Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

34 Az országgyűlés képviselőházának 57, lésével, komoly munkával világvonatkozásban is súlyra tegyen szert és a világ tudományos közvéleményére ezáltal helyes értelemben befolyást tudjon gyakorolni.« Ebben a stádiumban állott az ügy, amikor bátor voltam ebben a kérdésben interpellációt bejegyezni. Azóta az történt, hogy a Pázmány Peter Túrom ány egy etem a kisebbségi intézet felállítását elhatározta és annak igazgatójául Kenéz Béla igen t. képviselőtársunkat, a kisebbségi kérdésnek szintén egyik alapos ismerőjét kérte fel. (Eckhardt Tibor: Nagyon megfelelő ember!) így tehát tárgytalan volna interpellációm, azonban mégis két ok arra késztet, hogy azt elmondjam. Az egyik ok az, hogy időközben megjelent Kenéz Béla igen t. képviselőtársunknak egy interjúja, amely szerény nézetem szerint a kisebbségi intézet működési körét igen szűkre szabja meg. Mit mond Kenéz Béla igen t. képviselőtársunk? Azt mondja (olvassa): »A kisebbségi intézet feladata az, hogy az ifjúsággal megismertesse azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek az utódállamok magyarságának helyzetét biztosítják. Ebből a célból elsősorban ezeket a szerződéseket és a kisebbségi jogot általában tanulmányozzuk. Ugyanekkor tanulmányozzuk az utódállamok magyarságának helyzetét, nemcsak jogi szempontból, hanem az élet minden vonalán. Természetesen a kisebbségi intézet működése nem merül ki a jogi kérdések és az adatok tanulmányozásában, hanem igen fontos célnak tartja az európai és a magyar közvélemény tájékoztatását is«. Igen t. Ház! Az a tiszteletteljes véleményem, hogy a kisebbségi intézet ezen a működési körön belül nem tudja teljesen betölteni célját és feladatát. Mert ha csak Teleki gróf elaborátumát nézem, ott is szélesebb alapokra van fektetve az intézet feladata. Mit mond Teleki Pál gróf? Azt mondja (olvassa): »A magyarság egyik főproblémája kell hogy legyen az idegen uralom alatt szenvedő magyarság és az egykor Magyarországon élt nemzetiségek sorsának mikénti alakulásával ivaló törődés is.« Ez tehát túlmegy Kenéz feladatkörén, amely csak az utódállamokban élő magyarság problémájával óhajt a kisebbségi intézetben foglalkozni, míg Teleki Pál az egykori Magyarország területén élő összes kisebbségek kérdését is szeretné belekapcsolni a kisebbségi intézet feladatkörébe. (Helyeslés balfelől.) Én még egy lépéssel, illetőleg kettővel tovább is mennék ezen a téren. Ha már egy intézetet létesítünk, akkor az tényleg működjék olyan széles mederben, hogy az egész problémakört kimerítse. Az volna a tiszteletteljes véleményem, hogy ennek az intézetnek nemcsak az utódállamok magyarságának, az ott élő kisebbségeknek a helyzetével, hanem általában az utódállamok történelmi, gazdasági, politikai, szociális és egyéb problémáival, az egész kérdéskomplexummal kellene foglalkoznia, mert úgy látom, hogy a magyar közvélemény jobban van informálva Abessziniáról és az ott folyó háborúról, mint az utódállamok jelenlegi helyzetéről, jelenlegi struktúrájáról. (Zaj.) Es amikor ez a kérdés felmerül, foglalkoznunk kell azzal is, hogy a kisebbségi kérdésen túlmenőleg az utódállamok minden problémájával tudományosan is foglalkozzék ez az intézet, mert így objektív kritikát kapunk az ott levő viszonyokról és talán sokszor tanulságokat is vonhatunk le a magunk helyzetét és ülése 1985 november 18-án, szerdán. kisebbségeink sorsát illetőleg. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tudom, egy véleményen méltóztatnak-e velem lenni ebben a kérdésben, de az az érzésem, hogy még egy lépéssel tovább kell menni: az itt, Magyarországon élő kisebbségek kérdésével is foglalkozzék a kisebbségi intézet. Annak ugyanis, aki ezeket a problémákat figyelemmel kíséri, szomorúan kell megállapítania, hogy éppen — roondjuk — a magyarországi német kisebbség kérdésével sokszor bizonyos egyoldalú beállítottsággal, (Eckhardt Tibor: Dilettantizmussal!) dilettantizmussal foglalkoznak. Bizonyos külpolitikai szemszögön át — mondjuk meg őszintén — hitleri vagy nem hitleri, nemzeti szocialista szempontból nézik ezt a kérdést vagy pedig túlmenve a szükséges óvatosságon, egyes alsóbb hatóságok ezt nem mindig szerencsés kézzel kezelik. Ha tehát van egy, minden politikán felülálló r intézmény, mint amilyen ez a kisebbségi intézet, amely ezzel a kérdéssel objektíve, tudományosan, sőt a gyakorlati életbe is bekapcsolódva foglalkozik és úgy az illetékes tényezőknek, mint a magyar közvéleménynek objektív képet tud bemutatni, akkor ebben a kérdésben is sokkal megnyugtatóbb megoldást tudunk találni, mint most. (Eckhardt Tibor: Szakszerűbbet!) Igen t. Ház! A kisebbségi kérdés majdnem minden országban úgyszólván kirakatprobléma. Mindenki azt nézi, hogy mi a kisebbségek sorsa az egyes országokban. Nagyon helyesen mondotta egyszer egy beszédében igen t. pártvezérem, Eckhardt Tibor, hogy a magunk elszakított testvérei részére sem követelhetünk több jogot, mint amennyit mi hajlandók vagyunk itt a mi kisebbségeinknek megadni. Megállapítom, hogy mi a legmesszebbmenő lojalitással szoktunk a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni, sőt el kell ismernem mint ellenzéki embernek is, hogy a kormány is a legteljesebb objektivitással és lojalitással kezeli ezt a kérdést. Amint értesültem, az iskolakérdésben is egy egészen megfelelő megoldást tervez most a kormány. Nemrég hallottam azonban, hogy Tolna megyében olyan esetek fordulnak elő éppen az alsóbb hatóságok részéről, amelyek az ott élő kisebbségek jogos érzékenységét méltán sértik. Ha tehát lesz egy fórum, amely ezeket a kérdéseket tudományosan, tudományos, hideg objektivitással vizsgálja meg, kutatja ezek okait és igyekszik ezeknek megoldására bizonyos előterjesztéseket tenni, akkor a kormány és a magyar közvélemény abban a helyzetben lesz, hogy tisztán lásson ezekben a kérdésekben. Az osztrákoknak is van Bécsben egy ilyen kisebbségi intézetük, sőt úgy tudom, hogy egyes utódállamokban is vannak ilyen intézetek, amelyek nemcsak a külső országokban élő nemzeti m kisebbségek ügyével foglalkoznak, hanem a saját országuk beli kisebbségek ügyeit is állandóan vizsgálat tárgvává teszik. Igen t. Ház! Nemcsak tartalmi,, hanem szervezeti szempontból is volna néhány megjegyzésem Kenéz igen t. kén viselőtársam interjúját illetőleg, ö tudniillik azt mondja, hogy a budapesti egyetem kebelén belül kellene megszervezni az intézetet, ott egyetemi tanárok és magántanárok adnának elő ebből a tárgykörből és elsősorban az egyetemi ifjúság részére. Nekem az volna a tiszteletteljes véleményem, hogy igaz, hogy leghelyesebb volna ezt a kérdést centrálisán kezelni és a budapesti