Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. pesti kir, biintetőtörvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szer­kesztő ellen Fehringer Konrád főmagánvádló feljelentésére büntető eljárást indított a »Nép­szava« politikai napilap 1934. évi szeptember hó 6. napján kiadott 200. számában megjelent »Az osztrák állam pénzén készültek a náci­puccsra« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »Ezzel kapcsolatban kipattant egy másik panama, A semmeringi játékbarlang engedé­lyét egy részvénytársaság kapta. A társaság igazgatója, Fehringer úr, 300.000 schillinget fizetett ki provízióként Rintelen úrnak. Rin­telen letartóztatása után megjelent egy hiva­talos hír, hogy vizsgálatot indítottak abban az irányban, hogy honnan szerezte vagyonát Rintelen. Napfényre került a 300.000 sehill in­ges tétel. Rintelen azzal védekezett, hogy Bu­rcsch ezidőszerinti pénzügyminiszternek tu­domása van a tranzakcióról. Buresch megerő­sítette Rintelen vallomását, de azzal védeke­zik, hogy tudomása szerint pártcélokra vette föl Rintelen az összeget. De sem a Heimweh r, sem a keresztényszociális párt pénztárába ezt az összeget sohasem fizették be. Rintelen úr valóban pártcélokra vette föl az összeget. Bu­resch pénzügyminiszter az igazat vallotta. De a nemzeti szocialista párt, a nácipuccsisták kapták ebben az esetben az állami szubven­ciót, így fest a" Heimwehr-fasizmus nácielle­nes harca. Demokratikus ellenőrzés híján még a puccsistákat is segélyezik, ha panamáznak.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914:XLI. te. 1. §-ába ütköző,_ a 3. § második bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelen­ségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtele­nül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pe­dig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem ne­vezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Esztergályos János or­szággyűlési képviselő, felelős szerkesztőt ter­heli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a meg­keresés illetékes hatóságtól érkezett, az össze­függés nevezett képviselő személye és a vélel­mezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kíván még valaki szólni % (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizott­ság javaslatát elfogadni! (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és Esztergályos János képviselő úr mentelmi jo­gát ebben az ügyben felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 94. számú jelentése Esztergályos János képviselő úr mentelmi ügyében. Az előadó Surgóth Gyula képviselő úr, őt illeti a szó. Surgóth Gyula előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának fel­függesztését kérte, mert a budapesti kir. bün­tető törvényszék megkeresése szerint ellene a. bíróság, mint felelős szerkesztő ellen Moór Géza főmagánvádló feljelentésére büntető el­járást indított a »Népszava« politikai napilap ' ülése 1935 december 11-én, szerdán. 475 1935. évi január hó 13. napján kiadott 11. szá­mában megjelent »A halálház építésze és a szegények orvosa« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »A halálház építésze kilakoltatta a szegé­nyek orvosát.« »Ki ne emlékezne a gyalázatos kapzsiságra és a betonra, a hamis, a rosszke­verésű betonra. És ki ne emlékezne a halálház felelős építészére és tulajdonosára: Moór Gé­zára. A halál embere az élet embere ellen.« »Félelmetes úr ez a Moór Géza, vagy csak az emberek gyávák!!« »A doktor urat, az áldott, jó embert, hétfőn kilakoltatta Moór Géza. Tes­sék elképzelni, az az ember, akinek a lelkén nyolc szegény ember halála szárad, kilakol­tatta azt az embert, akinek Angyalföldön sok­sok szegény az életét köszönheti.« »De a halál­ház tulaidonosa bosszút állt rajta. Négy-öt hó­napi házbértartozása volt dr. O. Gy.-nek, az utóbbi hónapokban nem tudta fizetni szoba­konyhás lakásáért a havi 55 pengőt. Nem tudta fizetni, mert neki sem fizettek a betegek. Ö csak gyógyított, de nem volt végrehajtója.« »Nagy baj az, ha az embernek emberi szíve van. Bezzeg más fából faragták a halálház épí­tészét. Az ő érdekében bizony működésbe lé­pett a végrehajtó, úgy, ahogy erre a lakásren­delet neki jogot adott. Az építész úr ugyan jól tudta, hogy az orvos nem akar ingyen lakni, hogy sokkal büszkébb és önérzetesebb ember annál, semmint visszaéljen adott hely­zetével. Azt is tudta, hogy megfizeti az adós­ságát — és mégis kilakoltatta. Bosszú! Ennek a kilakoltatásnak hátteréről furcsa és kényes részleteket mesélnek a Szent László-utca kör­nyékén, ahol — mint afféle kisvárosban — még a családi vagy szerelmi ügyek sem maradnak titokban. Annyi tény, hogy a doktor lakását egy ismerőse kibérelte és lefizetett kéthónapi lakbért, hogy mint albérlőnek, helyet adhasson dr. O. Gy.-nek. A szegények orvosát azonban még így sem engedték be a lakásba, ahol hiába csengett a telefonja, hiába keresték a kétség­beesett betegek.« »Így lett hajléktalan Angyal­töld legszegényebb és legkeresettebb orvosa, akit a halálház építésze, ahelyett, hogy meg­becsült volna, hogy ezzel is igyekezzen súlyos adósságából valamit leróni, ahelyett az utcára dobatta. Erről beszélnek most Angyalföld szoba-konyhás lakásaiban, sufnijaiban és kocs­máiban. Erről és nem a bankrablókról, sem a Markó-utcai szökevényekről. Az orvosról be­szélnek, a szegények orvosáról, a kilakoltatott orvosról, aki, ha lehet, még egy fokkal köze­lebb került az Angyalföld szívéhez. És ez a szív talán mégis csak erősebb lesz, mint a ha­lálházas Moór Géza szívtelensége.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914:XLI. te. 1. §-ába ütköző, a 3. § második bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelen­ségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtele­nül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél foeva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Esztergályos János országgyű­lési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értel­mében. A bizottság megállapította, hogy a meg­keresés illetékes hatóságoktól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a védelmezett bűncselekmény között nem kétsé­ges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja 69*

Next

/
Thumbnails
Contents