Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

56 Az országgyűlés képviselőházának 58. ' het ennek az oka. Itt elsősorban rá kell mutatnom az export szempontjából számításba jövő országok autarchikus berendezésére. Ezek is szörnyűséges adatok a mi szempontunkból és talán a világ termelése szempontjából is. Ausztriában 1927-ben 226.000 hektoliter volt a termelés, 1931-ben 1,385.000 hektoliterre emelkedett Ausztria saját termelése. Ha már most tudjuk azt, hogy a magyar borok — és itt elsősorban megint a móri borra utalok — az osztrák savanyú borok házasítására kiválóan alkalmasnak mutatkoztak, Ausztriában pedig az elmúlt év óta bevezették a cukrozást, úgy érthető az osztrák export statisztikájának ilyen szomorú alakulása. Számítanunk kell még emellett azt is, hogy a burgenlandi területtel Ausztria bortermelése erősen megnövekedett. Jelenleg is igen szerencsétlen a helyzetünk az osztrák viszonylatot illetőleg, mert hiszen mindig szeptember 30-án, tehát a legalkalmatlanabb időben jár le a kontingens, éppen szeptember végén várták mindig a móriak az osztrák borkereskedőket, megszűnvén a kontingens, természetszerűleg egyetlenegy vevő sem tud megjelenni és most húzódnak a tárgyalások — — nagyon jól tudom, hogy ez nem a magyar kormány hibája, hanem az osztrákok ragasz kodnak ehhez- — mindaddig, amíg Ausztria nincsen tisztában azzal, hogyan tudta borát elhelyezni, értékesíteni ós van-e még fogyasztásának valamilyen behozatalra szüksége. Bennünket közelebbről érdekel még Németország, Svájc és Csehszlovákia, mert hiszen ezekbe az országokba volt nekünk nagyobb exportunk. Németország 1926-ban 989.000 hektoliter bort termelt, 1931-ben termelését már 2,840.000 hektoliterre fokozta fel. Svájc, ez a legjobb exportterületünk 1926-ban 327.000 hektolitert, 1931-ben 800.000 hektolitert termelt, Csehszlovákia 1926-ban 106.000 hektolitert, 1931-ben pedig 609.000 hektolitert termelt. Azt látjuk tehát, hogy öt év alatt, vagyis egy szőlőtelepítési időszak alatt — öt év alatt válik teljesen termővé az újonnan kiültetett szőlő — Ausztria és Csehszlovákia hatszorosára, Németország és Svájc háromszorosára fokozta belföldi termelését. Ez az autarchiás politikának természetszerű következménye volt. Ennek következtében ezeknek az országoknak az importja is erősen visszaesett. Két évet hasonlítok össze: 1929-et és 1934-et. Németország 1929-ben 1,130.000, 1934-ben 897.000 hektolitert importált. Svájc, 1,900.000 hektolitert importált 1929-ben, 1934-ben pedig 1,100.000-et. Ausztria — és itt mutatkozik legjobban az arány — 406.000 hektoliterrel szemben 207.000 hektolitert, Csehszlovákia pedig az 1929. évi 270.000 hektoliterrel szemben csak 74.000 hektolitert. > A visszaesés tehát nagy átlagban 50%-os visszaesésnek felel meg, ami azonban azt mutatja, hogy a bortermelés fokozása, úgylátszik, a sörfogyasztók táborát is megbontotta, mert az olcsóbb bor kiszorította a drága söröket. De még mindig van mód az exportra. Ügy látjuk, hogy ez még lehetséges volna, ha egyébként a kereskedelmi szerződések ezer akadályát le lehetne küzdeni. Talán magunknak is tehetünk valami szemrehányást, mert hiszen azt látjuk, hogy míg ipari exportunk az állam támogatása révén szép eredményeket, még a visszafejlődő legnehezebb időszakban is szép eredményeket tudott felmutatni, addig borexportunk ezeknek a messzemenő támogatásoknak hiányában a teljes elsorvadásra van ítélve. Nem helyes ez az álláspont, mert hiszen a lésé 1935 november lk-én, csütörtökön. piacok megtartása, ha kisebb mértékben is, nagyjelentőségű lehet azokra az időkre, amikor talán ismét szabadabb korszak következik, amikor inkább lehet majd a kereskedelmi tevékenységet érvényesíteni. Ha ezt nem tesszük, ha nem igyekszünk exportunkat fenntartani, elszoknak tőlünk, elfelejtenek bennünket és annakidején újabb nehéz küzdelmet kell majd vívni, hogy a kereskedelmi élet terén valamiképpen érvényesüljünk. Ha most még figyelembe veszem a francia, a francia gyarmati, az olasz, spanyol és görög borok hallatlan versenyét, akkor azt kell mondanom, hogy mégis csak elérkezett az ideje a szőlőtermelés megsegítésének és a bortermelési kérdés revíziós rendezésének, i Miért van olyan nagy jelentősége hazánkban a szőlőtermelésnek % Három szempontból kell ezt a kérdést méltatni. Az egyik a nemzeti vagyon megőrzése, a másik a termelés, a harmadik a hozzáfűződő szociális érdekek szempontja. Magyarországon jelenleg 400.000 katasztrális hold van szőlővel beültetve. Ennélfogva csonka országunk Európában a negyedik helyen áll. Ennek a 400.000 katasztrális holdnak az értéke 800 millió pengőre tehető. Ha ehhez még hozzászámítom az épületeket, a felszereléseket, úgy nem nagyítok, ha a szőlőtermelésbe befektetett értéket 1 milliárdra becsülöm, ami a nemzeti vagyonnak ugyancsak tekintélyes részét reprezentálja. Ha most már nézem a termelés szempontjából a szőlőtermelés jelentőségét, mindenki tudja, hogy átlagos termelésünk három-négymillió hektoliter között mozog, aminek értéke — minimálisan számítva — 14fr—160 millió pengő. Ha vesszük azt, hogy 2-8 millió katasztrális hold búzavetésterületen 300 millió értéket termelünk és hogy szőlőgazdaságunk egyhetedrész területen kereken 150 millió pengő értéket termel, úgy megállapíthatjuk, hogy a szőlőművelés az értéktermelés szempontjából a mezőgazdasággal szemben sokkal előnyösebb helyzetben van. Ha a kérdés szociális vonatkozásait vizsgálom, úgy meg kell állapítanom azt, hogy a birtokmegoszlás szempontjából a lehető legegészségesebb képet mutatja a szőlőbirtok. Az ország 3463 községe közül 2605 község határában van szőlőkultúra, ami azt jelenti, hogy az ország községeinek 75%-a foglalkozik szőlőműveléssel. A beültetett szőlőterületnek 88* 24%-a 1 katasztrális holdon alul van, 6"44%-a 1—50 holdig terjed és 5'32%-a, pedig 50 katasztrális holdnál nagyobb területű szőlőbirtokot képvisel. A magyar szőlők legnagyobb része tehát kisbirtokosok kezén van. A szőlőterületnek ez az egészséges megoszlása szerencsés bekapcsolását, összeházasítását jelenti a szőlőművelésnek a mezőgazdasággal, mert a mezőgazdaság munkaköre ilyenmódon kibővül, másrészt pedig a maga munkaereje mellett a szőlőtermeléshez szükséges trágya és egyebek jobb kihasználását is jelenti. De ettől az előnytől eltekintve, ha figyelembe veszem azt, hogy egy katasztrális hold szőlő megműveléséhez 120 munkanap kell és Magyarország egész szőlőterületének megműveléséhez 48 millió napszámra van szükség és ha ehhez hozzáadom a bor tárolásával, kezelésével, kereskedelmi értékesítésével járó tevékenységet és a szőlészettel, borászattal kapcsolatos iparban jelentkező munkaalkalmakat, úgy nem nagyítok, mikor azt mondom, hogy 800.000—1,000.000 ember talál kenyérkereseti lehetőséget a szőlőművelés