Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ros fejlesztéséhez, hiszen a bort többnyire a városba szállítják fel és ennélfogva a borfogyasztási adót természetszerűleg rendesen a város számára rójják kî. A magam részéről a borfogyasztási adó eltörlése mellett már csak azért is állást foglalok, mert a szőlősgazdák érdekében szólalok fel és azt akarom, hogy a borfogyasztási adó eltörlésével képes legyen a termelő olyan borárat elérni, hogy ezzel az ő termelési költsége és nagy munkájának ellenértéke valahogyan megtérüljön. T. Ház! A mai gazdasági elzárkózottság idejében örömmel kell üdvözölnünk ezt a törvényjavaslatot, mert ez főképpen a hírneves jó magyar borok becsületéről akar gondoskodni, még pedig olyan időben, amikor igazán csak a hírneves, jó, márkázott borok kerülhetnek a külföldön is elhelyezésre. Annyira pontosan körül van írva ebben a törvényjavaslatban a bor előállítása, hogy a törvényjavaslat^ nak ezt a részét minden hozzászólás nélkül elfogadhatom és az előbb Görgey képviselőtársam olyan bő magyarázattal is szolgált, hogy azt lehet mondani, ezt itt a t. Ház előtt nem is kell már bővebben kifejteni. A törvényjavaslat 7. pontjához óhajtanék hozzászólni, amelyet már szintén megemlítettek. Kívánatosnak tartanám a kimérők szempontjából, hogy az esetleges borellenőrzés alkalmából ha a termelő a mustot valami módon javította, akkor átvevő kívánságára a kötlevélben vagy a számlában, tehát írásban is fel legyen tüntetve. Ezt már hangoztatták itt. En ugyancsak ezen a nézeten vagyok, mert erre szüksége van a vásárlónak, hogy esetié ges zaklatás alkalmából ezt írásban is igazolni tudja. A 13. §-ban ki van mondva, hogy az ellen őrzésnél a származást bizonyítvánnyal kell igazolni. Ez természetesen a jobbfajta borokra és a földmívelésügyi miniszter úr által megállapított jobfajta borvidékek boraira vonatkozik és jónak találnám, hogy amikor annak a vidéknek a borát forgalomba hozzák, a vevő kívánságára a községi elöljáróság egy ilyen igazolványt kiadna. A 17. §-nál tekintettel a korai eladásokra, amikor a bort mint mustot, vagy pedig mint seprőt adják el, — mert erre gyakran rá van szorulva a termelő gazda, hiszen nem vonható meg a vevőtől sem az a jog, hogy a seprőt kisajtolhassa — csak arra a kis módosításra volna szükség, hogy mind a saját termésű, mind a szerzett bornak seprője fel legyen használható. (Rupert Rezső: Ez már megy!) Ez már szintén elhangzott itt, ezt szintén szükségesnek tartom, már csak abból a szempontból is, mert a pinceszövetkezeteknél' ugyancsak ez az eset áll fenn,... (Rupert Rezső: Elfogadta már a miniszter!)^Akkor tehát ezzel csak nyilt kaput döngetek és mindenesetre köszönettel fogadom, hogy etekintetben már ez a módosítás is a törvényjavaslat javára írható. A 21. §-nál említett szőlészeti és borászati szakiskolát végzett pincemestereknél, akik az alkalmazó pincészetben önállóan működnek, — kiemelve, hogy »önállóan működnek« — szükségesnek tartom, hogy a törvény benemtartásáért büntetőjogilag felelősségrevonhatók legyenek. Ez a kívánság már szintén elhangzott itt. . Mózes Sándor képviselőtársam előbbi felszólalásához is hozzáfűzöm, hogy a 22. és 23. <§>-okra való hivatkozással bizonyos egyes borkereskedelmi vállalatok bajba jutnának. Itt féltése 1935 november 12-én, kedden. 19 említem, hiszen ezt mindnyájan tudjuk, hogy a palackborok forgalombahozatalánál, a törvényjavaslat rendelkezése eddig használt címkéjük használatát kizárná, azt lehet mondani, talán minden képviselőtársamhoz hozzáfordultak a váci püspöki uradalom borpincéjének alkalmazottai azzal a kéréssel, hogy járjanak közbe, hogy ez a több mint tíz éve fennálló cég jelzéseit és bevezetett márkáját tovább is megtarthassa. Magam is megkaptam ezt a kérést, azért vagyok kénytelen erre kitérni és azt mondom, hogy ez bizonyos fokig természetszerűleg megfontolás tárgya kell, hogy legyen (Rupert Rezső: Tizenöt éves szerzett jog!), miután 15 éve használt cégjelzés- és cimke-használati jogának egyszerre való eltörlése tényleg sérelmes lehet, holott ez a mi új törvényjavaslatunk a termelőnek, a forgalombahozónak és a fogyasztónak érdekeit egy-. aránt kívánja szolgálni. (Rupert Rezső: A külföldön omár bevezetett márka!) A II. fejezetben felsorolt tokaj hegyalj ai borokra vonatkozó különös rendelkezések kérdéséhez egyáltalán nem óhajtok szólni, mert hiszen ezt a kérdést Görgey képviselőtársam részletesen ismertette és ő mint erre a borvidékre tartozó ember százszorta jobban is ismeri. Ehhez a kérdéshez tehát csak annyi hozzászólásom volna, hogy a magyar borok királyáról különös rendelkezéssel kell gondoskodni. Az ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezéseket és a büntető rendelkezéseket helyeslem, talán az elzárásbüntetés tekintetében megjelölném egyes kisebb cselekményeknél, hogy milyen pénzbüntetéssé volna átváltoztatható. • ; Minthogy a jelen törvényjavaslat általános rendelkezéseiben a szőlőtörkölyt, a ^borseprőt, mint a bortermelés melléktermékeit, mint megmaradó nyersanyagot tünteti fel, kívánatosnak tartom, hogy az ezeknek^ a melléktermékeknek hasznO'SÍására szolgáló szeszfőzés szabályainak megalkotását a jelen törvényjavaslattal kapcsolatosan, hozzáfűzve megoldjuk. Amint az előbb már említettem, ehhez a kérdéshez akarnék hozzászólni. Minden szőlő- és borgazdasági gyűlésen elhangzott az a kívánság, hogy a gyümölesszesz, a törköly és seprő kifőzésénél a kincstári illetéket az árhaszonrészesedéiSinél 50%-kal leszállíthassák. A múlt évi keszthelyi nagygyűlésen én, mint a tabi járás mezőgazdasági bizottságának elnöke s mint az alsódunántúli kamara kiküldöttje vettem részt s tettem ezt .az indítványt, amelyet akkor a nagygyűlés ; egyhangúlag elfogadott és küldöttség útján óhaj-' totta azt a miniszterelnök úrhoz - juttatni. Minthogy rajtunk kívülálló okoknál fogva ez a javaslat akkoriban nem került & kormány elé, itt kérem fel a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, aki annakidején még, mint nemminiszter, a keszthelyi gyűlésen mellettem ült, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértve találja meg a módják annak, hogyan lehetne ezt a régóta húzódó kérdést megoldásra vinni. Tudniillik nincs módjában ma^ a gazdatársadaloimnak, hogy a szesz kifőzésénél, a 100 hektoliterenkénti fokok után a körülbelül 2 pengős kincstári haszonrészesedést megfizesse és azt előre befizesse, mert a lerongyolódott gazdasági helyzet azt nem engedi meg. Ennélfogva természetszerűleg szemétdombra kerül a törköly, fa alatt rothad a^ gyümölcs, elvész egy nagy nemzeti vagyon és nem f folyik be a költségvetésnél számításba vett elólrány-