Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-74
Az országgyűlés képviselőházának 7U. megítéléssel végezhetünk és a kérdést nyugvópontra juttathatjuk. Mindenesetre mai kormányzatunknak nagy érdeme, hogy elszánta magát ennek a kérdésnek megoldására, és ezt a kérdést is bizonyos fokig, — bár ez még nem jelent földbirtokpolitikát — földbirtokpolitikájába bekapcsolja. Az érdekelteknek, a, hitbizományi tulajdonosoknak, a birtokosoknak és a várományosoknak óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy tudják már egyszer, mi a végleges jogi rend, ne legyenek bizonytalanságban, hanem kerüljenek biztonságos helyzetbe, amelyre támaszkodva gazdálkodásukat nyugodtan folytathatják és amelyre támaszkodva a jövőre nézve berendezkedhetnek. T. Ház! Felvetődött bizonyára és fel fog vetődni az a vád, hogy a kormány ezzel a javaslattal is politikai, kormány hatalmi célokat követ. Ezzel szemben én azt mondom, hogy a kormány nem tesz egyebet, mint amit programmjába vett; a nemzeti munkaterv 53. pontjában ugyanezeket az elveket vallotta és ezeík szerint az elvek szerint, amelyeket programma ában kilátásba helyezett, terjesztette be a hitbizományi javaslatot. Azt lehet mondani, hogy a gondolat a kérdés megoldására eredetileg nem is a mai kormánytól ered, — ezt is a politikai célzattal szemben hozom fel — hanem már az 1923-ik évi nemzetgyűlés utasította az akkori kormányt, hogy a hitbizomány reformját illetően javaslatot készítsen és nyújtson be az^ országgyűlésnek. Ez a kérdés egyébként nem mai kérdés, mert hiszen — mint ismételten említettem — a nemzet már 150 esztendeje foglalkozik vele; 150 esztendő óta nyugtalanítja ez a kérdés a nem/etet, közéletünket, az érdekelteket. Ilyen körülmények között, ha van és akad kormány, amely végre azt (mondja, örökké nem lehet ez bajnak kútforrása, örökké nem zavarhatja nemzeti életünket, memzeti politikánkat imég további száz esztendőkig, hanem meg akarja oldani a kérdést, akkor nem lehet ráfogni erre a kormányra, hogy kormányhatalmi célokat követne ezzel a javaslattal. Végeredményben miről van szó? Legvégső esetben 25 hitbizományi fog ez a javaslat érdemben érinteni. (Br. Berg Miksa: Tizenkilencet!) Most már kérdem, lehet-e józan ésszel feltenni, hogy ilyen körülmények között a kormány politikai és hatalmi célokat követnél Bármennyire tiszteletreméltó rend a hitbizományi birtokosok rendje, nagyon szegényen és gyengén állana az a kormány, amely huszonöt családra építené vagy akarná építeni a maga hatalmát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl ) A politiíkai cél előtérbe tolásának maga a javaslat is ellentmond, mert a legfontosabb kérdésekben a hitbizományi bíróságok ingerenciája biztosítva van. En kizártnak tartom azt, hogy a kormány az eredeti javaslatnak ilyeii módosításába belement volna és nem a közigazgatási hatóságoknak, saját kormányhatóságának tartotta volna fenn a legfontosabb kérdésekben a döntést, ha politikát akart volna a megalkotandó törvénnyel űzni, mert a bíróságokon keresztül kormányhatalmi célokat követni, szerintem, hiú kísérlet volna. A magyár bírósághoz ilyén céllal közeledni, a magyar bíróságon keresztül ilyen célokat megvalósítani nem lehet. A javaslat semmi más, mint a kormány konzervatív, haladó programmjának és törekvésének dokumentuma. Nincs benne semmi kockázatos, nincs benne radikalizmus, egyetemese 1935 december 13-án, pénteken. 527 mes és nemzeti érdekeket akar fokozatos fejlődés alapján szolgálni és megvalósítani. Az evolúciót és nem a forradalmi átalakulást követi a kormány ezzel a javaslatával is, amint azt kormányelnökünk ismételten kijelentette, hogy ő az evolúció, nem pedig a forradalom híve, nem a diktatórikus kommandó híve, hanem alkotmányos kormányzatot akar s hogy ezt a kormányzatot valósítsa, ehhez van elég ereje és hatalma. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A javaslat a lehető legnagyobb kímélettel van a jogos magánérdekek tekintetében és semmikép sem megy túl a megvalósítandó közérdekű célokon, semmiféle zaklatásnak, kellemetlenkedésnek utat és ajtót nem nyit. Ennek bizonysága — hogy tudniillik a kormány egyáltalán csak nemzetpolitikai célokat akar érvényesíteni és megvalósítani — az a végtelen megértés, amellyel az igazságügyminiszter úr volt a bizottsági tárgyalások során, amidőn megszívlelhető és indokolt jogos észrevételt és javaslatot figyelembevett, akármelyik oldalról jött is az, jeléül annak, hogy jó javaslattal akar jönni a Ház elé, nem pedig mellékes, naeg nem engedhető politikai és kormányhatalmi célokat szolgáló javaslattal. (Elénk helyeslés jobb felől.) ± Énnek a nagy megértésnek köszönhető, hogy a javaslat most tényleg olyan alakban fekszik a t. Ház előtt, amely alakban szerintem mindenki, aki a javaslatot tárgyilagosan ítéli meg és a pártpolitikát kizárja annak megítéléséből, azt az általános tárgyalás alapjául feltétlenül és megnyugvással elfogadhatja. Az igazságügyminiszter úr annyira ment a bizottsági tárgyalások során, — éppen az elmondottak alátámasztására említem meg ezt is — hogy nemcsak a hitbizományi bíróságok hatáskörét állította vissza teljesen, de ez a hatáskör nem is lesz mással korlátozva, mint esetleg csak a kormány földbirtokpolitikai irányelveivel, már pedig ez magát a bíráskodást és annak függetlenségét nem érinti. Sőt annyira ment az igazságügyminiszter úr, hogy a perenkívüli eljárások során hozott végzések ellen a fellebbezés, illetőleg felfolyamodás lehetőségét is beiktatta a javaslatba, úgyhogy az ilyen ügyek akár az érdekeltek részéről, akár a közérdek szemoontjábol bármikor az elsőfokú bíróságoktól a királyi Kúriához is felkerülhetnek. Egsryel több ok ez arra, hogy a javaslatban politikai tendenciádat ne lásson senki. Megnyugvással fogadható el, hogy a gyakorlati szempontoknak megfelelően a javaslat. 3. §-a lehetővé teszi azt, hogy a bitbizományi kötöttségben maradó vagyon kijelölésének határideje kitolassék. Ezzel az igazságügyi kormányzat eliminálta azt a sokat hangoztatott és nem egészen alaptalan aggályt, hogy az esetben, ha az eredetileg tervbe vett hat hónap alatt kellene megtörténnie a kijelölésnek, az esetleg későbben megalkotandó telepítési törvény vagy esetleg más földbirtokpolitikai intézkedések az érdekelt hitbizományi birtokosokat a maguk gazdálkodásában megzavarnák. Ez a szakasz mai formulázásában tehát módot nyújt arra és azt hiszem, úgy is lesz^ hogy ez •a kijelölés addig fog dodáződni, míg az öszszes tisztázandó kérdések a kijelölés helyes keresztülvitele szempontjából nem fognak rendeztetni. , • , T. Ház! A javaslat egvik legnagyobb erényét, amint már említeni bátor voltaim a magam részéről abban látom, hogy mértéktartó