Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

478 Az országgyűlés képviselőházának 7 eleget tenni, elvesztették a védettséget. A 10.000-es számú rendelet ezeknek a szája előtt meghúzta a mézesmadzagot. Ismeretes mindenki előtt, hogy ebben az esztendőben, amikor súlyos csapások érték a magyar mezőgazdaságot, mint az aszály, a jég és egyéb elemi csapások, teljesen ki van zárva, hogy a gazdák az ezévi kötelezettségeiken felül visszamenőleg szolgáltatásokat tudjanak teljesíteni. Már most az a tiszteletteljes kérésünk a pénzügyi kormányzathoz, hogy a december 31-i határidő tolassék ki a következő termésig. Természetesen — amint a rendelet is előírja — a jogerőre való emelkedésig a szolgáltatásokat úgy is kell teljesíteni, tehát csak az egyévi visszamenő szolgáltatás határidejének kitolását kérik az új esztendőre' T. Ház! Ha egy rendes termésű esztendő lett volna az idén, akkor felesleges volna interpellációmat elmondanom. A magyar mezőgazdaság legnagyobb baja azonban a teljes anyagi kimerültség. Ebben az esztendőben, amikor egyfelől a terméshiány a bajok okozója, másfelől pedig a meglévő javak értékesítésének nehézsége, a pénzügyi kormányzatnak a magyar mezőgazdasággal szemben a legnagyobb megértéssel kell viseltetnie. A magyar mezőgazdaságnak két fő bevételi forrása van: az egyik a szemes termények — a tengeri, burgonya, stb. — értékesítéséből, a másik pedig laz állatértékesítésből befolyó bevételek. Nem ismeri a magyar mezőgazdaság helyzetét az, aki azt állítja, hogy jól megy ma a falusi népnek, a gazdának, mert hiszen magas mezőgazdasági árak vannak. Aki ismeri a mezőgazdaságot, azi megállapíthatja, hogy éppen ezek a onagas árak mutatják azt, hogy bajnak kell lenni, mert ha iaz a burgonya 10—15 pengő, a tengeri 16 pengő, akkor ez semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy ezekből a terménycikkekiből nem volt jó termés. A mezőgazdaság helyzete akkor jó, ha jó termés van és magas árak vannak. A rossz, gyenge termés az idén elsősorban a Tiszántúlt hozta végzetes helyzetbe, viszont a Dunántúlon a takarmányhiány es az állatárak alacsony volta a bajok okozója. T. Ház! 1935 első felében 21.878 darab marha és 54.000 borjú került a budapesti marhavásárra s ugyanakkor 28.000 darab vágómarha került kivitelre. Ez alatt az idő alatt 333 000 darab sertés került a Ferencvárosba és 86.000 darab került exportra. Ezeknek az exportra került állatoknak nagyrésze félighízott állapotban került a piacra, ami nem taat mutatja, hogy a magyar gazda talán nem

1 értene az állathízlaláshoz, hanem mutatja a gazdák kimerült állapotát és mutatja azt a tényt, hogy sovány állat majdnem egyáltalán nem értékesíthető, legfeljebb félhízott állapotban, már pedig nemzetgazdasági szempontból súlyos károkat okoz, amikor az állat félkész állapotban megy külföldre. A földmívelésügyi miniszter úr adatgyűjtése szerint a 200 holdnál nagyobb gazdaságokban csupán október 1-én 23.109 darab szarvasmarha, 214.000 zsírsertés és 55.000 hússertés volt hizlalásba beállítva. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a legjobb ár ma sertésnél 70—76 fillér akkor, amikor a gazdának a hízott sertés kilognannnja 1 pengőbe van. Sajnos, hogy a pénzügyminiszter úr a minisiztersége előtti tapasztalatai a nagyipar köréből szerezte be. Boldog lehetne a magyar Î. ülése 193 B december ll-en, szerdán. mezőgazdaság, ha a pénzügyminiszter úr a mezőgazdaság gazdálkodási folytonosságát olyan alaposan tudná biztosítani, mint ahogyan azt az iparnál igyekszik biztosítani. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a pénzügyminiszter úr úgy ismerné a 10 vagy 100 holdas gazdák helyzetét, úgy a gazdaadós rendelet másként nézett volna ki. Százszorosa és ezerszerese annak az összegnek, amelyet a gazdavédő rendelet útján a magyar mezőgazdaság kap, az az összeg, amelyet jogtalanul és igazságtalanul a magyar mezőgazdaságtól elvesznek ! Csodálkoznunk kell azon, hogy ilyen hoszszú esztendőkig lehetséges volt az, hogy például Ausztria felé, ahová exportáltunk, 20%-os levonást eszközölt a Nemzeti Bank azoknál az állatértékesítéseknél, amelyekre a magyar mezőgazdaság úgyis súlyosan ráfizetett. Most ugyan megváltozott ez a helyzet, és 13% felárt fognak kapni a gazdák, de ez sem annak a következménye, hogy a pénzügyminiszter úr rájött volna arra, hogy a mezőgazdaságot exportviszonylatban Ausztria felé segíteni kell, hanem — amint láttuk — annak a következménye, hogy a kontingenst a magyar mezőgazdaság Ausztria felé nem tudta kihasználni ép ezen devizalevonások folytán. Az a tiszteletteljes kérésünk a kormányzattól, hogy az 1935 december 31-i'ki határidő legalább is az új termésig kitolássék, mert his'zen, amikor a rendeletet a pénzügyi kormányzat alkotta, akkor is számolt azzal a lehetőséggel, hoigy ezeket a gazdákat újból SL védettség alá akarja vonni, a határidő kitolása nélkül pedig ezt nem tudják elérni. De nemcsak a védetteknek, hanem az egész ország mezőgazdáinak feltétlenül kíméletre van. szükségük. Ebben a katasztrofális esztendőben, amikor az elemi csapások egymásután sújtották a gazdákat, nemcsak az .adós gazdák kerültek abba a helyzetbe, hogy nem tudnak kötelezettségüknek eleget tenni, hanem & kevesebb teherrel bíró gazdáknak is problémává vált a gazdasági folytonosság fenntartása. A falusi lakosság helyzete egyenesen aggasztó. A nincstelenek helyzete súlyos, amenynyiben ebben az esztendőben még^ burgonyával sem rendelkeznek kellő mennyiségben, amivel az elmúlt rossz esztendőkben tengették életüket és könyÖradoimányokra sincs olyan mértékben kilátásuk, mint régen, mert hiszen a gazdák nagy többsége nehéz helyzetben van. Sürgős intézkedéseknek kell történniök az egész vonalon. Mint mondottam, a feltétlen kíméletet azi egész gazdatársadalomra 'ki kell terjeszteni. Ott vannak a Faksz.-háztulajdonosok, akiknek legtöbbje a napszámosokból kerül ki. Ezeknek évi szolgáltatásként 110 pengőt ikell fizetniök akkor, amikor meg lehet számolni, hány olyan napszámos van az országban, aki ebben az esztendőben 200 pengő jövedelemre tudott szert tenni. A földhözrjuttatottak ikérdését szintén sürgősen, legalább erre az esztendőre rendezni kell, vagyis a fizetéseket fel kell függeszteni. T. Ház! A kímélethez tartoiznék a® is, ha az adóknál a kamattételeket csökkentené a pénzügyi kormányzat. A magyar mezőgazdaság ebben az esztendőben példátlanul erős erőfeszítést fejtett ki és — hála Istennek — az adófizetés terén kellőképpen megtette kötelességét. De tartihatatlan állapot az, t. Ház, hogy az adóhátralék után 9%-os kamatot szed a pénzügyi kormányzat, a folyó adók után pedig 7*59&-ot. A hátralékoknál azonkívül még 3%-ot szed behaj-