Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-68
Az országgyűlés képviselőházának 6, Ebben az egész javaslatban elbújtatva látom annak a pártoskodásnak lehetőségét, amelyet sajnos, olyan nagyon kifogásolnak más vonatkozásban. A leghatározottabban kifogásolnom kell azt, hogy valakit tagdíj nemfizetés miatt törölni lehessen. Nem akarom felsorolni azokat az adatokat, amelyek a Ház előtt már ismeretesek és amelyeket a székesfőváros statisztikai hivatal gyűjtött össze 2697 budapesti orvosról. Megállapította a statisztikai hivatal, bogy 34 orvos egyszobás lakásban lakik, 242 kétszobás lakásban, 4 olyan lakásban, amelyben vízvezeték nincs, 16 olyan lakásban, amelyben villanyvezeték nincs, 200 olyan lakásban, ahol gázvezeték nincs és megállapítja, hogy ezeknek az orvosoknak 50 százaléka jegyzett hadikölcsönt, de takarékkönyvet ezek közül az orvosok közül csak 22 százalék tudóit igazolni. Amikor tehát az orvostársadalomban ilyen rettenetes nyomor van, nem tartom helyesnek és célszerűnek olyan rendelkezéseket fölvenni a törvénybe, hogy tagokat törölni lehessen azért, mert tagsági díjaikat nem tudták megfizetni. » Ennél a kérdésnél meg kell állni. Felmerül tudniillik az a kérdés, mi az a tagsági díj, amelyet az illető nem tud megfizetni. S itt van újból a politikai hajszának egy elbújtatott része, amikor azt mondják, hogy a mindenkori jövedelem arányában kell a tagsági díjat megállapítani. Nem méltóztatnak gondolni, hogy ez az egész rendelkezés hasonló a zsidó hitközség adórendszeréhez? A zsidó hitközségben van ugyanis olyan rendszer, hogy mindenkit felbecsülnek, hogy körülbelül mennyi adót tud az illető fizetni, vagy mennyit lehet tőle várni. Ez az irányzat, amely magát keresztény nemzetinek mondja, ne vegye át a zsidó hitközségnek ezt a módszerét és ne ilyen elvek alapján igyekezzék az adórendszert itt is megállapítani, mert a zsidó hitközségben ez bevált. Miért vált ott be? Mert ott nagyjából ismerik egymást, tudják, hogy ki milyen forgalmat bonyolít le üzletében, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez a szegényebbek védelme?) tudják azt, hogy mit tud* az illető fizetni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Miért védi a nagykapitalizmust 1) Mi lesz, amikor majd odakerül az adókivető bizottság elé például egy nem. egészen megfelelő vallású ember, (Egy hang a szélsőbaloldal on: Nem egészen árja!) aki amellett még ellenzéki is, azzal az irányzattal szemben, amely ott a hatalom birtokosa? Például a mérnöki kamarában, mondjuk, egy kiváló tervező-építész szembeszáll a só-mérnökkel, vagy a vasúti mérnökkel, vagy pedig a kockakőátvevő mérnökkel ... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ezt mind el lehet mondani a szakszervezetre is! Mind pontosan el lehet mondani!) Kérem miniszter úr, tévedés! Ott pontosan meg van állapítva a tagsági osztályokban fizetendő díj. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A kollegialitást, a jóakaratot értem! Az van meg!) meg van állapítva az évi tagsági díj és a tagsági díjnak ez a megállapítása mindenkor miniszteri jóváhagyást igényel a segélyezési szabályzattal egyetemben. A pártoskodásnak és a szélsőségeknek olyan lehetősége nyílik meg tehát, amelyet előre el sem lehet képzelni. Ne méltóztassák csak Budapestet tekinteni. Méltóztassék egy vidéki kamarát tekinteni, ahol lesz olyan vidéki körorvos, aki ott ül már íharminc éve és aki mást sem csinált, mint hosszú csibukon szívta a komisz kapadohányt, télen végigjárta az összes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 december 3-án, kedden. 335 disznótorokat, benne van minden társadalmi egyesületben, de mióta az egyetemet elvégezte, egyetlenegy tanfolyamot sem hallgatott, egyetlenegy orvosi fkönyv nem volt a kezében, aki egészen elszokott már az orvosi praxistól és akit csak azért hívnak még orvosnak, mert ez után neki valamelyes jövedelem jár. Ha az ilyenek azután ítélkezni fognak egy orvos felett, aki fiatal, tehetséges, aki ambiciózus, akiben van munkakedv, aki hivatása iránt kedvet érez, ezt már csak azért is víz alá fogják nyomni; csak hadd fizessen, ha már olyan sokat tud —- gondolják ők ebben a szellemben, (Egy hang « szélsőbaloldalon: Nem tud vadászni!) Úgy van, még vadászni isem tud, meg tarokkozni sem! Ez pedig olyan fontos kelléik, amely nélkül Magyarországon vidéki körorvosnak még diplomát sem volna szabad adni. Méltóztassék csak elgondolni, hogy Budapesten hogyan fogják megállapítani például egy egyetemi tanár taksáját, az után, hogy mennyi a jövedelme. Itt a pártoskodásnak és az elégületlen ségnek olyan lehetősége van elültetve, amely már maga magában hordja azt, hogy ebben a testületben állandó harcnak kell lennie és ebben a testületben nem juthat nyugvópontra az élet soha, mert itt a vita nem akörül fog folyni, hogy miképpen állapítsák meg az orvosok részére az orvosi díjszabást, hanem akörül, hogy olyan bizottságot, olyan 1 vezetőséget válasszanak, mely nekik kedvezőbb tagsági díjakat fog megállapítani. A tagsági díjakat fixen kell mega 1 ïa i n,;arn, mert a tagsági díj és az orvoskamarához való tartozandóság és másrészről a jövedelem két különböző dolog. Ezt a kettőt nem szabad és nem lehet vonatkozásba hozni, mert az orvosi kamara semmivel sem ad többet a kiváló egyetemi tanárnak, mint másvalakinek, aki ezekkel a kvalifikációkkal nem rendelkezik. Az orvosi kamara érdekképviseleti testület, amelynél nem lehet a vagyonosodást figyelembe venni. Kérdezem továbbá, mi köze az orvosi kamarának ahhoz, hogy valaki tud valamit, a másik meg nem tud semmit? A butaságnak egyenes jutalmazása lesz az, ami ebben a torvénvjavaslatban le van fektetve, a tehetségtelenségnek és a senkiknek a jutalmazása, akik nem tanulnak és nem fejlődnek semmit, de akik előnyösebb helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akik tanultak, fejlődtek, akiknek valami képességük van és akik a társadalomnak hasznos tagjai, akik valamit tudnak. Eltekintve attól, hogy én ezt az egész törvényjavaslatot feleslegesnek tartom, kérdem, mi szükség van ezekre a rendelkezésekre? De ha már önök szükségesnek tartják, méltóztassanak nekem megmondani: mi szükség van arra, hogy állandó kortestanva legyen az orvosi kamara ezeknek a rendelkezéseknek az alapján? T. Ház! Hiányolom a törvényben — és ezt igen nyomatékosan kell hangsúlyoznom — az összeférhetetlenség és álláshalmozás rendezésének elmaradását. Ezt a kérdést annyiszor méltóztattak hangsúlyozni, a választások előtt főképpen, de a választások után már kevésbibé. Szerettem volna látni ebben a, törvényjavaslatban az összeférhetetlenség kérdésének szabályozását és e tekintetben teljesen egyetértek a budapesti orvosoknak ama felfogásával, hogy ezt a kérdést itt kellene szabályozni. Legyen szabad itt azokra a tapasztalatokra rámutatnom, amelyeket egy testületben szereztem, ahol többezer orvos teljesít szolgálatot. A Társadalombiztosító Intézetnél ismételten előfordult, 49
