Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

516 Az országgyűlés képviselőházának 73. gyár, egyetlen imás

1 nemzet fia sem, tudja. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ha tehát a Kárpátok ajján és az erdélyi medencében pusztulnak a százados udvarházak, a régi kúriák és tízezrével adjáka magyar földmíves kezébe a koldus- meg a vándorbotot, annál inkább kell nekünk itthon szívünk minden érzésvei, agyunk minden gondolatával, izmaink miden erejével megteremteni a magyar földnek és a magyar népnek hűséges, hálás és okos kapcsolatát. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezeken az ideiglenes határokon belül, mint modern Antheusoknak, annál szilárdabban kell megvetnünk lábunkat az ősi rögön, hogy hatalmas erőtartalékokat gyűjtsünk és nagyobb nyomatékkal szolgálhassuk rabtestvéreink felszabadításának ügyét, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) hogy terített asztallal várhassuk majd a felszabadítás idején őket, addig is, amíg munkájuk nyomán most a letarolt mezőkön majd megint új élet fakad. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert t. Ház, ütni fog a szabadulás órája! Ütni fog abban a pillanatban, amint az emberiség ráeszmél arra, hogy a miagyar igazság az egész világ javát szolgáló célszerűséggel kézenfogva jár. Az igazság hatalma örök és erősebb, mint a múló, önző földi szenvedélyek. Hiába húzzák tehát ki magyar testvéreink lába alól a földet, hiába ütik ki magyar testvéreink kezéből a kereset szerszámát, legyen az toll, kalapács vagy ekevas, hiába hamisítják magi a történelmet, hiába hazudják tótnak Pázmány Pétert, a bihari alispán dicső emlékű fiát, hiába tépik ki Bod Péter ősi egyházának harangjaiból a nyelvet: a harangok zúgása, mint a lelkiismeret szava, egyre tovább zeng és ébren tartja bennünk a kötelesség parancsát, a kötelességteljesítés tudatától táplált reménységet, hogy eljön az idő, amikor ezek a harangok majd nem a gyászt siratják, hanem a feltámadás dicsőségét hirdetik. t Ez a javaslat egy nagy magyar kötelességteljesítés, a magyar jövendő eszköze és ígérete, épen ezért azt a párt nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Takács Ferenc! Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! Az előttem szólott Kenéz Béla képviselőtársam, ha jól értettem meg beszédét, a hitbizományok fenntartása mellett tört lándzsát. A beszédből legalább is azt értettem meg, hogy Kenéz Béla, az országgyűlési képviselő, a hitbizományok fenntartása mellett van. Annál '.is inkább csodálkozom ezen, mert a kezemben van egy idézet Kenéz* Bélától, aki valószínűleg azonos Kenéz Béla országgyűlési képviselővel, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) aki a következőket írja (olvassa): »E családok fennmaradása az intézmény megalapítói és pártolói szerint közérdek. Csakhogy a közérdeket elburkolj cl C17J £1 valóság, hogy kevesek kivételes helyzete árán akar érvényesülni. (Egy hang a középen: Ezt mondta most is!) De meg a reáhivatkozás jogosultságát üs meggyengítette, vagy kikezdte annak a felfogásnak kifejlődése, amely a hitbizomány eredeti céljait — a királyság, a nemesség erősítése — kevésibbé tartja a köz érdekében állónak, sőt egyenesen károsaknak ítéli. Es az is bizonyos, hogy a hitbizomány létesítésekor alapítóját nem a köznek, hanem családjának a java ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. vezeti.« (Kenéz Béla: Azért ez nem zárja ki, hogy a közérdeket is szolgálja! Nem tetszett tovább olvasni, tessék tovább az egész fejezetet végigolvasni, majd meglátja! — Reisinger Ferenc: Ez kicsit másképpen hangzik! — Propper Sándor: Valami nem quadrál! — Kenéz Béla: Aztán a forradalmak is közbejöttek!)^ Igen t. Képviselőházi! En elismerem, hogy az élet sokszor nehéz helyzetek elé állítja azokat, akik mindig szeretnek az árral együtt úszni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Erről van szó!) Kenéz Béla képviselőtársain dicsérte és kedvező szíriben igyekezett feltüntetni ezt a javaslatot, ö különös vívmánynak tekinti azt, hogy 67 birtokos helyett talán 30—40 év múlva majd 100 vagy 120 birtokos lesz ugyanazokon a területeken, (Farkas István: Hol lesznek akkor a hitbizományok!) de a szép szavak közt voltak olyanok is, amelyeket érdemes mégegyszer emlékezetünkbe idézni. Azt is mondotta a képviselőtársunk: nem lehet közömbös a nemzetre nézve, hogy kinek a kezén van a föld. (Ügy van! a jobbolodalon.) A javaslathoz elsőnek szólott Soltész képviselőtársunk már beszélt arról, hogy milyen jó és bölcs dolog lett volna, ha a 'megszállott területeken, különösképpen Erdélyben, annakidején a magyar urak, akiknek nylilván szintén voltak különleges érdemeik a történelem folyamán, mint ahogy a javaslat indokolása hivatkozik nagy történelmi érdemekre, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Erdélyben nem is voltak hitbizományok!) nem adták volna előszeretettel birtokaikat a többet ígérő román banknak, hanem inkább a fizetni kevesebbet tudó magyar parasztoknak. (Propper Sándor: Ez döntötte el Erdély sorsát!) De én azt mondom, hogy nemcsak Erdélyben lett volna parancsoló szükség az, hogy a nagybirtokokat már a háború előtt odaadják a földre néző és földre éhes parasztoknak, hanem mindazokon a területeken is, amelyek ezidőszerint — sajnos — elvannak csatolva az országtól. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kenéz képviselőtársam a hitbizományokon lévő bérletekről js beszélt. Érdemes volna megnézni, hogy vájjon miért adják előszeretettel a nagyobb bérlőknek ezeket a hitbizományi birtokokat és hogy vájjon milyen történelmi neveket viselnek azok, akik bérlik ezeket a hitbizományokat? (Friedrich István: A fajtisztasággal hogyan állunk ott?) Pallavicini őrgróf például kidobja a bérletekből a régi bérlőket, az őrgróf úr kihányja a jó magyar hangzású nevű bérlőket, kidobja azért, mert a forradalom idején szemetvetettek arra a földre és akarták azt a földet már végre a magukénak tudni. (GyÖmörey Sándor: Minden a mienk!) Es érdekes, hogy Sövényháza eszmei község főjegyzője is 115 holdnyi bérlettel rendelkezik, egészen véletlenül az adóügyi jegyző is bérel 162 katasztrális holdat az uradalomtól, de azt írja itt Matolcsy képviselőtársunk, hogy a végrehajtótól a papig, minden funkcionáriusnak van bérlete a gróftól s az uradalomtól való tökéletes függőség abban nyilvánul meg legjobban, hogy a község bírói funkcióit az uradalom intézője látja el. (Farkas István: Ez a nagybirtok Magyarországon. — Gr. Teleki Mihály: Kivétel! Nem minder nagybirtok ilyen! — Zaj.) így állunk tehát a bérletekkel. T. Ház! Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek tulajdonképpeni beszédemre és elsősorban is megállapítsam, hogy a nagybirtok, a kötött birtok és a hitbizományi