Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. Elnök: Tóth Pál képviselő úr kivan szólani. Tóth Pál: T. Ház! A miniszter úr megnyugtató szavai után én is visszavonom indítványomat. Elnök: Következik a határozathozatal. Miután a módosító indítványt mindkét képviselő úr visszavonta, a 32. §-t eredeti szövegében elfogadottnak jelentem ki. Következik a 33. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 33. §4.j Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! En annakidején a bizottsági tárgyalás során is ennek a paragrafusnak a kihagyását kértem a miniszter úrtól, mert nem tartanám kívánatosnak, hogy Magyarország területén megadják, bárkinek is a jogot arra, hogy bár nincsen belföldi orvosi oklevele, vagy külföldön szerzett, de nosztrifikált orvosi oklevele, orvosi gyakorlatot folytasson, még viszonosság alapján sem. Ha mi a külföldön szerzett diplomákkal szemben azt az álláspontot foglaljuk el, hogy csak nosztrifikálás útján lehetséges annak alapján Magyarországon orvosi gyakorlatot folytatni, akkor természetes, hogy nekem a magam részéről ehhez ragaszkodnom kell. Ragaszkodnom kell annál is inkább, mert a nyár folyamán a Nemzetközi Orvosszövetség tagjai, — amely szövetség az orvosi hivatás védelmére alakult és amelyhez ezidőszerint 31 állam, azt lehet mondani, kivétel nélkül valamennyi európai és amerikai állam tartozik — a maguk részéről azt az álláspontot foglalták el, hogy minden országban csak az folytathat orvosi gyakorlatot, aki az illető ország törvényeinek megfelelő orvosi képesítést a maga részére meg tudja szerezni. Itt ennél a kérdésnél azután különösen hangsúlyozták azt, hogy ennek a képesítésnek mindenütt egyformának kell lennie, mindenütt hasonló kautélák (betartásával, hasonló intelligencia megszerzésével és (hasonló orvosi oklevél kiállításával kell kapcsolatban lennie és amenynyiben idegen állampolgár orvosi gyakorlatát megengedni kívánnák, ez tisztán csak abban az esetben történhetik meg, (ha az illető az ott abban az államban lévő állampolgárokra kötelezően előírt keretekben az orvosi gyakorlatra vonatkozó jogot megszerezte. Én tehát ebben a kérdésben a viszonosság elvét sem tartanám nagyon helyesnek. Ez azután megint sok minden eltérésre adhat alkalmat. Nem ad módot arra, -hogy ellenőrizzük az illetőt, hogy van-e neki megfelelő orvosi szakképzettsége, mert hiszen a régi világban is megvolt az, hogy ha valaki idejött és előadást akart tartani, erre megvolt a lehetősége, ha valamelyik külföldi orvos konzíliumot kívánt tartani az ország területén a ibeteg kívánságára, vagy pedig azért, mert valamely itteni orvos kívánta, erre a lehetőséget minden ország biztosította a másik ország orvosa részére. Megyolt rá a lehetőség, hogy esetleg műtéteket is hajtson végre a külföldi orvos belföldi orvos jelenlétében. Hiszen magukra a kórházakra és a szanatóriumokra vonatkozó szabályzat úgyis előírja, ihogy az ott végzett orvosi, beavatkozásért mindig a szanatóriumot vezető orvosnak, vagy a kórházat vezető orvosnak kell felelősséget vállalnia, mind a közhatósággal, mind az egyesekkel szemben. En tehát ezt a paragrafust ebből a szempontból csak olyannak tartom, amely azt a ülése 1985 december 10-én, kedden. 437 harmóniát, amely ebben a törvényjavaslatban mutatkozik, bizonyos mértékben erősen tangálja és módot ad arra, hogy ezzel esetleg meg nem engedett módon visszaélhessenek. Nem politikai szempontból, hanem más szempontokból. Hiszen pl. a legutóbbi alkalommal szó volt arról, hogy Magyarországon nem találnak megfelelő higiénikust, vagy balneológust, külföldről kell tehát egy embert meghívni és. azt kell a budapesti: katedrára balneologusként odaültetni. Méltóztassék megengedni, mélyen t. miniszter úr, Magyarországon sokáig tartotta magát ez a felfogás, a napilapok hasábokon tárgyalták ezt a kérdést. Felháborodással vette tudomásul az egész orvostársadalom, hogy éppen Magyarországon nem volna megfelelő balneológus, nem volna hidroterápiával foglalkozó megfelelő orvos, nem volna megfelelő belgyógyászunk, aki ennek a szakmának meg tudna felelni. Ezek a szempontok teszik azután szükségessé, ihogy itt Magyarországon csak olyan emberek folytathassanak orvosi gyakorlatot, akiknek vagy magyar orvosi oklevelük van, vagy pedig akik külföldön szerzett, de honosított orvosi oklevéllel rendelkeznek, úgy, ahogyan ezt az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat előírja. Ezért tisztelettel kérem ennek a paragrafusnak törlését. Elnök: Kíván még valaki szólni'? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! A 33. § azt mondja, hogy (olvassa): »Idegen állampolgár orvosi gyakorlatára a nemzetközi szerződések s ezek ihiányában a viszonosság irányadók«. Vagy vannak ezzel a kérdéssel kapcsolatban érvénybenlévő, fennálló nemzetközi szerződések, (Csilléry András: Nincsenek!) és akkor nem statuálhatunk egy olyan törvényt, amely azt az állapotot megváltoztatja, vagy nincsenek ilyen nemzetközi szerződések (Csilléry András: Nincsenek!) és akkor a jövőben előállhatnak, ebben az esetben pedig a kormánynak módjában áll, aszerint, ahogyan jónak látja, ezeknek a nemzetközi szerződéseknek keretében érvényesíteni azt az álláspontot, amelyet ebben a kérdésben elfoglalni óhajt. Tehát törvényben előre szabályozni ezt nem tartom szükségesnek, eltekintve attól, hogy ez a 33. § végtelenül elasztikus, hiszen a viszonosság fogalmán nyugszik és a viszonosságot a belügyminiszter állapítja meg. En nem látok ebben semmi veszélyt. Az természetes, hogy a kormány a magyar orvosi kart és a magyar orvosi kar gyógyítási lehetőségét minden alkalommal pártfogolni fogja. De ha törvényben, ab ovo és előre kizárnák minden lehetőségét annak, hogy kivételes és szükséges esetekben ettől eltérhessünk, ez hiba volna véleményem szerint és ezért kérem ennek a szakasznak fenntartását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 33. § eredeti szövegét elfogadni, szemben Csilléry András képviselő úr törlési indítványával? (Igen!) A Ház a 33. §-t eredéi szövegében fogadta el. Következik a 34. §. Oseh-Szombathy László kíván szólni! Cseh-Szombathy László: T. Ház! A 34. § szerint a szakorvosi cím megszerzésének és használatának módját a belügyminiszter úr rendeletben fogja megállapítani. A szakorvosi kérdés belyes megoldása egyike az orvosok és a betegek érdekeit egyaránt szolgáló legfon-