Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1935 december 3-án, kedden. 345 nem is tudom elképzelni ezt a dolgot — hogy az orvosi kamara által megválasztott elnököt megerősítse. (Br. Berg Miksa: Akkor hagyjuk el a megerősítést! — Zaj.) Mégis szükség van azonban erre, mert együtt kell dolgozni és előállhat olyan eset, amidőn az együttdolgozás lehetetlen, amely esetben nem a miniszternek, hanem az orvosi kamara elnökének kell deferálnia. (Rupert Rezső: Miért? Mondjon le a miniszter! — Derültség és zaj.) Igen t. képviselő úr, ha öntől függne, akkor itt egyéb nem történnék, csak miniszterek lemondása. Szegény miniszterek olyan ellenzéki terror alatt állanak, — állandóan felszólítva a lemondásra — hogy helyzetük már igazán kezd kétségbeejtő lenni. (Derültség.) Az orvosi rendtartás célja nem több és nem kevesebb, mint amit a törvényjavaslat mond (olvassa): »Az orvosi kamara az orvosok érdekképviselete. Feladata az, hogy az orvosi kar hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye felett őrködjék, az orvosok erkölcsi és anyagi érdekeit a közérdekkel összhangban érvényesítse, az orvosi gyakorlat szabályszerűségét ellenőrizze, tagjai felett a fegyelmi bíráskodást gyakorolja, orvoskari és közegészségügyi vonatkozású kérdésben javaslatot készítsen.« Nem fogom megvédeni a javaslatnak azt a mondatát a szociáldemokrata oldalról elhangzott támadások ellen, hogy »a hazafias magatartás és az erkölcsi tekintély felett őrködjék.« (Helyeslés a jobboldalon.) Nem vagyok hajlandó megvédeni azért, mert amióta eszemet tudom és amióta újságot olvasok, már hallottuk ezt az önök oldalairól százszor; ha nem hallottam volna 1918 előtt, akkor felelnék rá, de mivel 1918 előtt is ugyanezt hallottam, nem vagyok hajlandó erre felelni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Milyen szempontok vezettek ennek a törvényjavaslatnak megszerkesztésénél? Először is a közérdek, amelybe az orvosi kar hivatalos érdekképviseletének bele kell helyezkednie. Másodszor az orvosi rend érdeke, amelyet védeni kell, amelyet segíteni kell, hogy a közérdeket jobban szolgálhassa. (Helyeslés.) Harmadszor, hogy a közegészségügyi kormány és az orvosi rendnek kamarában tömörített öszszessége az arra hivatott szervek útján a népegészségügy érdekében jó munkát végezhessen. Felmerültek a törvényjavaslattal kapcsolatban a legkülönfélébb kérdések. Ezek közül egynéhányat érinteni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés mindjárt az volt, hogy kell-e kamara vagy sem. Olvastam a lapokban igen tiszteletreméltó magánvéleményeket olyan orvosi szaktekintélyektől, akiket mint orvosokat a legnagyobb tisztelettel említek meg, akiknek az a véleménye azonban, hogy kamarára nincs szükség, az orvosi rend döntő nagy többségének véleményével szöges ellentétben áll. Nem honorálható ez a kívánság, de mégis ezt a kívánságot diszputábilisnak tartom. Meg vagyok róla győződve, hogy be lehet nekik bizonyítani azt, hogy nincs igazuk. Ha politikailag merül fel ilyen kívánság, arra igazán nem tudok mást mondani, mint azt, hogy kívánták a kamarát addig, amíg nem volt és most, amikor meglesz, nem kell. Erre az útra, sajnos, nem térhetünk. A kamara kérdése megérett kérdés. Az orvosi rend majdnem száz év óta keresi ennek a kérdésnek a megoldását; ez a megoldás most itt van és majd az idő fogja megmutatni, hogy jó-e ez a megoldás. A javaslat kerettörvény és ez is kifogás tárgya volt. Méltóztassanak megmondani, való-e mindenféle kicsiny részletnek egy törvényjavaslatba, illetőleg törvénybe való felvétele, amely részletek körül a kép ma még egészen nem is alakulhatott ki. Ügyrendi szabályozásra, harmadrendű kérdések lebonyolításaira, olyan törvényjavaslat elkészítésére, amely mint a spanyol csizma szorítaná azt a szervezetet, amelynek arra szüksége van, nem vagyok hajlandó. (Helyeslés jobbfelöl.) Én kerettörvényt hoztam. De miért kerettörvényt? Mert azt akarom, hogy maga az orvosi rend töltse ki tartalommal ezt a kerettörvényt. Csak így fogjuk találni az útját annak, hogy miképpen tudunk a legjobb eredményre jutni; de nem fogjuk már ma megkötni az autonómia kezét harmadrendű, ide nem való dolgokkal. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Vita tárgya volt továbbá a kamara szervezete, a vidéki és budapesti kamarák kérdése s az a körülmény, hogy ez a törvényjavaslat a belügyminiszterre bízza annak megállapítását, hogy az országban hány kamara legyen és hol legyenek a kamarák. Ez a kérdés racionalizálási kérdés. Ha én ennek a t. Háznak ma a térképeket egymásra fektetve szeme elé tárhatnám és felszólíthatnám arra, hogy nézzük meg Magyarországon a különféle működési területek organizációit abból a szempontból, hogy azokban micsoda rettenetes káosz van, akkor belátnák, hogy még nagyobb káoszt teremtenék azzal, ha egy, az összes ügyek ismeretével nem bíró testületre bíznám annak megállapítását, hogy ez koincidál-e más kérdésekkel vagy nem. Ezt nem lehet megtennem, mert ezért a felelősség a minisztert terheli. Mely szempontok fognak a kamarák területének megállapításánál szerepet játszani? Szerepet játszhatik elsősorban a lehető egybeesése egyéb organizációkkal, másodsorban a közlekedési viszonyok és harmadsorban az illető orvosi intézmények eloszlása. Rámutatni kívánok arra, hogy a bizottságban, de a nálam megjelent különféle orvosi faktorok részéről is a legkülönfelébb formában hallottam véleményt a törvényjavaslat által statuált helyi bizottságokról. Többen azt mondották, hogy ezekre nincsen szükség, mások azt mondották,, hogy szükség van rájuk. En egészen a mai napig fenntartottam & jogot magamnak, hogy ebben a kérdésben állást foglaljak és alapos átgondolás után fenntartom a javaslat szövegét. Miért? Orvosi kamarát ininden vidéki városba, amely kamarát szeretne, ahol nagyobb létszámú orvosi kar van, nem adhatunk. Ezekben a városokban tehát, amelyekben orvosi kamara nincsen, de van élénk szellemi életet élő orvosi kar, ^valamilyen formában meg kell adni a lehetőségét annak,_ hogy a helybeli orvosok összeüljenek és felterjesztéseket csináljanak illetékes kamarájukhoz. Semmi egyébről nincs szó. Arról is hajlandó vagyok gondoskodni, — és ez megokolt — hogy a helyi bizottságok semmi néven nevezendő költségmegterhelést ne jelenthessenek az orvosi kamara számára. (Egy hang n baloldalon: Benne van a törvényben.) Nincs semmi szükség anra, hogy ezeknek költségeik legyenek. De magát a helyi Ibizottságot fenn akarom tartani. Felmerült itt Budapest, & vidék és az úgynevezett csúcsszervezet kérdése. Számos szemrehányás hangzott el a t. túloldalról, hogy a javaslat struktúrája szerint Budapestet háttérbe akarjuk szorítani a vidékkel szemben. Bocsánatot kérek, ennek a struktúrának felvázolásánál és niegalkotásánál igazán nem az lebegett a szemem előtt, hogy, megállapítva az orvosok létszámát, egyforma arányban osszam el 50*