Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

48 Az országgyűlés képviselőházának 57, ják, munkanélkülivé teszik a munkást, de ugyanakkor kiteszik a munkásházból is és arra hivatkoznak, hogy állítólag felemelték nekik a lakóházaik után járó adójukat; Angyalföldön legutóbb 25 család feje felől bon- l tották le a hajlékot és több mint 70 gyermek J maradt fedél uélkül. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést külön is el kell mondanom a t. Ház előtt. Az egyik az önbíráskodás. Tessék megnézni: ezek a háztulajdonosok a lakbért fizetni nem tudó munkanélküliekkel szemben önmagukban bíráskodnak, kirakják a családot a férfi távollétében, vagy amikor a szülő munka után jár, a gyermekeket az utcára rakják, önhatalmúlag feltörik a zárat és nem törődnek a sírással, minden motyójukkal együtt kidobják őket az utcára, vagy pedig leszedik az ajtót és az ablakokat, hogy így a hideg kényszerítse a családot arra, hogy önként elhagyja ezeket a lakásokat. A háztulajdonosok, akik így járnak el, azzal indokolják ezt az eljárásukat^ hogy azt csinálhatnak a házukkal, ami nekik jól esik, amit ők akarnak. Hogy ennél az eljárásnál hol van a törvény, az élet szentsége, (Farkas István: A családvédelem!) a szociális szellem és a családvédelem, amelyről mostanában annyit hallunk beszélni, azt, azt hiszem, joggal kérdezhetjük ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A másik szempont, amelyre fel kell hívnom a képviselőház figyelmét, az, hogy miért büntetik azt a háztulajdonost, akiben van annyi irgalom, hogy nem dobja ki a nemfizető lakót, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) miért kényszerítik őt az adóhatóságok arra, hogy minél kíméletlenebb legyen? A gazdaadósságok rendezésére igénybeve°zi a kormány az Oti. és a Mabi. 20 millió pengőnyi tartalékát. Arra gondolok és arra figyelmeztetek mindenkit, hogy ezt a pénzt, az Oti. és a Mabi. öregségi tartalékát — vagy legalább annak egy részét — azok a munkanélküliek fizették be, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akiknek sorsán ezek a pénzügyi és adóhatóságok még annyira sem hajlandók könyörülni, hogy elengedjék^ a lakbérhátralékos lakások állami részesedését és hozzájárulását. Elnök: Képviselőtársunk beszédideje lejárt. Kéthly Anna: Kérek tíz perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí- ] test megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kéthly Anna: Azt hiszem, hogy ennek az ipari munkásrétegnek, amely szívesen dolgoznék és amely akkor, amikor dolgozott, befizette a maga filléreit az Oti. és a Mabi. öregségi tartalékalapjára, ezen keresztül joga volna ahhoz, hogy közvetve a pénzügyi hatóságok segítsenek rajta és a pénzügyminiszter úr érvényesítsen valamit a kormány szociális programmjából. Mentse fel az állami terhek alól azokat a lakásokat, amelyekben a lakbért fizetni nem tudó munkanélküliek laknak (Ügy van! Ügy van a, szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezt évek óta követeljük!) és amelyeknek tulajdonosa ezekkel a hátralékos Jakokkal szemben nem él törvényadta felmondási jogával. Már ezzel az egy lépéssel is jelentős segítséget tudnánk adni, de ezen túl feltétlenül szaporítani kell a rendelkezésre álló szükséglakások számát. Mert az, t. Képviselőház, hogy a miniszteri biztosságra rázudtíjuk ezeknek a szerencsétleneknek tömegét, de a miniszteri biztosság az elkeseredés céltáblájává válik a nélkül, hogy bármit is tudna csinálni, mert sem ülése 1935 november 18-án, szerdád. a kilakoltatás megakadályozására, sem szükságlakás adására nincs lehetősége, azt hiszem, a belügyminisztérium szociális és népjóléti kötelezettségének egy kicsit túlságosan kényelmesen való vétele, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt mondhatom egészen nyugodtan. hogy leikiismeretlenség nemcsaK az érintett munkanélküliek, hanem azok felé a lakásügyi bírák felé is, akik tehetetlenül állanak a megrohanással szem Den. A miniszteri biztosság folyosóin szörnyűséges jelenetek játszódnak le naponta. A főváros bérelt ugyan lakásokat ennek az évnek az elején, ezek azonban az év első hónapjában teljesen megteltek. Május felé újból rendel kezesre bocsátottak körülbelül száz lakást, ezeket azonban a júliusban és augusztusban jelentkező igények egy részének kielégítésére fordították. A felmondások zuhataga azonban nem állt meg, a munkapiacon javulás nem állt be, a munkanélküliek tömegei, tehát a lakbérhátralékok is, egyre szaporodnak. November még elég enyhe ugyan, de egyik napról a másikra beállhat az a teli időjárás, amikor a kilakoltatott munkanélküliek számára még elviselhetetlenebből alakul a helyzet, mint amilyen helyzetben ma vannak. Nem tudok részletes statisztikát arról, hogy a most folyamatban lévő ügyek milyen számot, milyen tömeget adnak. Nem is akarok felsorolni egyes eseteket, különösen megrázó és megdöbbentő sorstragédiákat, amelyek előfordulnak a ' lakásügyi biztosságnál. Egy elmebeteg férj, akit most bocsátottak el a Lipótmezőről, feleséggel, gyermekekkel együtt az utcára került. Égy másik esetben egy 78 éves apát mint családtagot jelentettek be és a bíró azt felelte erre, hogy miért nem vétetik fel az illetőt menhelyre, a 78 éyes apát ő nem hajlandó családtagnak elfogadni és családtagként kezelni. (Zaj.) Vagy például egy anya apró gyermekét és a szoknyájába kapaszkodó többi gyermeket mutatja fel a lakásügyi bíró előtt és azt a választ kapja, hogy minek hoznak világra ennyi porontyot. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ez nem áll! Tessék konkretizálni! írásban, jegyzőkönyvben idehozni! — Propper Sándor: Ez a valóság az elmélettel szemben! — Farkas István: Ez a gyakorlat, sajnos! — Malasits Géza: Még ennél brutálisabb kifejezést is használnak! —^ Gr. Festetics Domonkos: Fel kell jelenteni és jegyzőkönyvet felvenni! Bejelentés nélkül nem lehet intézkedni! Tessék bejelenteni! — Dinnyés Lajos: Hiába csodálkoznak, ez így van! — Peyer Károly: Tessék odamenni a folyosóra és végighallgatni, hogy ott mi van! — Farkas István: Meg lehet róla győződni! — Egy hang jobbfelől: Míg a szomorú helyzetről beszélt, nem szóltunk közbe, de most már a bírákról beszél!) T. Képviselőház! Száz és száz ilyen megrázó esetet lehetne felsorolni. De nem akarom és nem-is tudom ezeket felsorolni, mert időm sincs rá, hogy ezeket elmondjam. Csak azt az egyet kell ezzel az üggyel kapcsolatban nagyon élesen és nagyon nyomatékosan követelnem, hogy ebben a rettenetes idegállapotban lévő, a nyomortól és a kilakoltatástól való félelmükben szinte eszüket vesztő munkanélküliek felé sürgősen meg kell változtatni azt a hangot, amelyet ott egyes bírák használnak; nem valamennyi, mert tiszteletreméltó, hogy ez nagyon is szórványos eset volt, de éppen ezért kellett itt felhoznom. Mondom, meg kell vál-