Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. 325 telén, hogy az orvosi tudomány előrebaladása semmivel sem maradt el más tudományágak előrehaladásától. Míg azonban más tudományok előrehaladásánál mindenütt a fény mellett az árnyék is jelentkezik, az orvosi tudomány előrehaladását mindenütt csak fényesség kíséri, az mindig és mindenütt csak az emberek boldogságát és egészségét szolgálja. Annak ellenére azonban, hogy ilyen jó véleménnyel vagyok — és nem is lehetek más véleménnyel — a szent orvosi hivatásról és az orvostársadalomról, mégis, amint mondottam, el kell ismernem, hogy közöttük is vannak megtévedt emberek. Az általános nyomorúság fokozódásával még inkább várható, hogy akadhatnak olyanok, akik vétkeznek az orvosi rend becsületével és jó hírnevével valamit embertársaik egészségével szemben. Nem akarok rámutatni olyan esetekre, amelyek büntetőjogi eljárást és megtorlást vontak maguk után, de rá akarok mutatni egy, sajnos, még jeles és kiváló orvosok által is elkövetett, szerintem igen súlyos és veszedelmes, menthetetlen eljárásra, Ez pedig az, amikor egy orvos ok nélkül kockáztatja betegének életét, egészségét úgy, hogy nem akkor operál, amikor kell, hanem akkor operál, ha lehet; amikor talán abból neki anyagi előnyei származnak vagy pedig operál egyszerűen hiúsági kérdésből. Ha ezt az eljárást — amelyet én nem tudok egyéb kifejezéssel aposztrofálni, mint »orvosi banditizmus« — fékezi meg és teszi majd lehetetlenné az orvosi kamara, akkor már nem hiába szavaztuk meg ezt a törvényjavaslatot. Igen t. Képviselőház! Sokat hallottuk említeni azt is a javaslat tárgyalása során, hogy a javaslat túlnagy beleszólást enged az orvostársadalom minden ténykedésébe az egészségügyi kormányzatnak. Ha egészségügyi téren eredményes munkát akarunk végezni, akkor a megszervezett társadalomnak — jelen esetben azi orvosi kamarának — és az egész kormányzatnak a legharmonikusabb együttműködésére van szükség. Ennek a harmonikus együttműködésnek pedig, amely egyedül lehet biztosítéka a sikeres működésnek, az alapja a bizalom. Nemcsak, hogy nem ellenzem tehát, de a legnagyobb örömmel üdvözlöm azt, hogy a titkosan megválasztott kamarai elnök megerősítéséhez a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. (Esztergályos János: Miért?) Már mondottam, azért, mert nem képzelhető harmonikus együttműködés bizalom nélkül. (Esztergályos János: De miért nem viseltetik bizajommal a belügyminiszter úr az orvosok iránt?) A beíiigyminiszter úr bizalommal viseltetik irántuk. Nem is kételkedem abban, hogy az orvosi kamara által titkosan megválasztott elnök megválasztását jóvá is fogja hagyni. De szükség van erre a jogra, mert, amint mondottam, ez a joga biztosítéka annak, ho_gy egyszersmindenkorra fenn fog állni az a szükséges bizalom, amelynek fenn is kell állania. En magam, úgy érzem, és szilárd meggyőződésem, hogy teljesen objektív vagyok akkor, amikor eltekintve attól a teljes bizalmamtól, amellyel, amint mondottam, a bélügyminiszter úr iránt és az egész kormányzat iránt viseltetem, ezt a törvényjavaslatot nemcsak elfogadom, de az egész orvostársadalom nevében is a legmelegebben üdvözlöm. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Az egészségügyi közigazgatás terén, amint mondottam, szükséges a társadalom és a kormányzat harmonikus együttműködése. Ezt a következőképpen képzelem. A megszervezett társadalom a nemzetben, a nagy családban olyan, mint egy kis családban az anya. A megszervezett orvosi társadalom, a kamara kötelessége az, hogy szerető gondoskodással karolja fel a közegészségügy nagy problémáit» készítsen ezirányban javaslatokat és tárja fel kívánságait, kérelmeit az egészségügyi kormányzat előtt. Az egészségügyi kormányzat, az államhatalom pedig a maga súlyával, tekintélyével és erejével olyan, mint a kis családban az apa és én hiszem, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésével apa és anya azt a kis, ma még vézna gyermeket, a magyar közegészségügyet igenis előre fogja vinni a fejlődés, a haladás, az erősödés útján, az egész nemzet üdvére és boldogulására. (Elénk helyeslés, éljenzés és Itaps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom-. r Javaslatot teszek arra, hogy legközelebbi ülésünket december hó 3-án, kedden délután négy órakor tartsuk és annak napirendjére tűzze Iki a Ház az orvosi rendtartásról szóló tövényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Háa az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Hátra van ínég a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. ' vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Kérdem a t. Házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 51 perckor.) Hitelesítették : Csikvándi Ernő s. h. Huszovszky Lajos s. h. naplóbíráló-bizottsági tagok. 47*