Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

36 Az országgyűlés képviselőházának 57, Annakidején Rakovszky t. képviselőt?Tsam^ 1932-ben már szóvátette ezt, a kérdést s Imrédy Béla akkori pénzügyminiszter úr azt válaszolta, hogy tulajdonképpen ebben az esetben nincs olyan súlyos teherről szó, amely új intézkedést indokolna. Azt mondotta ugyanis, hogy 60.000 a házhelyesek száma, az évi törlesztési összeg pedig megfelel 998.000 pengőnek, úgyhogy egy-egy emberre 16—17 pengő évi törlesztéses teher esik. Sok eset azonban, ezer és ezer eset, eltér a pénzügyminiszter úrnak ettől a korábbi megállapításától, t. i. 60.000 emberre, 998.000 pengő alapján számítva, tényleg 16 pengő évi teher jut egyenként, az adott esetben azonban 94 embernél — és tudomásom szerint sok ilyen község van, tehát többezer ilyen emberről van szó — az évi teher a 16 pengővel szemben 40—45 pengőt tesz, vagyis valószínűleg úgy áll a helyzet, hogy azok, akiknél a kataszteri tiszta jövedelem csekélyebb volt, 8—10 pengőt fizetnek, míg egyesek, akiknél az első vagy a második osztályba sorozott földről van szó, 40—45 pengőt fizetnek. Nagyon súlyos teher ez, t. Ház, különösen ha hozzáveszem azt, hogy egyesek ugyanezekre a házhelyekre Faksz.-kölcsönnel házakat is építettek és ennek a Faksz.-kölcsönnek évi törlesztéses részlete is 110—150 pengőt jelent, aszerint, hogy milyen épületről van szó. így ezeknek a háborútviselt embereknek évi terhe 150—160 pengőt tesz ki. (Horváth Zoltán: Nincs . is keresetük!) Éppen erre akarok rámutatni, hogy ez a kereseti lehetőségekkel szemben milyen óriási összeget jelent. Egy másik levél van itt előttem Sopron megyéből. Negyvenhatan írták alá ezt a levelet. Szinte csodálatos dolog: rámutatnak arra, hogy 73 munkanap után 55 pengő 48 fillért kerestek. Napi keresetük tehát 75 fillér körül mozog átlagban — Sopron megyében! Amikor tehát erről a 150 pengős évi teherről van szó, méltóztassék ezt a terhet ezzel a szemmel és ezzel a mértékkel nézni. Már most ,az adott esetben mi történt. A 94 érdekelt közül 1931 óta egy sem tud fizetni, (Ügy van! bal felől.) mert ezek a házhel yhezjuttatóttak háborútjárt szegény emberek, akiknek egyrésze, a 94 közül 12, már évekkel ezelőtt lemondott, 28 legutóbb mondott le, a többi pedig ezután fog lemondani. Most jön a legérdekesebb része a dolognak: a lemondás folytán így felszabadult telkeket természetesen iparkodnak bérbeadni és értékesíteni. S mit méltóztatnak gondolni, hogy az eddigi évi 40—45 pengő teherrel szemben mennyi a bérbeadási lehetőség. Négy pengőért adják bérbe ezeket a telkeket! Ezeknél a telkeknél a kataszteri tiszta jövedelem is magasan volt megállapítva, de amíg egy nagyobb birtoktestnek a részét alkották, ezeknek a gyenge volta nem volt annyira kiütköző, most azonban a vételár megállapításánál ez roppant súlyos terhet jelent az érdekeltekre. De azért is értéktelenné váltak ezek a földek, mert a 94 házhelyes közül 30—34-en építkeztek már, mégpedig nem sorjában, hanem ott, ahol a telkük volt. Ezzel természete^ sen a szomszéd telkek teljesen értéktelenné váltak, mert mellettük baromfitelepek keletkeztek. Akik tehát nem építkeztek, hanem továbbra is mezőgazdasági célra próbálják használni ezeket az ingatlanokat, ezek teljesen értéktelen parcellákkal állnak szemben. Azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, amely nemcsak ezt a 94 embert érdekli, (Ügy van! ülése 1935 november 13-án, szerdán. Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert bizony vannak százan és ezren, akik hasonlóképpen jártak. (Horváth Zoltán: Minden községben!) Annak idején azt mondta Imrédy pénzügyminiszter, hogy az, érdekeltek kérelmére történt ez a megállapítás. Az érdekeltek ezrei azonban erről a kérésről nem tudnak semmit! Azt hiszem, méltányos kérés az, hogy ezt meg_ kell oldani, mert hiszen az állam ezzel tulajdonképpen semmi áldozatot nem hoz, csak egy vexatúrától menti meg az emberek százait. E mellett ez óriási közigazgatási ter•het^is jelent. A jegyzőnek, a közigazgatási hatóságoknak [

f állandó előírást, végrehajtást, figyelmeztetést jelent minden eredmény nélkül, azért, mert ezeknél a szegény^ embereknél nincs meg a lehetősége a fizetésnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A 94 ember esetében 15.000 pengő hátralék merült fel. (Egy hang a baloldalon: Miből?) Az évi törlesztési részletekből t. képviselőtársam. (Zaj.) Nagyon szeretném, ha jelen volna a t. pénzügyminiszter úr, hogy neki ezeket az adatokat itt átadhatnám, de így is meg vagyok győződve, hogyha megvizsgálja az adott eset körülményeit és figyelembe veszi, hogy itt emberek százairól és ezreiről van szó, (Ügy van! balfelől.) — Rakovszky Tibor: Kitelepítik őket!) mielőbb módot fog találni ennek a kérdésnek a megoldására.^ (Zaj.) Ismétlem, nemcsak erről a 94 emberről van szó, hanem százaikról van szó (Horváth Zoltán: Minden községben!) és így megéri ez a kérdés, hogy külön rendelettel intéztessék el ez az ügy. Minthogy a vagyonváltság során az államnak juttatott földekről van szó, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy ezen a téren az állam intézkedjék. T. Ház! Az a kérésem ebben az ügyben, hogy új kataszteri tiszta jövedelem áliapíttassék meg, és ehhez képest méltóztassék ezeknek a terheit és törlesztési részleteit megállapítani. Ha pedig végleges rendezés nem lehetséges, akkor méltóztassék módot adni arra, hogy a házhelyesek esetében is lehetővé tétessék a használati díj fizetése addig, amíg a viszonyok új értékmegállapítást tesznek lehetővé. (Rakovszky Tibor: Csupa hadviselt emberről van szó! — Horváth Zoltán: Ezt is a gazdaadós-védelmi rendeletnek kellett volna^ elintéznie!) Az, hogy ezek hadviseltek, természetesen még egy külön szempont. (Ügy van! Ügy van! a, hal- és szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Ferenc: Erre a szempontra, illetőleg az ő sérelmükhöz a hadviseltek külön hivatkoznak is. Azt mondják, hogy annakidején ők tulajdonképpen a világháborúban szerzett érdemeik elismeréséül kapták ezeket a házhelyeket, az özvegyek és az árvák pedig az elhunyt családfő érdemeire való tekintettel. (Horváth Zoltán: Ingyen kellett volna nekik odaadni!) Méltóztassék figyelembe venni azt a lelkiállapotot, amelyben ezek az emberek vannak akkor, amikor azt látják, hogy ők 40—45 pengő évi teherrel vannak megterhelve és most, amikor a jogosultaktól elveszik a földet és megürülnek ezek a parcellák, azok a falubeliek, akik annakidején ilyen jogcímmel nem rendelkeztek és éppen azért nem juthattak házhelyhez, azok akiknek jogcíműk nem _ volt, most évi 4 pengő haszonbér ellenében jutnak ehhez. (Ügy van! balfelől. — Zaj.) Méltóztassék figyelembevenni azt a hatást, amelyet egy község kebelén belül ennek a kérdésnek ilyen