, amelyből a községek és városok megfelelő kárpótlásban részesülhetnének. Azért szólok hozzá a kérdéshez, mert ezt a forrást kívánom megjelölni. (Halljuk! Halljuk') Sajnos, az időm már rövid. (Halljuk! Halljuk!) Amikor rátértünk a forgalmiadóváltság rendszerére, akkor a városok és községek az elvont jövedelmekért megfelelő kárpótlásban nem részesültek, sőt amikor a forgalmi adó kulcsát felemelték, akkor sem gondoskodtak kárpótlásról; a bevételi többlet külön alapba folyik be ma is és ebből a külön alapból kapnak a városok itt-ott némi segélyt. Nekem az a meggyőződésem a forgalmiadóváltság rendszere kapcsán, hogy ha a törvényes részesedéseknek azt a mértékét, amelyet eddig is a községek és városok kaptak, ^ebbe a közös alapba beszolgáltatnók, tikkor bőven jutna fedezet arra, hogy a fogyasztási adót eltöröljük és a városokat és a községeket a mai viszonylatban megállapított bevételek arányában megfelelőképpen kárpótoljuk. (Taps a jobboldalon.) Ajánlom ezt a megoldási módot az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Van még egy másik problémám is, amelyet meg akarok világítani, amelyről költségvetési beszédemben már ugyancsak szólottam és ez a forgalmiadóváltság rendszerének teljes kiépítése, aminek előbb-utóbb meg kell történnie és akkor sor kerül a borfogyasztási adó dolgára is. A váltságrendszer a forgalmiadót tulajdonképpen átalakította termelési adóvá. Ennek következtében ezután a termelésnél kell a forgalmiadót beszedni. De amikor sokalljuk a fogyasztási adót, miként fogjuk a termelőt még egy újabb adóteherrel sújtani. És ki fogja ezt beszedni milyen apparátus fogja ezt a rendelkezést végrehajtani 1 ? Ez visszafejlődést jelentő megoldás, amelyet mindenképpen el kell kerülni. Erre nézve akarnék ismét egy tanáccsal szolgálni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha már a kormány módot tudott találni arra, hogy a tej, tojás, kenvér, gyümölcs, zöldség, gabona- és takarmány fél ék mentesüljenek a forgalmiadó alól mint elsőrendű élelmezési cikkek, és amikor a borról bebizonyították, — már Sdhams Ferenc is megírta — hogy nemcsak élelmezési cikk, hanem orvosság is, — különben sem jelentős tétel és rettentően zaklató eljárástól mentesítenénk a kereskedelmet és a vendéglősipart — akkor módot kell találnunk arra, hogy mentesítsük a bort a forgalmiadó-kötelezettség alól. Ha ezt nem tesszük, mindenképpen nehézségeik lesznek, bármi félé szabályozást találjanak ki. Ha a kereskedőnél akarjuk beszedni, akkor el fogja kerülni a bor a kereskedőt, ha a termelőnél akarjuk beszedni, akkor újabb szemleívet kell majd felfektetni^ és az ellenőrzést csak rettenetesen zaklató eljárással lehet megvalósítani, a bevétel pedig nincs arányban a költségekkel. Egyébként megvan erre a pénzügyminiszter úrnak a törvényi felhatalmazása is. Mi azt akarjuk, hogy a bor széleskörű fogvasztás tárgya, elsőrendű népélelmezési cikk legyen, (Ügy van! a jobboldalon.) s ennek egyetlen előfeltétele az, hogy a bor a forgalmiadó-kötelezettség alól mentesíttessék. A pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom ezt a megoldást, rendeleti alapon bármely pillanatban megvalósíthatja (Br. Vay Miklós: Egyhangúan elfogadjuk!) és amikor a bor bajainak orvoslásáról beszélünk és komoly intézkedéseket kérünk, akkor ezt is fel kell említenem, mint a megoldás egyik egészen egészséges módját. T. Ház! A borfogyasztás emelését, a borkultúra fokozását szolgálja az úgynevezett bornapok rendezése. Csak egy-két szót akarok ennek kapcsán elmondani. A bornapok helyesek és jók, a várost egybekapcsolják a faluval, közelebb hozzák őket egymáshoz. A közönség megismeri a kiváló magyar borvidékek termeivényeit s maga is mint bíró léphet fel, meg tudja majd ítélni, hogy melyik vidék borának mi a jellegzetes sajátossága, mi az igazi értéke. A bornapok rendezésénél mégis figyelemmel kellene lenni bizonyos körülményekre és ezt a kérdést nem lehet olyan bürokratikusán kezelni, mint ahogyan most történik. Ha már a közönséget drága, ' megfelelő reklámmal fellovaljuk és a közönség valóban nagy érdeklődést tanúsít a bornapok iránt, akkor tegye lehetővé a Máv„ hogy megfelelő szerelvények álljanak rendelkezésre és kielégítsék a közönséget, amely a bornapok felé törekszik. Mert ha azzal fizetik ki a közönséget, hogy: nincs több szerelvényünk, nem ké9*
