Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. 319 tatlannak tartom 1935 végén, hogy a magyar közigazgatás még ana is ott tart, 'hogy legfőbb követelmény a rendnek és a csendnek megléte, azonban figyelmen kívül hagyja a szociálpolitikai és a közegészségügyi követelményeket. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem csendőrre, nem főszolgabíróra és nem a nagy j rendre kell fektetni a fősúlyt, hanem szociálpolitikát kell teremteni elsősorban és valóra kell váltani a közegészségügyi követelményeket. A főszolgabíró közigazgasson, de ne avatkozzék 'bele az orvosi kérdésekbe. Es ma már teljesen elhibázott, teljesen idejétmúlt intézkedésnek tartom közegészségügyi törvényünknél j azt az intézkedést, hogy a főszolgabíró legyen j az elsőfokú közegészségügyi hatóság és az intézkedjék fontos közegészségügyi ügyekben, a tisztiorvos és a járásorvos pedig csak tanácsadó szerepet töltenek be, akiket, ha meg akar hallgatni a főszolgabíró, meghallgat, ha pedig nem akarja őket meghallgatni, maga intézkedik. Láttuk a legutóbbi évtizedekben, hogy azokban a községekben, amelyekben a békeidőkben egy, vagy a legjobb esetben két jegyző látta el a közigazgatási teendőket, ma négy-öt jegyző van. Nem látjuk azonban az egészségügyi személyzetnek ugyanezt a megnövekedését, nem látjuk, hogy ugyanabban a tempóban rnegnövekedett volna az egészségügyi szolgálatot ellátó emberek száma, a védőnők, az orvosok, az ápolók száma. Nem látjuk azt, hogy a kórházi ágyak száma megnövekedett volna, illetőleg láttunk ebben a tekintetben valami intézkedést, ez az intézkedés azonban ma már odáig fejlődött, — ugyancsak abból a szent elgondolásból, amely vezeti a belügyminiszter urat akkor, amikor a költségeket elsősorban itt redukálja, hiszen a legutóbbi évek költségvetésében körülbelül 10 millióval- csökkentették a közegészségügy céljaira fordított összegeket — hogy vannak kórházak, amelyekben üresen állnak ágyak, a férőhelyek sora van ott, de nem lehet felvenni beteget. Nem lehet felvenni azért, mert a belügyminiszter úr nem enged felvételt, mivel nincs költségvetési fedezet, mondják a kórházi főorvosok és kénytelenek a faluról behozott súlyos betegeket megint visszaküldeni, mert nem tudják őket kórházba felvenni, hacsak nem akad — amint ezt Debrecenben ismételten tapasztaltam és hallottam — klinikai tanár, egyetemi professzor, aki a maga költségére felveszi azt a szerencsétlen falusi beteget, akit ott tart néhány napig, addig, amíg szállítható lesz, ellenben az ápolási költséget a maga zsebéből kénytelen az a professzor a tisztelt államkincstárnak megfizetni, ugyanakkor, amikor ugyanazon a klinikán 60—6fí ágy üresen áll és mégsem tudnak beteget felvenni. (Farkas István: Hallatlan! Ez igazán szégyen! — Zaj.) Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy erre nincs pénz. Méltóztassék pénzt teremteni erre a kérdésre, mert ha már egyszer eljutottunk odáig, hogy vannak kórházi, klinikai ágyak üresen, akkor a legelső követelmény ilyen rossz egészségügyi viszonyok mellett élő országban, hogy ezeket az ágyakat betöltsék és az emberek gyógykezelését elősegítsék. Bródy t. képviselőtársam felszólalásában megérintette, mint az orvosok gazdasági kérdésének egyik megoldási lehetőségét, a szabad orvosválasztás problémáját. Hivatalomból kifolyólag korábban sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel. És ha látom azokat az anomáliákat, amelyek akár az Oti., akár a Mabi. rendeléseinél vannak, hogy a betegekkel túl vannak terhelve, hogy — amint tegnap nagyon helyesen mondotta Soltész t. képviselőtársam — a betegeket futószalagrendszer szerint kezelik, amikor egy perc nem esik egy beteg megvizsgálására és gyógykezelésére, akkor igenis azt kell mondanom, — ha egyébként nem lennék is és nem lettem volna meggyőződve a szabad orvosválasztási rendszer helyességéről — hogy ha az orvosok gazdasági helyzetén akarunk segíteni és ezzel magasabb erkölcsi alapr.a is akarjuk őket helyezni, akkor a legelső követelmény az lenne, hogy úgy az Oti.-nál, mint a Mabi.-nál és az egyéb biztosító intézeteknél a szabad orvosválasztás bevezettessék. Ez megteremtené azt a lehetőséteg hogy a legjobb kezelést kapná az a beteg, aki az orvosi kezelésre rá van utalva és ahhoz az orvoshoz menne, aki vele szemben bizalommal viseltetik. Legyen szabad ennek á kérdésnek kapcsán, az Oti.-val és a Mabi.-val kapcsolatosan, rámutatnom és a miniszter úr figyelmét felhívnom egy nagyon kedves, legalább is nekem nagyon kedves intézményre, amelyet azonban elsorvasztásra ítéltek, és ez a társadalomegészségügyi intézet és az azzal kapcsolatos múzeum. Ha ez nem lenne meg, akkor is a legsürgősebben meg kellene teremteni. De nem elég az, hogy azt megteremtették, nem elég, hogy az megvan, hanem azt fejleszteni is kell. E helyett azonban azt állandóan elsorvasztják, és nem történik meg ennek a múzeumnak, ennek az intézménynek az a fejlesztése, amelyet ez megérdemelne és amely a közegészségügy követelményeinek teljesen megfelelne. Ezt az intézményt fejleszteni kell, ennek az intézménynek fejlesztésére igenis, pénzt kell teremteni, és ezt az intézményt népszerűsíteni kell előadások sorozatával és a kiállítási anyaggal. Valamikor ezt meg is tették. El kell menni a vidéki városokba, a nagyobb ipari gócpontokba s a kiállítási anyag megmutatásával kapcsolatban, hogy lássa mindenki, miképpen kell védekezni a betegségek ellen és miképpen kellene megvalósítani azokat a baleset ellen védő intézkedéseket is, amelyeknek hiánya pedig sok-sok emberáldozatot kíván évenként, ami az ország szempontjából ugyancsak hallatlanul káros, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Már megvan!) Mi van megf (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez!) Megvan, én elismerem, hogy megvan, csak cLZ cl baj, t. miniszter úr, hogy a fejlesztésére néni méltóztatik kellő anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani. Azt tudom, hogy megvan, hiszen azzal kezdtem, hogy ismerem az anyagot. Én sokszor jártam már ott, vittem oda ismerősöket, akiknek bemutattam az anyagot. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az van meg, hogy a vidékre elvisszük ezeket!) De nincsen további fejlesztési lehetőség. T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Most legyen szabad a törvényjavaslatnak néhány olyan részletkérdését is érintenem, amely részletkérdések miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassam. Azok a jogászképviselőtársaim, akik ehhez a kérdéshez hozzászóltak és nemcsak közegészségügyi vonatkozásaiban bírálták el ezt a javaslatot, hanem jogi szempontból is megbírálták, hibájául rótták fel a törvényjavaslatnak a kamarába való felvétel körülményeinek szabályozását; hibájául rótták fel azt, hogy nincsen önkormányzat, és a bel-