Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. i nép megérdemel a törvényhozástól és az államtól. (Helyeslés. — Fábián Béla: Még ivóvize sincs, nemhogy higiénikus berendezése volna!) Nem engedem azonban kiragadni magam textusomból. Ott hagytam abba, hogy a büntető bírósági eljárással kapcsolatban azt mon dottam, hogy a vidékre menő fiatal orvosok ilyen alaptalan feljelentés folytán meg lesznek akadályozva abban, hogy valamelyik orvosi kamarába beléphessenek. Az előbb már volt szerencsém azt mondani, hogy eddig meglévő kamarai szervezeteinkben, amelyek példáuyképül szolgálhattak, ilyen rendelkezés nincs. Ha megnézem a mérnöki kamarai rendtartást, aniely az 1923:XVIII. tc.-ben van szabályozva, annak 8. §-ában a következőket találom (olvassa): »A mérnöki kamara tagjai sorába nem lehet felvenni azt, aki meghatározott bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt vizsgálati fogságban van, vád alá van helyezve, vagy ezzel egyenlő erejű bírói határozat hatálya alatt áll.« Ezt mondja a mérnöki kamarai rendtartás, amely tehát komoly kritériumokat állapít meg e tekintetben és nem elégszik meg azzal az általános kifejezéssel, hogy büntető bírósági eljárás. Mit mond az ügyvédi kamarai rendtartás? Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi törvény megállapítja a kamarába való felvétel feltételeit. Ezek között először a diplomát és a magyar állampolgárságot sorolja fel, azután azt mondja (olvassa): »Megtagadandó a felvétel, ha olyan bűntett vagy vétség miatt fenyíttetett meg, vagy áll vizsgálat alatt, amely miatt őt el kellene mozdítani az ügyvédségből.« Ez a, legsúlyosabb kritérium, amely egy ügyvéddel szemben megállapítható. Ilyen körülmények között, amikor különösen egy új törvény lép életbe, amikor egy új gyakorlat fog keletkezni, én nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, akinél eddig is megértést találtam olyan esetekben, amikor érvekkel operáltunk, hogy a jövő generáció fejlődése érdekében ezt a látszatot tessék elhessegetni innen. Nem kell itt megnehezíteni olyan emberek életét és elhelyezkedését, akik küzdelembe, munkába akarnak belefogni, egy ilyen félremagyarázható, veszélyes paragrafus alapján. Meg lehet találni a formulát ehhez a jogerős vád alá helyezésben. Nem megyek le a jogerős bírói ítéletig, de az elsőfokú bírói ítélet, a főtárgyalás kitűzése mind olyan momentumok, amelyek alkalmasak és elegendők arra, hogy a felvételt megakasszák vagy korlátozzák. Nem szeretném azt, ha a fiatal oro vos okát, akár az első felvétel alkalmával, akár egy átjegyzés alkalmával bosszúból, nemtelen irigységből vagy akármilyen nemtelen indulatból származó feljelentés odáig sújtaná, hogy ne negedjék be őket az orvosi kamarába. Ez vonatkozik tehát — mint mondtam — a születésre, a felvételre. Most pedig térjünk rá a halálra, arra az esetre, amikor az orvoskamarai tagot törlik vagy kitörölhetik az orvosok jegyzékéből azért, mert nem fizette meg a kamarai tagdíjat. ! Igen t. Ház! Én semmiféle autonomisztikus jogot, semmiféle közjogi jogot vagy vagyoni cenzushoz kötni hajlandó nem vagyok. Ezen már túl vagyunk, ebből már kinőttünk akkori amikor adóhátralék semmiféle címen hátrányt közpogi szempontból nem jelent. Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy az 1890-es évek végén Széli Kálmán egy mozdulattal az adóhátralék címen a választójogból kihagyott elemeket felvette a választásra jogosultak közé, és ez volt az első lépés a cenzus eltörlése teêse 1935 november 29-én, pénteken. 301 rén. Ma ebben a vonatkozásban a virilizmus itt Budapesten ismeretlen fogalom, nem közjogi alap, hogy ki mennyi adót fizet. Engedelmet kérek, amikor ez a gesztus megnyilvánulhat a nagytőkével szemben, amikor az orvosi társadalom, — mint később ki fogom mutatni — nagyon keserves viszonyok közé került, nagy nyomorban sínylődik, nehezen tengeti napról-napra a maga életét, amikor igenis megtörténhetik az, hogy egy orvos nem tudja megfizetni a tagdíját, és vele szemben akkor az .a sérelem történhetik, hogy őt kiteszik a saját hivatásának testületéből, vagyoni cenzus folytán, akkor én ezt az intézkedést az én lelkiismeretemmel és felfogásommal összeegyeztethetőnek nem tartom. Már harcoltam ez ellen annakidején, amikor a múltkori javaslatban ez benne volt, és» most is nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy méltóztassék ezt fontolóra venni, és ne adjunk ennek a törvényjavaslatnak egy olyan plutokratikus ízt, egy olyan vagyoni cenzusszagot, amely^ nem illik bele a mai időkbe és a mai felfogásba. Semmiféle autonomisztikus jogot nem lehet vagyoni helyzettől függővé tenni akkor, f amikor az adó kérdésétől sincs függővé téve. Méltóztassék megengedni, hogy a felügyelet szempontjából elmondjam a magam véleményét. Törvénytisztelő ember vagyok és mindig tudom méltányolni azt, ha egy kormányzat minisztere tudni akarja azt, hogy mi történik az országban. Szerintem ez nemcsak joga, hanem kötelessége is annak a tárcának gondozása szempontjából, amely rá van bízva. Ha tehát a mélyen t. kormány kiköti magának azt, hogy ellenőrzi a kamarákat abból a szempontból, hogy a törvény keretei közt végzik-e munkájukat, ebben igaza van, ez helyes, ez a főfelügyeleti jog hatáskörébe tartozik. A másik szempont, amely bennem él, az, hogy ha a kormány vigyáz arra, hogy a kamarákban az ügyvitel rendesen történjék, ha a kormány vigyáz arra, hogy ezekben az^ orvosi kamarákban ne történjenek nagy állás elhelyezkedések, álláshalmozások, ne legyenek nagy fizetések — mert méltóztatnak tudni, hogy van: amikor egy ilyen szervezet megalakul, akkor jönnek az állások, jönnek a lakáspénzek, az íróasztalok s öncélú intézménnyé növi ki magát, amit azután visszaszorítani igen nehéz — ha, mondom, a kormány minden anyagig kérdésben fenntartja a maga felügyeleti jogát és vigyáz arra, hogy a szegény orvosok fillérei jó helyre fordíttassanak, ez ellen nekem semmiféle kifogásom nincs, sőt helyesnek tartom. (Fábián Béla: így van!) De ezen túlmenőleg nem gondolom helyesnek, hogy minden kisebbrangú és nem elsőrangú fontosságú kérdés feltétlenül a belügyiminiszter úr elé kerüljön. Legyen szabad azt is megmondanom Budapest szempontjából, hogy ne úgy méltóztassék kontemplálni, hogy ebben az orvoskamarában hat kiküldött legyen Budapestről és ezzel szemben 24 a vidékről ugyanakkor, amikor Budapesten az orvosok 44%-a él az egész országból. Legyen ez a számaránynak megfelelő. Nem kell ezt a testületet mesterségesen úgy felduzzasztani, hogy a vidéki kamarák elnökei és titkárai szintén bent legyenek a választmányban, aminek következtében ez a szám nagyon magasra felszökik. Méltóztassék megengedni, hogy szóljak a fegyelmi eljárásról. Én az egész fegyelmi eljárásnak a szervezetét helyesnek és megfelelőéi*