Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. 281 a rosszindulatú feljelentésre a kamara kénytelen a fegyelmi vizsgálatot megindítani, sőt le is folytatni. Ez alatt az idő alatt az orvos elütődik minden az utonóm szervben öt megillető jogtól. Megmagyarázhatatlan az, hogy miért sújtjuk ezzel az orvost, amikor ugyanilyen hátránnyal nem sújtották sem az ügyvédet, sem a mérnököt az ő kamarájuk felállításánál. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy amikor az ügyvédi kamarát és a mérnöki kamarát felállítottuk, akkor az első és főszempont mégis csak a kari érdekeknek a kifejezésrehozása volt, ma már pedig ez a szempont szaturálva van politikai 'Szempontokkal. Az ugyanis nem vitás, hogy a kerületi elnök, vagy a csúcs elnök, akinek a kinevezése^ a belügyminiszter úr jóváhagyásától függ, bír annyi hatáskörrel, hogy a kamara egyes tagjai ellen a fegyelmi eljárást megindíthatja. Kezébe van adva az a hatalom, hogy azokat a kellemetlen kamarai tagokat, akiket ki szeretne zárni a kamarai» működésből, egyszerűen egy fegyelmi eljárás megindításával tényleg ki is zárhatja. De valósággal jogászi érthetetlenséget tartalmaz a javaslatnak az a része, ahol az orvoskamara tagjai körébe való felvétel van szabályozva. Azt az orvost, aki ellen bűntett vagy vétség miatt büntetőbírósági eljárás van folyamatban, nem lehet felvenni az orvosi kavosi kamara tagjai közé. Ez végtelenül súlyos és egészen érthetetlen rendelkezés. Itt ugyanaz az esetáll fenn, amelyet az imént a fegyelmi eljárásánál kifejtettem. Bárkit bárki feljelenthet, csak vállalja a rizikót, hogy utána hatóság előtti rágalmazás cselekménye miatt meg fogják büntetni. Nem kell mást tennem, mint kiválasztanom egy prvost, az ellen az orvos ellen beadni a bűnvádi feljelentést, a bűnvádi feljelentés befut a királyi ügyészséghez, az | orvos többé nem gyógyíthat és ha netalán mégis gyógyítana, kuruzslás bűncselekményébe esik. Ez lehetetlen. És nem is egy ötperces dologról van szó, nemcsak arról van szó, hogy a beadott feljelentés azután hamarosan tisztázódik és az orvos tisztán előkerül, mert hiszen a törvény a bűnvádi eljárás folyamatáról beszél, tehát a följelentés pillanatától egészen a királyi Kúria által meghozandó jogerős ítéletig terjedhető idő ez, ami jelenthet — az én büntető praxisom szerint — három esztendőt. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát három esztendő múlva kerülhet az orvos, akit ártatlanul meghurcoltak, abb a a helyzetbe, hogy megint elkezdheti orvosi praxisát. Ki fog ennek az orvosnak kártalanítást adni? {Mozgás a szélsőbaloldalon,) Van hasonló eset, amikor a köztisztviselőt fel lehet függeszteni az ellene megindított bűnvádi ej arás során, de csak akkor, ha ellene már vagy vádirat adatott ki, vagy pedig vádtanácsi határozat hozatott. Kétségtelen, hogy úgy a vádirat, mint a vádtanácsi határozat sokkal többet jelent, mint azt, hogy bűnvádi eljárás van ellene folyamatban, mert ez a bűnvádi eljárás már a rendőrségen megindul. Egy tisztviselőnél,, ha ellene jogerős vádirat adatik be, vagy vádtanácsi határozat hozatik, a felfüggesztés megtörténik, azonban a felfüggesztés tartamára illetményeinek bizonyos részét továbbra is élvezi, ha pedig két esztendő múlva kiderül, hogy mégis csak ártatlan volt, visszamenőleg egy egész vagyont kap a kincstártól, mert a felfüggesztés tartama alatt visszatartott fizetést egy összegben folyósítják. Gondoskodás történt tehát arról, hogy az ártatlanul meghurcolt tisztviselő, akit a törvény szerint azért fel kellett függeszteni, kártalaníttassék. Mi van azonban a szerencsétlen orvossal? Ha ez ellen folyik egy négyesztendei hajsza, ez alatt nem gyógyíthat, elveszti praxisát, teljesen tönkremegy és nem is tudja soha összeszedni magát, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlenség tehát, hogy ez a paragrafus benne 'maradjon a törvényben. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, akiről igen jól tudom, hogy a törvényjavaslatot, a rendelkezéseket mindenkor hajlandó konszideráció tárgyává tenni, még akkor is, ha megszövegezett formában nyilvánosságra is került, hogy^ a javaslatnak ezt a lehetetlen részét méltóztassék kihagyni és méltóztassék ezt legalább is úgy átszövegeztetni, hogy jogerős bűnvádi ítélettől tegyék feltételezetté, hogy az orvos az orvosi kamara tagjai közé fel ne vétessék. A második bekezdés jogászilag még tarthatatlanabb, mégpedig azért, mert ugyancsak azt mondja, hogy nem vehető fel az orvosi kamara tagjai közé az, aki már bűntett vagy vétség miatt elítéltetett. Az előbbi esetben a büntetés kiállásától öt, az utóbbi esetben pedig három esztendeig. Lehetetlen ez azért, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a büntetőtörvénykönyv e tekintetben teljesen kielégítő rendelkezéseket tartalmaz. Ha az az orvos olyan bűncselekményt követ el, amely a büntetőtörvénykönyv értelmében hivataLvesztéssel^ vagy a foglalkozás űzésének elvesztésével jár, a büntetőbíróság minden egyes esetben, minden konkrét esetben intézkedik abban a tekintetben is, hogy az orvos a gyakorlattól bizonyos időre felfüggesztessék. A leglehetetlenebb azonban az, amit ez a. törvény a vétségek tekintetében t mond. Elég egy orvost vétség miatt elítélni és akkor már három évig nem folytathatja praxisát. Sok bűncselekmény van, amelyet egészen jelentéktelennek tartunk a köztudatban és megdöbbenve látnánk a büntetőtörvénykönyvből, hogy a cselekmény fogházbüntetéssel jár. Egy fogházbüntetéses cselekményt igen könnyű elkövetni. Megtörténhetik, hogy az orvos gondatlanul megy kocsijával, elüt egy embert, elgázolja; gondatlanságból elkövetett cselekmény miatt megbüntetik egy hétre, egyheti büntetését, tekintve cselekményének súlytalanságát, fel is függesztik háromévi próbaidőre és az orvos mégis három esztendeig nem folytathatja orvosi gyakorlatát*? Ez lehetetlenség. De nagyobb lehetetlenség: rejlik abban. — és itt ismét kérem az igen t. belügyminiszter urat — hogy méltóztassék a %A, megváltoztatni, hogyha felfüggesztő ítélet hozatott a törvény szerint, az orvos praktizálása akkor is^ megszűnik. Amikor pedig a bíróság is nyilvánvalóan azt akarja kifejezésre ihozni, hogy egy egészen jelentéktelen dologról, semmiségről van szó, — mert hiszen csak akkor szokás a büntetést felfüggeszteni, ha az a bíró maga is úgy mérlegeli a dolgot, hogy bűncselekmény forog ugyan fenn. de az büntetést nem érdemel — Ha tehát a bíróság is úgy találja, hogy ez az egész eset jelentéktelen, súlytalan semmiség, akkor az orvosi kamara se helyezkedjék arra az álláspontra, hogy három esztendeig nem engedi praktizálni azt az orvost, aki egy jelentéktelen semmiséget követett el, amiért a bíróság büntetés kiszabását sem tartotta szükségesnek. Azt hiszem, ez végtelenül sérelmes. Nagy felszabadulás érzetét keltené, ha az igen t. belügyminiszter úr a javaslatnak ezt a két bekezdését egyszerűen kihagyná a törvényjavaslatéi*