Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. amely a lajstromos szavazásról szól. Mindenki tudja, hogy ez mennyire komplikált kérdés és éppen ezért ebben a könyvben »csak« 30 variánsát olvastam a választójog lehetőségének. (Dinnyés Lajos: Csak egyet próbáljunk meg!) Nemcsak ezért fontos a. titkos választójog kérdésének megfontolása, hanem egyéb szempontból is, — megint csak nem frázist mondok, hanem mindnyájan érezzük ezt nagyon jól — azért is, mert Európa mozgásban van. Önöknek is éppen úgy kell tudniok, mint nekünk, hogy az északi határaink szomszédságában alakult új szövetség éppen úgy, mint egyéb ellenséges gyűrűk, kötelességünkké teszi azt és történelmi felelősségünket is elénktárja abból a szempontból, hogy igenis komolyan vigyázzunk arra, hogy hogyan oldjuk meg a választójog kérdését. (Zaj. — Farkas István: Vigyázzanak, a Habsburgok is ezt csinálták! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Huszovszky Lajos: Kötelességünk, hogy junktumba hozzuk ezt a kérdést egyéb alkotmányjogi kérdésekkel és elsősorban a kormányzói jogkör kiterjesztésének kérdésével. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Szóval, amíg Peking és Tokió nyugvópontra^ kerül! — Gr. Festetics Domonkos: János bácsi, ne izguljon! — Derültség a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Az előbbiek folytán annak a tiszteletteljes nézetemnek adok kifejezést, hogy igenis elsősorban a gazdasági kérdések veendők elő. Azok a t. képviselőtársaim, akiknek a szavát félre lehetett érteni^ nem gondolhatták még a választás előtt három héttel, hogy olyan ellenséges atmoszféra alakul ki, amilyen egyes csoportokban lehet, hogy mesterségesen alakíttatik, éppen ezért most nyugodtan erre az álláspontra helyezkedtek még azok is. Ismételten hangsúlyozom, hogy a miniszterelnök urat semmiféle felelősség nem terheli ebből a szempontból, mert zsinóregyenesen megmaradt a maga álláspontja mellett. Éppen ezért megismétlem a napirendi indítványra vonatkozólag azt, hogy méltóztassanak az elnök úr napirendi indítványát elfogadni. A miniszterelnök úr váci beszédében kifejtett álláspontját felelősségünk és nyugodt lelkiismeretünk tudatában magunkévá tesszük. (Éljenzés és ta%>s a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Magamévá teszem Farkas István képviselőtársam indítványát és egyúttal kérem, hogy méltóztassék még a Ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni az általam és társaim által benyújtott indítvány megokolását a meglévő munkaalkalmak arányosabb elosztása és a munkanélküliek egy részének munkábaállítása tárgyában. Szükségesnek tartom, hogy ez az indítvány megindokoltassék azért, mert olyan jelenségeket látunk, amelyek szükségessé teszik, hogy ezzel a kérdéssel itt a Ház nyilvánossága előtt is foglalkozzunk. Nem akarok beleszólni abba a vitába, amely az előbb lefolyt, a rendelkezésemre álló idő is sokkal rövidebb, semhogy ezt tehetném és meg vagyok róla győződve, hogy még lesz alkalmunk beszélni ezekről a kérdésekről. Én csak arra kérem a túloldalon ülő képviselőket, hogy érezzék át azt a felelősséget, (Felkiáltások jobbjelöl: Átevezzük!) amelyet mi átérzünk. (Derültség a jobboldalon. — Propper Sándor: Ez is nevetni való téma?) És ha érzik, hogy külpolitikai bonyodalmak előtt ése 1935 november 28-án, csütörtökön. 297 állunk, akkor ne teremtsenek olyan helyzetet, mint amilyen volt 1914-ben, amilyen volt 1918-ban, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) hanem teremtsenek olyan lehetőséget, hogy a magyar nép érezze azt, hogy nem kitaszítottja ennek az országnak. (Jurcsek Béla: Nemcsak maguk a képviselői a magyar munkásságnak, hanem mi is. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Akkor maga nem látott munkást és életében nem is dolgozott! — Jurcsek Béla: Én láttam munkást eleget!) Szükségesnek tartom, hogy ez a kérdés itt tárgyaltassék, mert most karácsony előtt a kereskedelemügyi miniszter úr szabályozni kívánja az üzletek záróráját. Ebben a kérdésben a múlt évben megállapodás jött létre a főnökök és alkalmazottak között. Ennek a megállapodásnak értelmében az üzleteket december 11-től 24-ig este 7 óráig tartották nyitva. Ezt a megállapodást a kereskedelemügyi miniszter úr 80.686/1934. szám alatt jóváhagyta, illetőleg ennek alapján egy rendeletet bocsátott ki. A munkáltatók és az alkalmazottak tehát megállapodtak az üzletek zárórája tekintetében. Ehhez a záróramegállapodáshoz a miniszter úr hozzájárult, ezt szankcionálta. Most àz alkalmazottak legnagyobb meglepetésükre arról értesülnek, hogy a miniszter úr egyoldalúlag (Gr. Festetics Domonkos: Mi ez, interpelláció?) a főnökök meghallgatása alapján olyan módon kívánja a kérdést szabályozni, hogy az üzletek zárórája már december 1-töl kezdve este 7 órában állapittassék meg. Ez sérelmes az alkalmazottakra és nincs is rá szükség. Az a forgalom, amely december elején van, nem olyan nagyarányú, hogy szükségessé tenne ilyen intézkedéseket. De ha van is szükség ilyen intézkedésre, akkor is, véleményem szerint és az alkalmazóiak véleménye szerint, tömegével vannak olyan alkalmazottak, akik munka nélkül állanak és akik éppen ezekben a napokban remélik azt, hogy valamelyes munkaalkalmat találnak. Ha meghosszabbítják a zárórát, elesnek ettől a kisegítői lehetőségtől. Elnök: A képviselő úr csatlakozott Farkas István képviselő úr indítványához, amelyben ő a miniszterelnök úr váci beszédének napirendre tűzését kívánja. Peyer Károly: Igen! Elnök: Ez pedig nem az a téma. Üj indítvány a házszabályok 132. § 4. pontjának rendelkezése szerint nem tehető, tehát kérem, méltóztassék Farkas István képviselő úr indítványához csatlakozóan előadni mondanivalóját. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Véleményem szerint ez az indítvány napirendre tiizhető, mert a napirendre tűzhető indítványok névjegyzékében benne van. Elnök: A 194. § értelmében az elnöki megállapításokkal ne méltóztassék vitába szállni. Az elnök figyelmeztetését méltóztassék tudomásul venni. (Györki Imre: A tárgyalásra előkészített indítványok közé fel van véve! — Zaj.) Peyer Károly: Fel van véve, megnéztem a jegyzéket és a jegyzék alapján tettem meg az indítványomat. Én nem tévedek; ezt az indítványt azért kértem napirendre tűzni, mert megnéztem azt a jegyzéket, amelyben az indítványok fel vannak sorolva. Ebben a jegyzékben ez az indítvány fel van véve s ennek az indítványnak felvételét azért tartom szükségesnek, mert véleményem szerint karácsony előtt a munkások és az alkalmazottak százainak lehet 43*
