Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-67
314 Az országgyűlés képviselőházának 67, amelyben — elismerem — ina az orvostársadalom van, akkor ennek első követelménye az, hogy a mezőgazdasági munkásokra is terjesszék ki a betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére való kötelező biztosítást (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha már ennél a témánál tartok, legyen szabad Schandl képviselőtársamnak, de egyúttal Bródy képviselőtársamnak felszólalására is utalnom, aki bizonyos mértékben kárhoztatta azt, hogy a társadalombiztosító intézetek tették kenyértelenné az orvosokat, hogy a különféle társadalombiztosítási intézetek, az Oti., MabL, Otba., a Fővárosi Segély egyesület, a Máv. Betegségi Biztosító Intézet és egyéb biztosító intézetek züllesztették le -anyagi tekintetben — hangsúlyozom, csak anyagi tekintetben — .a magyar orvosi kart és ezek- idézték elő, hogy az orvos proletársorba került, hogy az orvosokról miint gyógykulikról lehet ma beszélni Magyarországon. Ha t. képviselőtársaim érdeklődnek azokban az államokban, amelyekben a kötelező biztosítás a mezőgazdasági népesség részére is kiterjesztetett, ha végigtekintenek és megnézik csaik a szomszéd országokban, az Ausztriában és Csehszlovákiában lakó orvosok gazdasági helyzetét, akkor megállapíthatják, hogy még az ott is a világjelenség folytán kétségkívül fellépő rossz gazdasági állapotok mellett sincsenek olyan kritikus állapotban az orvosok, mint amilyen kritikus állapotban vannak Magyarországon akár a budapesti orvosok, akár még inkább azok a Szerencs étlen orvosok, akik vidéken kényszerültek letelepedni Beszélünk arról, hogy az orvosok vidékre való letelepedését kell előidézni, hogy aránytalanul nagy számban Budapestre vagy a törvényhatósági városokba tömörülnek az orvosok, nem kívánkoznak vidékre menni és némelykor megtörténik, hogy csak a legnagyobb nehézségek árán tudnak egy járásorvosi, tisztiorvosi, vagy körorvosi állást betölteni. Ezt panaszkép hozzák fel az orvosok terhére. Ha t. képviselőtársaim és azok, akik ezzel a problémával foglalkoznak, elmennének falura és ott érdeklődnének, hogy milyen körülmények között lakik clZ: ti falusi körorvos, vagy járásorvos, vagy megnéznék, hogy milyen körülmények mellett kell orvosi hivatását elvégeznie, (Farkas István: A jegyzőnek palota, az orvosnak földes szoba!) akkor szomorú dolgokat tapasztalhatnának. Nagyon sok községben a legutóbbi tíz esztendő alatt, beszámítva tehát a jó és rossz gazdasági éveket egyaránt, hatalmas költséggel legtöbször a községnek sá* lyos adósságba való süllyesztésével, kultúrházakat építettek, a községi főjegyző uraknak öt-hatszobás villaszerű épületeket emeltek, csendőrségi és rendőrségi épületeket, vámházakat emeltek, amelyek ragyogóak, nem egy nyomorult,^ koldus országhoz méltóak, s ha ezeket a vámházakat, kultúrházakat, csendőrlaktanyákat összehasonlítjuk azzal, hogy milyen körülmények között és milyen lakásokban kell laknia a vidéken az orvosnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen!) aki egyetemet végzett, aki egészségügyi kultúrát hozott magával, vagy akar a vidéken beleplántálni az emberekbe, akkor látjuk, hogy ez a legnagyobb kultúrszégyene ennek az országnak. Arra kellene törekednie elsősorban a t. egészségügyi kormányzatnak, a belügyminiszter úrnak, hogy ezen az állapoton segítsen, mert annál, hogy öt-hatszobás gyönyörű lakáülése 1935 november 29-én, pénteken. sokat építsenek a falusi jegyzőnek, sokkal fontosabbnak tartom, hogy gondoskodjanak a falusi orvos számára olyan egészséges lakásról, (Buehinger Manó: Es a tanítónak!) hogy megfelelő környezetben és megfelelő módon láthassa el a beteggyógyító hivatását. Ehhez azonban, meg kell állapítanunk, a múltban semmiféle érzékük nem volt a magyar kormányoknak, de semmiféle megnyugtató intézkedést nem látok abban a vonatkozásban sem, hogy a jövőben ebben az irányban valami gyökeres rendszerváltozás lenne. (Farkas István: Csak az ezer hold védett!) Schandl t. képviselőtársam azt mondotta felszólalásában, hogy ő elfogadja ezt a javaslatot azért, mert a közegészségügyi reform első lépésének tekinti s reméli, hogy ezt a javaslatot követnie kell az 1876. évi közegészségügyi törvény reformjának. Megint csak gondolkodjunk egy kicsit és nézzünk végig, hogy mit teremtett a magyar törvényhozás a közegészségügy fejlesztése terén és mit, milyen gyors irammal tudott más közigazgatási téren alkotni. Nem volt még belügyminisztere ennek az országnak a forradalmak lezajlása után, 1920 óta, mondjuk az alkotmányosság újból való helyreállítása óta, aki ne jött volna egy új fővárosi törvénnyel,amellyel mindig nyomorgatta és megnyomorította a főváros önkormányzatát, mindig szűkebb és szűkebb körre szorította a választók jogosultságát. Arra tehát volt érzék, hogy a főváros önkormányzatát megfojtsák, ^ ellenben sem ennék a kormánynak, sem az előző kormányoknak, isiem a háborúelőtti kormányoknak nem volt idejük arra, hogy az 1876 óta eltelt hatvan esztendő .alatt egy becsületes közegészségügyi reformmal jöttek volna ide a Ház elé, amely közegészségügyi reformot, ha valóban komoly reform lett volna, azt hiszem, ellenkezés nélkül szavazta volna meg a Ház, akár ennek a Háznak elődje is, sőt legfeljebb csak versengés lett volna az ellenzéki pártok között abban a tekintetben, hogy még többet, még jobbat, még szebbet alkossanak, olyat, amely az orvosoknak és az orvosi segédszemélyzetneik gazdasági előnyeit és erkölcsi magaslatát kiemelte volna. Ha megnézzük ennek a törvényjavaslatnak, vagy a bizottsági jelentésnek indokolását, akkor egészen meglepő dolgokat találunk benne. Azt mondja az indokolás, hogy em a törvényjavaslat időszerű és szükséges, mert (olvassa): »megálla-píthatjuk, hogy a törvényes orvosi érdekképviseletem eg alkotás át és az ezzel kapcsolatos egyéb kérdések szabályozását főképpen a jelenlegi kuszált, a háborúutáni nehéz időikben kialakult társadalmi viszonyaink teszik szükségessé. Magyarországon ugyanis .as orvosok száma rövid időn belül meg fogja haladni az ország felvevőképességének felső határát, mert az orvosi pálya túlzsúfoltsága (Farkas István: Minek küzdenek az egyke ellen 1 ?) az orvosi utánpótlásnak a kiesésnél jóval nagyobb mérve következtében évről-évre nő.« A bizottság és az előadó úr által előterjesztett javaslat még tovább megy abban az érthetetlenségben, amellyel ezt a javaslatot megindokolni kívánják. A bizottsági jelentés szerint azért van szükség erre a törvényjavaslatra, mert (olvassa): »...a megélhetésnek nehézsége és az egyre nehezedő megélhetés következtében kialakuló verseny dacára, törvényalkotta szervezetében, a mindig szigorú erkölcsi alapokon álló orvosi kar képes lesz megőrizni eddigi er-
