Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

54 Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1935 november 14-én, csütörtökön. el a háború előtt virágzó magyar i borkereskedelem 80%-a. Osak magában Budafok városában, ahol százon felül volt a borkereskedőüzemek száma, úgyszólván valamennyi eltűnt egynéhány kivétellel, amely még ma is úgy, ahogy létezik. Ennek a borkereskedelemnek üzenem én, hogy éppen multamnál fogva mindig meleg szeretettel fogom istápolni érdekeit és ha szükségesnek mutatkozik, örömmel fogom jogos igényeiket pártom keretén belül érvényesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek az ígéretemnek már beszédem során is kifejezést fogok adni. A képviselő úr a kereskedelem elsorvadásáról beszélt és közismert, sajnálatos tényeket közölt velünk, de emellett maga is elismerte, hogy a kereskedelem elsorvadásának nem a magyar kormány politikája az oka, hanem az a világ autarchiás berendezkedéséből folyik, amely az állami mindenhatóságot és az irányított termelés elvét igyekezvén mindenütt érvényesíteni, a kereskedelem szabadságát természetszerűleg korlátozta és azt részben el is sorvasztotta. Amikor igazat adok a képviselő úrnak ezekben a kérdésekben, ugyanakkor merev ellentétbe kell helyezkednem vele szemben abban a kérdésben, amelyet a bortörvényjavaslat, illetőleg a borkereskedelem kapcsán tegnap szíves volt érinteni. A képviselő úr ugyanis a törvényjavaslat 22. és 23. §-ával kapcsolatban sérelmezte azt, hogy van egy magyar borkereskedő vállalat, amely a törvény életbeléptetése után cégét kénytelen lesz megváltoztatni. Ezt a kifogását ő az egész borkereskedelem nevében tette. Nekem az a meggyőződésem, hogy a képviselő úr nem beszélt az egész borkereskedelem nevében és hogy a magyar borkereskedelemnek ebben a kérdésben más az álláspontja. Elolvastam ugyanis azt a cikket, ameiy a Magyar Borkereskedők Országos Egyesületének gyűlését ismerteti, amelyen a magyar borkereskedők részletes tárgyalás alá vették a bortörvényjavaslatot és elmondották kifogásailkat. Akármennyire is kerestem ebben az ismertetésben a törvényjavaslat 22. és 23. §-a ellen felhozott kifogást, azt nem találtam meg. Meg kell tehát állapítanom azt, hogy az egyetemes magyar borkereskedelemnek nem ez a véleménye és hogy a képviselő úr, amikor felszólalt, nem egyetemes érdekeket képviselt, aminek csak az lehet a magyarázata, hogy a magyar borkereskedők többsége nem kér a törvényjavaslatban tiltott kilengésekből, amelyek a múltban is hallatlan károkát okoztak a reális borkereskedelemnek. A képviselő úr annak igazolására, hogy erre a cégváltoztatásra semmi .szükség sincsen és hogy ez a jelenlegi állapot nem okoz tulajdonképpen senkinek sem kárt, felhozott igen kedvesen és szellemesen egy csomó elnevezést, amelyekről azonban ő maga a legjobban tudja, hogy tulajdonképpen nem jó hasonlatok, mert hiszen nem szolgálnak arra, hogy ezek alapján a közönséget félre lehessen vezetni. Az általa felsorolt elnevezések azok a kereskedelemben szokásos használatos elnevezések, mint Bristolszálló, amelyek arra szolgálnak, hogy az egyes hasonló vállalatokat egymással a közönség ne tévessze össze. Említette a Kígyó-patikát és a Szent György-patikát. Ügy látom, hogy itt végeredményben senki sem téved, mert mindenki tudja, hogy patikáról van szó. Említette a Fehér ló és a Bristol-szállodát és mindenki tudja, hogy ha a Bristol-szállodába, vagy a Fehérlószállodáiba megy, akkor nem gyógyszert szolgáltatnak ki neki. Ezzel szemben a szóbanforgó eset igenis, alkalmas a közönség 'megtévesztésére. Már magábanvéve a püspöki címer használata is sok embert kielégít, megnyugszik, ha látja a püspöki címert és azt mondja: püspöki bort iszom- Ha van valaki, aki ebben kételkedik, az tovább olvassa a céget és akkor látja, hogy »Püspöki uradalmi«: nahát ez már igazán rendben van, a püspök uradalmából való bor és csak kevesen olvassák még tovább és ha tovább is olvassák, akkor sem olvassák már el olyan nagy figyelemmel és tapasztalásból tudom, hogy a harmadik jelzőt a »bérpince« elnevezést a legtöbb esetben mindenki »borpincé«-nek olvassa. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Ennek azután az az eredménye, hogy amikor a bor izlik, dicsérik a püspököt, amikor nem ízlik, amikor megfájdul a fej tőle, akkor meg szidják a püspököt, (Derültség.) mert mindenki azt hiszi, hogy a püspökség uradalmából, a püspökség kezeléséből származó bort élvezett. Ha már a képviselő úr azt mondotta, hogy az a régi közmondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, már nem állja meg a helyét, ám legyen, de azt neki is el kell ismernie, hogy az a bizonyos jó bor, amelyért a törvény értelmében valaki felelős, idegen cégér alatt ne legyen forgalombahozható, mert ez a közönség megtévesztése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és" a jobbközépen.) De egyenlőtlen helyzetet teremt ez a legális kereskedelem részére is. Éppen ezért nem is tartottam szerencsés gondolatnak azt a céget ilyen konkrété megnevezni, különösen üzleti könyveinek kivonatát, tartalmát ismertetni. A törvényhozás komoly munkája még sem arravaló, hogy ennyire prononszirozottan magánérdekek céljait szolgálja, már pedig itt tulajdonképpen ez történt. Most már mindenki tudja azt, az egész ország olvasta, hogy van egy »Püspöki uradalmi bérpince, Vác« című cég, amely fájlalja azt, hogy cégét meg kell változtatni. Ezek után természetesen azt is tudomásul kell venni, hogy ez a pince nem püspöki, hogy ez a pince nem uradalmi, mert hiszen nem püspöki uradalombeli borokat hoz forgalomba, de még azt is tudomásul kell venni, hogy székhelye nem Vác, mert hiszen pincészete Budafokon, irodája pedig Budapesten van. Eddig pedig mindenki az ellenkezőjét hitte, hiszen a püspöki címer természetesen erre mutatott. Ez a helyzet szerintem nem tartható fenn, hiszen ez végeredményben — amint mondottam — a közönség, de talán a püspök megtévesztését is jelenti, aki ennek a kérdésnek a hordereje vei mégsem lehetett tisztában. Az a körülmény, hogy az egyház a borászattal ősidőktől fogva foglalkozik, az egyház, amely a letelepülő lakosság tanítómestere volt még gazdasági kérdésekben is, érthető, inert hiszen a vallásos szempontok diktálták azt, hogy az egyház a borral, a bornak kezelésével törődjék s ezen a téren tényleg magas, nagy iskolát tudott felmutatni. Éppen ezért külföldön nagyon sok pince fenntartó egyházkolostor van, amit kifogásolni végeredményben nem is lehet, mert ezek az egyházak sa ját ' termelésű, saját kezelésű boraikat hozzák saját üzemükiben forgalomba. Miután a közönség a borba helyezi a bizalmat és ezt rossznéven venni nem lehet, érthető az, hogy különös bizalom övezi mindazokat a bormegnyilatkozásokat, amelyekben egy egyházi címer és elnevezés jelentkezik. Törvényi rendelkezés nélkül azonban nem lehet azt elképzelni, hogy külföldön ezt a 'bizalmat olyan-