Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. sokkal inkább a kisantant egyoldalú érdekeit kényszerítette rá — nem a mi hozzájárulásunkkal, hanem akaratunk ellenére — a magyar életre, akkor szabad-e nekünk kényszerítő szükség nélkül a imagyar közjog sutbadobásával a trianoni álláspontra helyezkedni, igen vagy nemi Elismerem, hogy egy hibás gyakorlat fejlődött iki ebben a tekintetben. Sajnálattal ismerem ezt el, mert bárhogy történjék ennek az ügynek rendezése, belenyugodni ebbe a helyzetbe nem fogok, mert rendkívül fontos közérdek kívánja, hogy e hibás gyakorlat megváltoztassék, mégpedig a nemzetközi jog szempontjából .is megtámadhatatlan módon. Azok, akik a trianoni szerződést ránk kénysizerítették, a különböző törvényeink közötti interpellációt csak egy esetben tehetik jogosan nemzetközi felszólalás vagy bírálat tárgyává: abban az esetben, iha őket is érdeklő nemzetközi vonatkozású ügy elbírálásáról van szó. Ha például magyar-cseh, magyar-román vagy magyarjugoszláv relációban merül fel egy vitás, ügy, akkor .igenis, — sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani — ilyen esetekben a trianoni szerződés rendelkezéseit vagyunk kénytelenek alkalmazni, mert egy nemzetközi szerződésnek nemzetközi ügyekben a hazai törvényeknél erősehb a joghatálya. En tisztán elméleti alapon beszélek, de ez kétségbevonhatatlanul így áll. Ha azonban a helyzet úgy alakul, hogy kizárólag reánk, Magyarországra tartozó ügy elbírálásáról van szó, amelynek semmiféle nemzetközi vonatkozása nincsen, amelyből (kifolyólag velünk szemben semmiféle külső kormány semmiféle kifogással vagy reklamációval nem élhet, abban az esetben nem férhet kétség ahhoz, hogy a trianoni nemzetközi szerződés formájába bujtatott kénysizierdiktátum alapján létrejött jogszabály a gyengébb^ a. mellőzendő jogszabály, és az érvényben lévő, élő magyar közjog alkalmazandó minden kizárólag magyar vonatkozású kérdésben. (Helyeslés a baloldalon.) Igen t. Ház! Ez nemcsak erre az esetre vonatkozik, hanem vonatkozik felfogásom szerint minden esetre. Sőt én hivatkozhatom arra hogy ezt nem itt fejtem ki először, mert ugyanezt a véleményemet fejtettem ki tavaly Genfben az igen t. belügyminiszter úr jelenléiében, amikor a románoknak a kisebbségi kérdésben éppen állampolgársági ügyekben folytatott gyakorlatát is kritika tárgyává tettem. Ne méltóztassék lekicsinyelni ennek a kérdésnek a jelentőségét sem, hiszen például csak Dél-Amerikában 300.000 hontalan magyar ügye vár rendezésre. Ezekre vonatkozólag éppen a közelmúlt hetekben adtam át Pataky miniszterelnökségi helyettes államtitkár úrnak azt a keserű panaszkodást újságcikkekben, levelekben, amelyekben keservesen panaszkodnak ezek az Erdélyből és máshonnan kiüldözött, hontalanná vált magyarok, hogy ma már a magyar állampolgársági törvény jelenlegi hibás interpretációja következtében sehol a világon jogvédelemben nem részesültek. Valóságos nemzetközi földönfutói ennek a földgömbnek, akik többé sehol a világon jogvédelemben nem részesülnek. Nemcsak Tildy Zoltán ügyéről van szó, noha itt is érdemes magyar emberről van szó, akinek ügyében felfogásom szerint — kizárólag magyar belügy lévén — nem a trianoni szerződés, hanem a magyar állampolgárságról szóló 1879-ik évi törvény volna kizárólag alkalmazandó. Mentségül szolgálhat talán az. ülése 1935 december hó U-én, szerdán. 363 hogy hibás gyakorlat fejlődött ki a magyar belügyminisztériumban. De abban a pillanat ban, mihelyt egy gyakorlat helytelenségét felismerjük, kötelességünk ezen azonnal változtatni. Hogy sokáig volt érvényben egy hibás gyakorlat, az nem szolgálhat indokul arra, hogy még tovább érvényben tartsunk egy teljesen elhibázott gyakorlatot. A miniszteri válaszban utalás történik az 1886:XXII. tcikknek a községi illetőségre vonatkozó szakaszaira is, és a miniszteri válasz maga is azt mondja, hogy ez egy szükségszakasz. Ha már a trianoni alapra helyezkedik is a belügyminiszter úr, legalábbis a méltányosság alapján indokoltnak látszanék, hogy ezt a szükségszakaszt kiterjesztő, kiszélesítő értelmezésben alkalmazza ebben az esetben. Mert ha a közérdeket nézzük, én csak egy közérdeket látok abban, nevezetesen azt, hogy ugyanolyan eljárás, amely itt Tildy Zoltánt fenyegeti, az elszakított területeken a mi magyar testvéreinkkel szemben alkalmazható semmi körülmények között ne legyen. Nem szabad nekünk itthon olyan veszedelmes Drecedenseket teremtenünk, amelyekre való hivatkozással Vh millió magyar ember helyzetét lehetne a határon túl megnehezíteni. Éppen azért, mert a belügyminiszter úr válasza ezekben a kérdésekben semmiféle kielégítő megoldást nem tartalmaz, a választ nem fogadom el. (Helyetlés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! írásban megadott válaszommal kapcsolatban és mindazokra, amiket Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam most felhozott, méltóztassék megengedni, hogy röviden a következőkben reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) írásbeli válaszomat úgy külügyi vonatkozásban, mint belügyi vonatkozásban, arra hivatott és abszolúte nagy felkészültségű jogászok meghallgatása után szegeztem le. Amenynyiben az igen t. képviselő úrnak igaza is van vagy lehetne abban, hogyan interpretálható két egymással szembenálló, de érvényben lévő törvény, akkor is kénytelen vagyok megállapítani, hogy 1920-tól egészen a mai napig minden elődöm interpretációja, anélkül, hogy ez ellen felszólalás történt volna, teljésen azon az alapon történt,, hogy írásbeli válaszomat megadtam. (Eckhardt Tibor: Ez igaz, de ez hiba!) En vállalom ezt a hibát a jelen pillanatban azért, mert ennek a helyzetnek megváltoztatása még abban az esetben is, ha az megokolt, hosszú és igen komoly előkészületet igényel. Vállalom ezt a hibát azért is, mert egy ilyen, 15 év óta fennálló, több belügyminiszter által követett, mégpedig megtámadás nélkül követett joggyakorlat nem változtatható meg, véleményem szerint, máról-holnapra egy olyan pillanatban, midőn ennek megváltoztatási szükségességénél elsősorban egy politikai ügy szerepel és csak azután a 300.000 délamerikai magyar ügye. Ez a probléma konkrété a Tildyügy kapcsán hozatott fel. Amint méltóztatnak látni, én el akartam választani egymástól tökéletesen ezt a két kérdést. Számomra Tildy-ügy ebben a pillanatban nem létezik. Miért? Azért, mert nem ismerem még annak az anyagát. Amint méltóztatnak tudni, illetőségi kérdésről van szó és az illetőségi kérdésben az arra illetékes székesfőváros és Balassagyarmat hivatalos válaszát meg kell várnom. Addig ehhez a kérdéshez hozzá nem nyúlhatok, és nem is foglalkoztam vele. Az egyik válasz megérkezett, a másik még nem. 53*