Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

58 Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1935 november 14-én, csütörtökön. T. Ház! A többtermelésnek, a túltermelésnek a megszüntetését szolgálhatjuk a csemegeszőlő-termeléssel. Senki sem állíthatja azt, hogy a magyar piac csemegeszőlővel el van látva. A szőlő drága és kevés és a legtöbb esetben úgynevezett étkezési — magyarán mondva — borszőlőt kapunk s igazi csemegeszőlőt nem igen tudunk kapni. Hiába siránkozunk azon, hogy exportunk elsorvad és visszafejlődik, amikor még belföldi piacunk megfelelő ellátásáról sem tudunk gondoskodni. Megtörtént velem az, hogy három napig voltam egy tipikusan szőlőtermelő magyar városban, híres borvidéken, amely vörös boráról híres — többet már nem mondok — és nem tudtam egyetlenegy fürt csemegeszőlőt sem kapni, pedig azok. akiknek vendége voltam, mindent elkövettek, hogy engem tejben-vajban fürösszenek. Rendezünk különböző napokat: madarak napját, fák napját, takarékossági napot, ilyen napot, olyan napot, de kérdem: miért nem rendeznek az iskolák szőlőnapot, hogy megismerjék a gyerekek ezt a hatalmas kultúrát? Vannak talán gyerekek, akik még nem is láttak szőlőt, nem is élvezték tulajdonképpen még az igazi szőlőt. (Ügy van! Ügy van!) Hogyan kívánjuk, hogy ez a felnövekedett generáció valamikor vágyakozzék a szőlő után, amely a mi szerencsétlen kereskedelmi berendezkedésünk folytán tulajdonképpen mindig savanyú az ő számára. 1,149.000 iskolás gyermekünk yan. Ha — és én olyan szívből kívánnám, hogy így legyen — minden gyerek csak 10 kiló szőlőt fogyaszthatna minden évben, ami rendkívül egészséges és cukortartalmánál fogva éppen a gyermek szervezetének fejlődésére mérhetetlen előnyt jelent, ez 12 millió kg szőlő felhasználását biztosítaná, ami 40.000 hektoliter bornak felel meg. Most mindig a főelvet, a túltermelés elvét szem előtt tartva, rá kell mutatnom arra. hogy milyen nagy segítséget jelentene ez. Ezekből a különböző tételekből lehet azt a bizonyos segítséget meghozni, amely a többtermelés elleni küzdelmet végeredményben rentábilissá, sikeressé teszi. A csemegeszőlő termelést véleményem szerint az átoltással kapcsolatban, amiről beszélni fogok az amerikai direkt-termelők kérdésénél, elsősorban a homokos területeken kellene forszírozni, ahol olcsóbb a termelés és a homokos területek szőlőjével, amely éppen olyan egészséges, keményhéjú, mint a szőlősvidékek szőlője, nagyon szépen lehetne a külföldi versenyben inkább érvényesülni. Külföldi viszonylatban itt is nélkülözhetetlen az állami márkázás és nélkülözhetetlen az is, hogy a mi szőlőtermelésünk is igyekezzék a korral haladni. Mert ha exportálni akarunk, akkor gondolnunk kell azokra az új fajtákra, amelyekkel más országok külföldön verik a piacot és nagyszerűen érvényesülnek. Csupa konzervatívizmussal nem lehet boldogulni. Tudomásul kell vennünk, hogy az »Afuz Ali«. létezik, hogy ez egy prima, nagyszerű szőlő, hogy ezt termelni kell, s majd ha lesz belőle elég, akkor lesz is megfelelő exportunk. Mindenekelőtt és mindenekfölött azonban mégis belső piacunk megfelelő ellátásáról kellene ^a szőlőtermelésnek gondoskodnia. A túltermelés megszüntetése és a minőség javítása érdekében az amerikai direkt-fajták átoltása, kicserélése és fokozatos csökkentése kívánatos.

( Ez vonatkozott a termelésre. Ez különben mind majd a hegyközségi törvényben nyer rendezést. Most rátérek a fogyasztásra. A fogyasztás fokozását, mint célt, azzal érjük el, hogy kitűnő palackozott, jól kezelt borokat tudunk a közönségnek rendelkezésére bocsátani. Ezt a célt, amely egyúttal szabályozni kívánja tehát a borok előállítását, kezelését és forgalmát, a szőnyegen fekvő törvényjavaslat kívánja szolgálni. A. túltermelés következményeinek enyhítését szolgálná a bor ipari feldolgozása. Ezt a kérdést hivatott a szesztörvény rendezni. Felmerült az a kifogás, miért nem tárgyalják ezt a három törvényjavaslatot egyidejűleg. Valami sorrendet talán mégis csak kell tartani és én elég logikusnak tartom azt, hogy a földmi velésügyi miniszter i úr elsősorban a már meglévő, csupán módosítást igénylő anyagot, a borra mint alanyra vonatkozó anyagot kívánta letárgyaltaim. Természetesnek tartom, hogy amikor a termelés, a bor és a szesz kérdése egymásba kapcsolódó kérdések, akkor ezeknek összhangban kell egymással lenniök. Feltételezem, hogy a miniszter úr egységes terv szerint dolgozik ezen a téren, de igyekszik először a saját ügykörébe vágó kérdéseket rendezni és azután fog rátérni arra a küzdelemre, amely idegen területen fog lefolyni. 'Ezzel a bortörvényjavaslattal szemben azt a kifogást is emelték, hogy sok benne a felhatalmazás. A mai viszonyok között, amikor a rendezésre váró viszonyok folytonosan változnak, meg kell elégednünk azzal, hogy lefektetjük az elvet és felhatalmazások alakjában gondoskodunk arról, hogy ez az elv minden viszonylatban és r minden körülmények között megfelelően érvényesülhessen. Ha nem ilyen formában gondoskodunk erről, akkor rövidesen megint csak ide kell, hogy kerüljön a törvényhozás elé a bortörvény, már pedig nem kívánatos az, hogy a gazdasági élet valamely területe örökösen zavartassék újabb és újabb rendezésekkel. Ha stabilitásra akarunk törekedni, mint ahogy törekszünk is és akarjuk már, hogy jelenlegi viszonyaink között legalább alapelveiben valamiképpen stabil legyen ez a törvény, akkor — ezt én mondom, aki annyi törvény végrehajtásával foglalkoztam — ezt másképpen célszerűen és okszerűen megoldani, mint felhatalmazásokkal, nem lehet. Éppen ezért nagyon csodálom ezeknek a felhatalmazásoknak a kifogásolását és mivel én éppen ezekben látom egyetlen biztosítékát annak, hogy ez a törvény minden körülmények közölt okszerűen, alapelveiben célszerűen nyer végrehajtást, örömmel üdvözlöm ezeket a felhatalmazásokat. Ez fogja ugyanis a bürokratikus megkötöttséget megszűntetni. Mindezek után rátérek a bortörvény javaslat egyes rendelkezéseinek bírálatára. Ennél a bírálatnál mindig szem előtt kívánom tartani a legfőbb tételt, tudniillik a túltermelést, amely ellen valamiképpen küzdenünk kell. Ha ezt az elvet nem tartjuk szem előtt, akkor feltétlenül helytelen következtetésekre fogunk jutni. Egyet mindenkinek tudomásul kell vennie: hogy egy ilyen súlyos betegségnek gyógyítása áldozatok nélkül nem megy. Az áldozatot azonban minden érdekelt félnek meg kell hoznia. Majd rámutatok ezekre az áldozatokra is. Most csak a bortermelő-osztályhoz szólok és hangsúlyozom: ha segíteni akar sorsán, akkor a törvényjavaslatban foglalt korlátozásokat magáévá kell tennie. Ez a törvényjavaslat szerencsésen használja fel a múlt tapasztalatai alapján leszűrődött adatokat. A magyar bortermelés egyik legkiválóbb szakértője, Schams Ferenc, 1830-ban megjelent »Betrachtungen über Ungarns Weinbau« című munkájában az akkori, minden újítástól irtózó szőlőtermelők pesszimizmusával