Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

520 Az országgyűlés képviselőházának 7$. munkás tagdíját, akkor majd meg tud élni! — Györki Imre: Ennyi ésszel esak borászati felügyelő lehet valaki!) A nagybirtokon uralkodó lakásviszonyokról megdöbbentő képet kap az ember, ha lemegy a nagybirtokra. Nem kivételek a hitbizományi birtokok sem. Megdöbbentő képet nyer az ember nemcsak a munkaviszonyokról, de nemzetgazdasági szempontból, az adózás szempontjából is. Az állam legfontosabb érdekének szempontjából vájjon hogyan néz ki ez a kérdés? Kerék Mihály írja, akit azt hiszem, önök sem tagadnak meg, hogy a kisbirtokos Orosháza húszezer hold után csaknem egymillió pengő évi adót fizet, az egyharmaddal nagyobb kincstári birtok, Mezőhegyes évi adója 250.000 pengő. Csongrád megyében, ahol a nagybirtok 33 százaléknyi, az egy adózóra eső földadó 12-62 pengő, Hódmezővásárhelyen, a kisbirtokokosvárosban, az egy adózóra eső földadó 20'95 pengő. A kisbirtokos Hódmezővásárhely 132.000 katasztrális holdon eltart 60.000 lelket, 'köztük orvosokat, körülbelül száz orvost, ügyvédeket,^ tisztviselőket, tanítókat, tanárokat, tehát az értelmiségi réteghez tartozókat is, a kisiparosok ezreit és kereskedőket, mindenféle foglalkozási ágbelieket, ezzel szemben Sövényházánaik 55.560 katasztrális holdján 7330 lélek él. {vitéz Roszner István báró: Akkor hasonlítsa össze a munkás lakását és a gyárat! A gyár improduktív) Az alig kétszerannyival na gyobb Hódmezővásárhelyen 60.000 lélek él, Sövényházán pedig a nagybirtokon 7330 lélek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Exportálja termékeit!) Exportálja termékeit és exportálja a birtoka szélén lévő községekből Hódmezővásárhelyre a munkásokat is. Nyári ILdőben nagymennyiségű búzát visznek el éppen a Pallavicini-birtok szélén lévő községekbe, Sándorfalvára és a többi községekbe, Hódmezővásárhelyről az arató- és cséplőmunkások és ami még szomorúbb, a kisbirtokos Hódmezővásárhelyen mint állandó bérlenyomók jelentkeznek és rontják a hódmezővásárhelyi- béreket. A kataszteri tiszta jövedelem Hódmezővásárhelyen holdanként átlagosan véve 14—15 korona körül mozog, a Pallavicini-féle hitbizománynak pedig, mint kiszámítottam, 7*5 korona a holdankénti kataszteri tiszta jövedelme. Ez* lényeges az adózásnál. Azt hiszem, ezt senki sem vonja kétségbe, ez élénken rávilágít a helyzetre, nem is beszélve arról, hogy az útadó is alacsonyabb Csongrád megyében, mint Hódmezővásárhelyen, alacsonyabb az országos betegápolási pótadó kulcsa és általában aiz

1 adónemek, a vármegyei pótadó is lényegesen kevesebb, (vitéz Kő József: Hódmezővásárhelyen nincs vármegyei pótadó! Ott városi adó van!) Szóval a kisbirtok teljesítőkép esebb, mint a nagybirtok és sokkal többet is teljesít Erdemesi arról is beszélni, vájjon az állatállomány hogyan oszlik meg. Ide vonatkozólag Matolcsy képviselőtársam sorol fel igen értékes^ adatokat, amikoir megállapítja, hogy az állatállománynak 60—70%-a a kisbirtokon no fel. Ez a magyar föld. Most engedjék meg, hogy Dánia példájára hivatkozzam, amikor arról beszélek, hogy a kisbirtok sokkal előnyösebb egy ország népére nézve, anient a nagybirtok. Dániának 4*3 millió hektár területe a következőkép oszlik meg. Ezer olyan birtok van, amelynek területe nagyobb 120 hektárnál, de ez az egész^ területnek esak 7%-át tesei ki. A 10— 120 hektár között levő birtokok az egész területnek 76%-át teszik ki, 0*5—10 hektár között mindülése 19S5 december 12-én, csütörtökön. össze 17%-a van. Nincs tehát túltengő nagybirtok és nincs túltengő törpebirtok Dániában. Ez azt eredményezi többek közt, — én legalább is ennek tudom be — hogy 1930-ban pl. a szarvasmarhaállomány 3,100.000 volt, ebből tehén 1,633.000, azaz 1000 lakosra esett 876 szarvasmarha, illetőleg 461 darab tehén, (vitéz Roszner István báró: Es ki eszi meg?) vagy átszámítva, ezer hektárra 1057 darab szarvasmarha, illetőleg 557 darab tehén esett. Ezzel szemben Magyarország szarvasímarhaállománya 1931-ben 1,814,000 darab volt, ebből tehén 904.000 és 1000 lélekre esett 213 darab szarvasmarha, illetőleg 107 darab tehén, vagyis 1000 hektárra 224 darab szarvasmarha, illetőleg 112 darab tehén. Öriási különbség van ezen számok között. (Felkiáltások a jobboldalon: Egészen mások a viszonyok!) Még inkább érdekesek volnának ezek a számok, ha meg tudnánk állapítani, hogy miképpen viszonylanak egymáshoz ebből a szempontból a kisbirtokok a nagybirtokokhoz Dániában és Magyarországon, hiszen Matolcsy képviselőtársunk megállapítása szerint az állatállomány 60—70%-a a kisbirtok kezén van. (Felkiáltások a jobboldalon: így nem lehet összehasonlítani! — Propper Sándor: Két agrárországot hasonlít össze! — vitéz br. Roszner István: De hol van a piac? — Györki Imre: Teremtsenek piacot! — Farkas István: Ha maguk nem értenek ahhoz, mondjanak le! — Zaji) Engedjék meg, hogy erre a közbesziólásra válaszoljak. A piac itt van Magyarországon. Éppen az előbb szólottam arról, hogy ez a nép éhezik. Bebizonyítottuk már nem egyszer és azt hiszem, önök sem vonják kétségbe, hogy a népnek igen nagy része nem jut hozzá a szükséges táplálékhoz, hiszen az önök egyik minisztere mondotta, hogy 3 millió koldus él ebben az országban. Köztudomású, hogy a koldusok nem tudják magukat megfelelő élelemmel ellátni. A miniszter úrnak ebben az egy dologban határozottan igaza volt. Ne tessék tehát azt mondani, hogy a piac hiánya miatt nincsenek itt meg a szükséges termelési feltételek. (Farkas István: Hárommillió ember nem eszik húst ma az országban egész éven át! — Zaj.) Azt hittem, felnőtteknek beszéltem, amikor egyik interpellációmban már elmondottam, hogy smilyen szomorú ennek a népnek az élelmezési v'iszonya. t Nem akartam erre visszatérni és köztudomású dolgokat mondani, csak arra hivatkozom, hogy más kereskedelmi politikával, ha nem a nagy textilipart tömték volna itt kedvezményekkel éveken keresztül, hanem, anás kereskedelem-politikát folytattak volna, a környező^ államokba voina nekünk még exportlehetőségünk is. (Zsindely Ferenc: Ez igaz, de mit szólnak ehhez a textilipari munkások? — Farkas István: Azokat megnyúzzák; a textilkartel nyomorult béreket fizet, 9 pengőt fizetnek, meg aztán odaadják a választási kasszának.) Helyben vagyunk t. képviselőtársam, mert a textilipari munkások sem tudnak maguknak elegendő élelmet vásárolni, olyan szégyenletesen alacsony fizetést kapnak. Az én városomban is van egy textilgyár, amely közel ezer munkást foglalkoztat és szószerint éhezteti őket, nem restéinek 3—4 pen erőt fizetni kéthetenkint a munkásnőknek. (Zsindely Ferenc: Nálam becsukták a gyárat, tehát tudom, mit jelent!) így áll a helyzet, tehát ne tessék arra hivatkozni, hogy mit szólnak hozzá a textilipari munkások. Azok szívesen mentek volna ki a ta-