Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának ù6. ken kívül olyan hivatalos intézkedések akadályozzák meg az utóbbi időkben a gyümölcsszesztermelést, amelyek kétségkívül az ipari szeszgyártás érdekében állanak. A borpárlat főzésére vonatkozó háromévi megállapodásszerű intervallum után 1933-ban a 151.400. számú pénzügyminiszteri rendelet megszüntette a borpárlat értékesítése körül az Országos Szeszértékesítő Rt. közreműködését. Ugyanennek a rendeletnek 2. §-a orvosolta a gyümölcstermelés régi panaszát és megengedte ezen utóbbi szeszfajtáknak 65 fokkal magasabb alkoholtartalmú szesszé finomítását is. Az idevonatkozó korlátozások történetével ezúttal nem foglalkozom, csak utalni akarok arra, hogy ezek jogosultságát a gyümölcsszesztermelés és bortermelés érdekeltjei soha el nem ismerték. A tárgyalt rendelet 3. § a fenntartott egy régi keletű, jogosultsága szempontjából ugyancsak vitatható tilalmat, amely szerint a termelési adó alá eső szeszfőzdékben termelt szeszt neutralizálni és dezaromatizálni tilos. A legújabb időkben a magy. kir. pénzügyminisztérium szeszosztálya az idézett rendeletet akként értelmezi, hogy »amennyiben a magasabb fokú párlat előállításával, tehát a finomítás műveletével megtörténik a dezaromatizálás, ez meg nem engedett«. A pénzügyminisztérium szeszosztálya tudja, hogy jól dolgozó finomító gyümölcspárlatokat olymódon finomít, hogy azok kellemetlen illatukat elveszítik. Ezt meg lehet csinálni a jó szeszfőzdéknél. A legutóbbi pénzügyminisztériumi körirat ezért arra kötelezi a szeszfőzdéket, hogy az előpárlatoknak a kész termeivényhez való hozzáöntésével ezt meg kell rontani. Ez tehát mintegy denaturálizálását jelenti ennek a termeivénynek. Ez az intézkedés részben azt jelenti, hogy a fenthivatkozott rendelet 2. §-ának semmilyen jelentősége és értelme nincsen, másrészről jelenti azt a legsiílyosabban sérelmes tényt, hogy Magyarországon borból, gyümölcsből nem szabad tiszta szeszt főzni. A pénzügyminisztérium álláspontja szerint a borpárlatot, gyümölcsöt, szeszt stb. szándékosan meghatározott műveletekkel el kell rontani. Az, amit a rendelet aromának nevez, a különböző olajoknak, a fuzlinak stb.-nek. illóolajoknak szaga, ami például lehetetlenné teszi azután azt, hogy ennek a bornak szesze, amit ilyen módon előállítunk, rumnak vagy konyaknak, vagy egvéb más ilyen élvezeti szesznek feldolgozásához alkalmas legyen. Nem kétséges, hogy ez az értelmezés kizárólag a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék javát kívánja szolgálni, aminek során az ipari szeszgyártás körülbelül egyharmad kontingenssel van érdekelve. A mélyen t. pénzügyminiszter úrnak további, 71.719/1933. számú rendelete azután azt a helyzetet idézte elő, hogy a gyümölesszeszeket feldolgozó főzdék tulajdonképpen még a törvényesnél is magasabb adót fizetnek és hogy adóengedményük ezáltal, az az 5 vagy 10% adóengedmény, amiről itt szó van, ezáltal szintén teljes mértékben elvész. A hivatkozott rendelet minimális leszámítási szesztartalmakat állapít meg, még pedig olyanokat, amelyek a főzdék által a legtöbb esetben el nem éretnek és olyan főzdénél. amely a bort és a törkölyt vagy a bort és valamilyen gyümölcsszeszt és valamilyen gyümölcsszeszt egyidőben párol, azt semmiesetre sem tudja elérni. A rendelet szerint természetesen ilyenkor llése 1935 november 12-én, kedden. 21 a főzde az Országos Kémiai Intézethez küldhet be a termeivénybői mintát a termel vény szeszfokának ellenőrzésére. Az intézet megállapítása irányadó az adóelszámolás szempontjából, de kezeim között volt az Országos Magyar Királyi Kémiai Intézet átirata, amelyben a vizsgálat megejtésének módszereit ismerteti és ebből az átiratból világosan kitűnik, hogy a kémiai intézet nem a szeszadótöryényben előírt módszerrel eszközli a megállapításait, (Ügy van! balfelől.) hanem a termeivénnyel elvégzi mindazt, amit jelen felszólalásom előző pontjaiban ismertettem és amit a hivatkozott rendelet pénzügyminisztériumi értelmezése szerint tenni nem szabad. Tudniillik neutralizálás, dezaromatizálás, azután a törvényestől teljesen eltérő desztillációs folyamat során állapítja meg az intézet a szesztartalmat és így szükségszerűen lényegesen magasabb szeszeredményhez jut (Ügy van! balfelől.) és ezáltal a magasabb szeszeredményhez való jutás által természetszerűleg elvész annak a termelő gazdának az a bizonyos ... (Dinnyés Lajos: Rossz a pénzügyminiszter! Anomáliák vannak! — Felkiáltások jobbfelől: Na, na!) Ez az előbbi rendelet, amely most javításra kerül és természetszerűleg minden bortermelő és mindenki, aki ebben a kérdésben objektíve akar szólni, köteles ezt a helyzetet objektíve fel is tárni, (Dinnyés Lajos: Ügy van!) mert csak azzal segíthetünk a bajokon, ha azokat feltárjuk és azután orvosoljuk. Ennek az előbb említett eljárásnak az eredj menye tehát az, hogy a legtöbb termelési adó alá eső gyümölcsszeszfőzde aránytalanul magasabb alapon adózik, mint ahogyan tulajdonképpen azt a törvény előírja. Ezekre való hivatkozással kérnem kell, hogy a gyümölcsszesz, a törköly és a seprő kifőzésénél a kincstári haszonrészesedés sürgősen szállíttassák le, még pedig 50%-kal; (Helyeslég balfelől.) ebben az esetben azután főzni fognak a gazdák és be fog folyni az adóelőirányzat is, (Dinnyés Lajos: A kincstár is jól jár!) de így egyúttal megmentenők azt a szeszt is, tehát egy kivitelre alkalmas nemzeti vagyonrészt mentenénk meg, amely egyébként — azt lehet mondani — a szemétdombra kerül. Az ipari szeszre való feldolgozásból én a magam részéről kizárnám a tengerit, nem engedném meg, hogy a tengerit erre a célra felhasználhassák, mert ha visszatekintek a múlt évekre is azt látom, hogy mindenkor tengeribehozatalra voltunk rászorulva. Az ipari szeszfőzdék tehát ne bántsák a tengerit, hagyják azt a mi állataink takarmányozására, kevésbbé nyúljanak a burgonyához is, mert az is olyan cikk, amelyre jelenleg ebben az országban nagy szükségünk lesz. (Farkas István: És elég drága már most is!) Az természetes, hogy ha kevés van, akkor drága és ennélfogva az az ipari szeszfőző sem fogja felhasználni, még pedig azért sem, mert az az ipari szeszfőző természetesen csakis olcsó anyagból szeret szeszt előállítani, hogy a megfelelő hasznát megtalálja. Én itt ezen a ponton ajánlanám a noha-bornak, amely, lehet mondani, igazán nem nagy élvezete a fogyasztónak. Ennek bizonyos ipari célokra való feldolgozását célszerűnek gondolnám. Természetes, hogy a noha kiirtását nem lehet csak úgy elrendelni, nem lehet annak a szőlőtermelőnek a magánjogaiba így belegázolni, hanem — mint ahogy Schandl Károly t. képviselőtársam említette az előbb —- a csemegeszőlő termelésére való átté-