Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

484 Az országgyűlés képviselőházának 72. megengedett haszon magasabb, mint a belföldinél, ennélfogva a Faforgalmi Részvénytársaság az importfát forszírozza állandóan; (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: A fakartel!) megállapította továbbá, bogy a budapesti területet már 15 községgel kibővítette, hogy ezáltal a piros igazolványokat oda is bevezethesse; megállapította, hogy egyes kereskedők a Faforgalmi Részvénytársaságnak eladják a tűzifájukat, azt tőle visszavásárolják s az így származó differenciát ismét a fogyasztókra hárítják át; (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Galíciában tanulták!) igazolta azt, hogy a szállítási igazolvány árát felemelték és ezzel is drágítják a tűzifát, és igazolta azt, hogy a beszáradás és kamatveszteség címén eddig különbözőképpen elszámolt összegeket most arányosan, egyformán teszik rá a fára, amivel azt akarják elérni, hogy inkább a nedves fa jöjjön forgalomba, mert ennek nagyobb súlya van, hogy a belföldi fában a Faforgalmi Rt. fa-szűkét idéz elő, és ezáltal tudja az árakat emelni és hogy vannak olyan számlák, amelyek belföldi tűzifára vonatkoznak és mégis a külföldi tűzifára vonatkozó magasabb díjtétel van bennük elszámolva. Csak nagyjában idéztem ebből a rendkívül tartalmas és amilyen nyugodt hangon előadott, éppolyan vértforraló beszédből, amely azt igazolja, hogy nemcsak a szárazság és nemcsak a fagykár, hanem igenis a tudatos spekuláció és árdrágítás az, amely drágítja ezeket a cikkeket. Harmadik ok a szárazságon, a rossz termésen és a spekuláción kívül talán a túlhajtott kivitelben rejlik, mert ez a túlhajtott kivitel belső áruhiányt hoz létre. (Krúdy Ferenc: Budapestben van a hiba!) Ha a gazda kap, az nem baj, nem a közvetítőknek kell csak kapniok. (Zaj. — Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Nem a gazda kapja. •— Krúdy Ferenc: Rendezze a főváros! Nem tűrjük, hogy a mai állapot fennmaradjon.) Ne méltóztassék velem disputálni. Nagyon jól tudom, hogy a magyar közgazdaság keresztmetszete egy szendvicséhez hasonló; tudniillik alul van egy száraz kenyérréteg: a termelők, felül van a másik száraz kenyérréteg: a fogyasztó és a kettő között van a zsíros réteg: 621 cl közvetítő kereskedelem. (Ügy van! Ügy van a jobb- és a baloldalon. — Krúdy Ferenc: Micsoda dolog ez? Ha a gazda kapja a hasznot, az nem baj. A főváros rendezze a maga portáját. — Ügy wn! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget.) Amit tud a főváros, azt megcsinálja. (Horváth Zoltán: A fakartelt hogy rendezze a fővárosi — Krúdy Ferenc: Tudja tizenhétféle címen lehúzni a bőrt a gazdáról. — Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem Krúdy képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Krúdy Ferenc: A pesti kartelek is hozzátartoznak! A bizományosok! — Elénk helyeslés a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Tessék azokat is megrendszabályozni! Önök vannak hatalmon!) Petrovácz Gyula: T. képviselőtársam engedje meg, hogy tárgyilagosan és politikamentesen beszéljek. (Zaj a középen.) Túlhajtott exportról kell beszélnem abban a pillanatban,, amikor a múlt évben, 1934 októberig kivittek 92-000 métermázsa zsírt és 1935-ben, októberig kivittek 174-370 métermázsát... (Zaj a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől: Az export ellen beszél! — Drózdy Győző: Örüljünk, ülése 1935 december 11-én, szerdán. hogy kiviszik!) Ez nem természetes jelenség. Ma egy kissé valutahajszoló állapotban vagyunk. Iparkodunk valutákat és devizákat szerezni minden vonalon. (Folytonos zaj a jobboldalon.) pedig én azt hiszem, hogy a belső forgalmat, főképpen a budapesti belső forgalmat kell legalább annyira becsülnünk, mint a külföldi forgalmat és a belföldi forgalomban mindez éppúgy értékesíthető. (Drozdy Győző: A fogyasztási adókkal drágít a főváros!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Petrovácz Gyula: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Amikor a legutolsó fizetésesökkentő rendelkezést, taz 1934:1. tc.-t hoztuik, Imrédy pénzügyminiszter úr annak indokolásába belevette azt, hogy miután a drágasági index körülbelül 5%-kal leszállott, ez a fizetéscsökkentés nem bántó a közszolgálati alkalmazottakra. Aükor a 8 pengős húzia és a 6 pengős kukorica idejében éltünk és akkor ez megnyugtató argumentáció volt. De tisztelettel kérdezem, hogy ha most viszont ez az index emelkedett, nem kellene-e valamit csinálni, ihogy az a középosztály, az az intelligens keresztény középosztály, amelyet a közszolgálati alkalmazottak alkotnak, ne merüljön el az adósságok tengerében. A kormánynak volt szociális érzéke ahhoz, hogy a gazdák adósságait rendezze. Mi is helyeseljük ezt és hozizáj árultunk ahhoz a felfogáshoz, hogy a kormánynak ez a működése közszükségletet elégített ki. Annak az áldozatnak, amelyet a gazdák érdekében hozott meg akkor az állam, egy százaléka elégséges volt arra, hogy ezzel a drágasággal szemben ezt a szántén ugyanolyan értékes rétegét a társadalomnak, a közszolgálati alkalmazottakat az eladósodástól megvédje, mert hiszen a köztisztviselő, a [közszolgálati alkalmazott már lemondott minden egyébről, csak tisztán az életfenntartási szükségleteit tartja meg, már lemondott a klubjáról, — a társas egyesületebből sorozatosan lépnek ki a köztisztviselők — lemondott a könyvről, hiszen a könyvkiadóik sajnálatosan tapasztalják, hogy nem tudnak .könyveiket eladni, lemondott a színházról, lemondott a mű-. vészét pártolásáról, szóval mindenről, ami a szoros életszükségleteken felül áll. Mi azt hisszük, hogy a keresztény igazságossággal csak az egyeztethető össze, Ihogy ha mi helyesen rendeztük a gazdák adósságait, akkor a tisztviselők adósságait is méltóztassék rendezni. Azt szeretném kérni, hogy (méltóztassék megállapítani: hány százalékos a drágaság; ezt a százalékot állapítsa meg a mélyen t. kormány és legalább abban a százalékban, amelyben a legutóbbi fizetéscsökkentés óta a drágaság emelkedett, adjanak drágasági pótlékot a közszolgálati ^alkalmazott aknák, (Gr. Festetics Domonkos: Honnan vegyék a pénzt?) vagy legalább, ha nem tudnak mindenkinek adni, legalább adjanak a létminimumhoz közelálló legalacsonyabb fizetési osztályokba tartozóknak és azoknak a^ nyugdíjasoknak, akiknek nincs módjuk (más úton pótolni azt a hiányt, ami itt előáll; vagy emeljék fel a családi pótlékot, hiszen családvédelemről és gyermekvédelemről beszélünk, védjük meg azt a szegény családot a teljes tönk-