Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

532 Az országgyűlés képviselőházának 7h tor vagyok megemlíteni, hogy aniiunemű földbirtokreform, amely kizárólag abból indul ki, hogy akinek többje van, azét fel lehet osztani. csak ideiglenes hatást fog kiváltani, mert az a többletbirtok, amelyet fel lehet osztani, előbb-utóbb meg fog szűnni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az ilyen, parcellázási földbirtokpolitikai gondolat lehet, hogy kitűnő kortesfogás, lehet, hogy politikai töke, de abszolúte nem szolgálja a nemzet érdekét és le kell szögeznem, hogy véleményein szerint csak az a földbirtokpolitika a 'helyes, amely a törzsöröklési rendszer bevezetésiével szoros összefüggésben áll. Megint egy példával akarok szolgálni. Ott van az ír eset. Az angolok az írekre még a a vallásháborúból kifolyólag haragudtak; erre bevezették, törvénybeiktatták Írországban az osztályos örökséget. Es mi lett ennek a következménye? Írországban paroellázódták a földek és míg 1845-ben Írországban 8'25 millió ember élt, addig 1914-ben már csak 4 millió emlber lakott ott és ugyanakkor iaz Ulsterben letelepedett angolok, akiknél a törzsöröklési rendszert a törvény fenntartotta, szaporodtak és gazdagodtak. Ez tipikus példája annak, — éppúgy, mint a Bayerischer Wald-ban és a Eottal-ban — hogy mi az eredménye a kis hitbizományi és az osztályos öröklési rendszernek. (Buchinger Manó: Szeretne minden paraszt örökölni! De mit örököljön? A koldustarisznyát!) De agrárpolitikusaink nemcsak a kötöttség ellen foglalnak állást, hanem nagyrészüknek a^ a véleménye, — mert hiszen agrárpolitika alatt ma ez értendő — hogy mindaz, ami bizonyos kategórián felül van, felosztandó. Vannak közöttük konzervatívak, például a szocialisták és Matolcsy, akik 500 poldig hagynák meír a birtokokat és vannak kevésbbé konzervatívak,, — Kerék Mihály, Móricz Miklós stb. — akik felosztanának mindent, ami a családi kisbirtokon felül van. Ezek az őszintébbek. A magyar viszonyokra vonatkoztatva Móricz Miklós, Kerék Mihály és Matolcsv Mátyás igen érdekes könyveket és füzeteket jelentettek meg, igen érdekes előadásokat tartottak, amelyeket volt szerencsém áttanulmányozni. Szeretném kiemelni ezekből a nagybirtok elleni vádpontokat, mert csak akkor tudjuk ezt a kérdést becsületesen és jól megoldani, Jha a »cél« politikumot téliesen kikapcsoljuk és a tárgyat kizárólag agrárkulturális és nemzetfejlesztési szempontból nézzük. Nagyon érdekes vádpontok vannak itt; a vádakat ugyanis pontokba szedtem. Az egyik vádpont az, hogy a kisbirtok állítólag sokkal többet termel, mint a nagybirtok. Móricz Miklós szerint ez a differencia százszázalékos. Matolcsy már óvatosabb; nem azt mondja, hogy többet termel, hanem csak azt mondja, hogy többet ad el. Azt mondja ugyanis, hogy a piac ellátása és az export szempontjából a kisbirtokoké az elsőbbség. Legyen szabad erre az állításra, tekintettel arra, hog-y ez ma már politikai jelszóvá vált, valamivel részletesebben kitérnem. Meg fogom magyarázni a t. Háznak, miért van az. hogy a kisbirtok, akármit állítson és biztosítson a statisztika, kevesebbet kell, hogy termeljen, mint a nagybirtok. Aki két tehénnel kénytelen 12 centiméterre szántani, az kevesebb földtömeget mozdít meg, mint az, aki 25 centiméterre szánt két erős, igás állattal, vagy gépi erővel. Ha nincs elegendő volumenű megmozgatott talaja, amelyben élet van, egyszerűen elpusztul és ezért van az, hogy amikor kimeülése 1935 december 13-án, pénteken. gyünk a határba, azt látjuk, hogy ugyanakkor, amikor az uradalmi földeken a búza még zöld, a 'kisgazdaföldeken már, sajnos, fehér. Miért fehér? Azért, mert szomjazik, mert nincs vize; a talaj-volumen télen nem tudót elég vízmenynyiséget magába venni. Ez egyszerű dolog, ezt nem lehet megcáfolni. Most a statisztikus oknak egy kis örömet fogok okozni azzal, hogy rámutatok, hogy mily rendkívül fontos a géppel való vetés, mert ez 20%-os- magmegtakarítást jelent. Ez nem tartozik ugyan ide, csak azért említem, mert a statisztikusoknak ez» rendkívül jó alkalom arra, hogy Magyarország mezőgazdasági terűJetét 20%-kai beszorozzák, — közben megőszülhet az ember — ,ha kiszámítják, hogy ez mekkora veszteséget jelent. Csak a 'vízgazdálkodás szempontjából kívánok arra a kérdésre kitérni, hogy anniak a növény szárnak, amely direkt magból kel ki, nyolcoraninyi víz kell, mint annak, amiely oldalhajtásokból fakad. Ha ítehát mii (megtakarított magmennyiséggel vetünk, akkor csak nyoleadrész, annyi víz szükséges a növény megneveléséhez, mint ha sűrűn vetünk. Beszédes példája ez a kézi vetés és a vetőgéppel való vetés szembeállításának,, amit statisztikai adatokkal megcáfolni nem lehet. S ha felemlítem a vető forgót, ha felemlítem azi istállótrágyát, ha felemlítem ennek a kezelését, ezek mind olyan dolgok, amelyeket meg lehet s meg kell javítani, de tény az, hogy Németország mezőgazdaságilag sokkal magasabb kultúrfokon áll, mint bármely más ország a világon és mégis, ha kimegyek a Bayerische Waldba, akkor fogom a fejem, úgy el vannak ott a kisgazdák maradva, hogy az ember esak csodálkozik. Ha tehát mi a német példát látjuk, akkor azt kell mondanom, hogy, sajnos, Magyarországon akkor, amikor mi birtokpolitikai gondolatokat vetünk fel, még nagyon sokáig kalkulációiba kell vonni azt, hogy a kisbirtok, sajnos, egyelőre még nem tudja a technikai okokból elérni azt, amit a nagybirtokok ma produkálnak. Itt van azután az állantartás. Megint nagyon érdékes dolog, hogy az állattartás terén kimutatta például Matolcsy Mátyás, — ezt különben a statisztikai hivatal mutatta ki — hogy a kisbirtok területéhez viszonyítva sokkal több állatot tart, mint a nagybirtok. Ez megint természetes dolog. Két hold megszántására^ két tehén kell, 25 hold megszántására szintén csak két ökör kell, automatice adódik tehát, hogy a kisbirtok természetadta parcella-rendszere folytán több állatot tart. De a piaci ellátás és az állattartás koszt van még egy tényező és ez az állatnevelés és éppen azért, mert a kisbirtok állattartása elsősorban igázásra van alapítva, az állatenyésztést, a piacot, a minőségi termelést és az exportot ma elsősorban a közép- és a nagybirtok látja el. Ezek is olyan dolgok, amelyeket statisztikailag nem lehet megfogni, de az élet bizonyítja, hogy íerv van. À ltalánoságban három katasztrális hold szükséges egy számos állat eltartására; ennek felét takarmánnyal kell bevetni. Ami azt illeti, a kisbirtok tart három holdon egy számos állatot, de hol van az a kisbirtok, amely 50%-ban takarmányt termel? Ez megvan Dániában és igen t. uraim a baloldalon, akik tegnap Dániát citálták, nem tudják talán, hogy Dánia bő állattartásának az a titka, hogy nem 80—90%-ban gabonát látunk a kisbirtokon, mint sajnos itt, hanem 50—55%-ban takarmányt. (Buchinger Manó: Ehhez megfelelő