Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

242 Az országgyűlés képviselőházának 6U nek az utolsó morzsáját is elkobozza. Ha to­vább is így képzelik az érdekkép vis eletek ki­építésének kötelező feladatát, akkor ebben az országban egyáltalán nem marad a kormány­hatalomtól független tényező, mert a legször­nyűbb, a legrettenetesebb kapoccsal: a kenyér­rel lesz hozzákötözve mindenki a mindenkori kormányhoz (Zaj.) és itt ki kell hangsúlyoz­nom azt, hogy a mindenkori kormányhoz, mert elvégre akármilyen jól ül az igen t. többség a helyén, még sem képzelheti azt... (Farkas Ist­ván: Mit csinálnak, ha demokratikus kormány jön? — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: En udvarias akarok lenni és nem akarok pri­vát diskurzust folytatni, mialatt a képviselőnő őnagysága beszél!) Elnök: Farkas István képviselő urat foly­tonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Kéthly Anna: Alá kell húznom és hang­súlyoznom kell, hogy a mindenkori kormány­hoz lesz hozzákötözve ezekkel a javaslatokkal az ország minden egyes foglalkozási ága. Azért kell ezt aláhúznom, mert elvégre jöhet olyan kormány is, amelynek kezében ez a javaslat olyan érdekek ellen is fordulhat, amely érde­keket önök ezzel a javaslattal állítólag meg­védeni akarnak. (Kajniss Ferenc: Akkor jó lesz a javaslat? — Zaj a szélsőbaloldalon) Ez a javaslat szerintem politikai kaszár­nyát létesít, amelyben a felsőbbség akaratától függ minden, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Az a parlamenti kormányforma lényege, hogy a miniszteré a főfelügyelet! jog! Ebben nincs politikum! — Buchinger Manó: Ez csak lát­szatparlament! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezért cserébe az orvosok nem kapnak semmit. A kari tekintélyük nem lesz nagyobb a kamara létesítésével, mert a kamarai tagság nem cím, mint a kamaraénekes vagy kamaraénekesnő címe. Ez az ország már eddig is megadott minden tiszteletet az orvosi rendnek. Orvosnak lenni — az ezzel a foglalkozással járó rengeteg gondon és áldozaton kívül, — mélységes meg­becsülést is jelent. Anyagi gondjaik nem fog­nak enyhülni, mert még az indokolás is csak feltételesen említi meg, hogy bizonyára segí­teni fognak és gondoskodni fognak az orvosok nagyobb száma megélhetésének biztosításáról és a megalkotandó szervnek a leleményességére bízzák azt, hogy találjon ezen a letarolt gaz­dasági területen néhány szemet, amelyet az­után szétoszthat megmaradó fizetőképes tagjai között. Ott azonban, ahol nincs, —- a császár is elvesztette jogait, mondja egy német közmon­dás — és ahol az államhatalom nem szélesíti ki a népegészségügy kereteit vagy megfelelő gaz­dasági politikával nem járul hozzá ahhoz, hogy a lakosság megmeneküljön a mindennapi kenyér primer gondjai alól és törődhessék egészségével is, ott az orvosi rend kényszer­társulása sem segíthet a bajokon! Szó lehetne az álláshakmozások megszün­tetéséről, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Kell is!) de ez olyan nagyon sovány létjogosult­sága indok, hogy ebből a szempontból nincs szükség kamarára. Elég f volna egy erélyes kormányintézkedés is, annál inkább, mert hi­szen a többszörös állások feletti rendelkezés közvetve vagy közvetlenül az államnak a kor­mánynak kezében van. (Zaj. — Kajniss Fe­renc: Biztosan az is diktatórikus intézkedés lenne!) Nincs tehát szükség arra, hogy erre külön ezzel az indokkal egy ilyen szerv léte­süljön. Azt is meg kell mondani az álláshalmozá­sokkal és éppen az orvosi álláshalmozásokkal ülése 1935 november 26-án, kedden. kapcsolatban, hogy ezeknek a többszörös állá­soknak a szétosztása nagyon keveset jelent. Más foglalkozási ágakban, az állami élet egyéb területén nem beszélek erről a kérdés­ről. Ott valóban vannak többszörös állások, amelyeknek a ketté vagy többé vágása segít­séget jelentene annak, akinek számára oda­adnák. De ezek az orvosi álláshalmozások 30—40—50 vagy — mondjunk egy őrült össz'e get — 150 pengős fizetéseket jelentenek, ame­lyeknek az összege is alig adja a legtöbb több­szöri állásnál az orvosnak szerintem is kijáró létminimum összegét, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Vannak nagyobb jövedelemhalmozá­sok is!) Készben tehát nincs olyan sok többes állás az orvosi rendnél, hogy ez komoly segítség volna az^ orvosok relatív túlprodukciójának le­csapolására, részben pedig, ha sok volna is, egészen apró tételek, úgy hogy ezeknek a szét­osztása nem jelent segítséget azoknak a szá­mára, akiket-ezen a réven álláshoz juttatná­nak. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselőtár­sunk. Kéthly Anna: Komoly segítség volna az orvos munkaterületének kiszélesítése, a falu egészségügyének megoldása, a mezőgazdasági biztosítás megoldása, kórházak építése és ál­talában a magyar közegészségügy egész terü­letének komoly revízió alá vétele. Legelsősor­ban azzal, — és engedje meg a Képviselőház, hogy ezzel a nem legutolsó • szóval fejezzem be felszólalásomat — hogy állítsák vissza a nép­jóléti minisztériumot (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) és ha ez a név az önök szemében és az önök fülében nem kedves, állítsák visz­sza, mint közegészségügyi és szociálpolitikai minisztériumot, vegyék ki a belügyminiszté­rium másodrangú munkaköréből és alkossák meg ezt a szociális és közegészségügyi szervet, amelyben méltóképpen lesz képviselve és el­helyezve a magyar közegészségügy kérdése. Ez volna szerintem az orvosi kérdés igazi megoldása. Mivel ezek felé egyetlenegy lépést sem jelent a javaslat, én azt nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kajniss Ferenc! Rajniss Ferenc: T. Ház! Beszédem elha­lasztását tisztelettel kérem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszéd elhalasztásához hozzájárul. T. Ház! A tanácskozásra megállapított idő letelt, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonakozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napi­rendjére tűzze ki a Ház az orvosi rendtartás­ról szóló törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalását. Méltóztatnak napirendi javaslato­mat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napi­rendi javaslatát elfogadja. Következik az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az indítvány­könyvet felolvasni szíveskedjék. Vásárhelyi Sándor jegyző: Az indítvány­könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): 1. Györki Imre — a kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszterhez — a telefonmizériákról. 2. Tobler János — a pénzügyminiszterhez — a dohánygyári és raktári alkalmazottak gazdasági helyzete tárgyában.

Next

/
Thumbnails
Contents