Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

Az országgyűlés képviselőházának 6\4. ember, akinek tömöttebb a pénztárcája, elmegy egy jobbnevű fogtechnikushoz, a másik egy gyengébbhez, egy kezdőhöz, aki olcsóbban megcsinálja neki. Azután a betéteinél igenis tessék elmenni a fogorvoshoz, ahogyan minden nevesebb fogorvos meg is csinálja és akkor a dolgot a lovagiasság szabályai szerint el lehet intézni. De mi történik? Nem akarom a fogorvosi társadalmat meggyanúsítani különféle árdrágítási intenciókkal. Szó sincs róla, nagyrabecsülöm ezt a

f

foglalkozási ágat is, azonban, hogy mit számít a fogorvos annak a fogpáciensnek a fogtechnikai .munkáért, az az ő bölcs belátására van bízva. Fogalmam sincs arról, hogy ő mit fizet a fogtechnikusnak ezért a munkáért. {Egy hang a baloldalon: Két pengőt!) ö azt kér, amit akar. Ellenkezőleg, ha rám van bízva, a fogtechnikus megcsinálná a fogorvos előírása szerint, azonban a fogorvosoknak azt az álláspontját, hogy fogtechnikusnak ne legyen szabad a beteg szájába benézni, nem tartom elfogadhatónak. A fogtechnikusnak utóvégre ismernie kell az egészséges fog színét, a fogazat berendezését a szájpadlást és még egyéb más szempontokat is. A fogtechnikusnak, ismétlem, ismernie kell a beteg száját és fogberendezését. Enélkül, ha nincs fogtechnikai képzettsége, a legkitűnőbb fogorvos is képtelen úgy eljárni, mint az a fogtechnikus, aki ebben a szakmában dolgozik és ehhez szakszerűen is ért. Azt hiszem, ezzel az áthidaló állásfoglalással az egész kérdés méregfogát ki lehetne húzni és e mellett a fogteehnikusi karnak az érdekei is meg volnának védve. Ha azonban az igen t. miniszter úr nem akar ilyen messze menni, akkor teljes mértékben csatlakozom Éber Antal igen t. képviselőtársam álláspontjához. 1911-ben kreálták a fogászmesteri definíciót. Akik a fogászati vizsgát letették, továbbra is folytathatták működésüket mint fogászmesterek. Mostes olyan értelemben kellene szabályozni ezt a kérdést, hogy továbbra is működhet, mint fogtechnikus az, aki. leteszi a miniszter úr által előírt vizsgát. Az új generáció már azzal a tudattal menne erre a pályára, hogy csak ez a szűkebb hatáskör van számára kijelölve., De szerzett jogokat elvenni : nem tartom összeegyeztethetőnek a törvény szellemével, de az orvosi etika szellemével sem. Hogy ne tisztán csak a pusztában hangozzék el szavam, három határozati javaslatot is vagyok bátor benyújtani. Az első így szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat 30. §-át az alábbi kiegészítéssel lássa el: A fogtechnikusoknak, az iparengedéllyel bíró fogj műveseknek, a fogellátásra szorulókkal való közvetlen érintkezésben és a műfogpótlés keretén belül végzett protetikai tevékenysége orvosi gyakorlatnak nem tekintendő.« A második határozati javaslat így szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat 52. §-át az alábbi kiegészítéssel lássa el: A fogtechnikusoknak, az iparengedéllyel rendelkező fogműveseknek a fogellátásra szorulókkal való közvetlen érintkezésben és a műfogpótlás korlátain belül végzett protetikai tevékenysége az e szakasz első pontjában meghatározott tényálladék alá nem vonható.« Ez érthető kérelem, mert ezeket az embereket kuruzslókkal és javasasszonyokkal egy kategóriába vonni mégsem lehet. Harmadik határozati javaslatom, amely az 52. $-szal kapcsolatos, a következő (olvassa): »Az úgynevezett nem vizsgázott fogtechnikusokra és iparengedéllyel rendelkező fogműveülése 1935 november 26-án, kedden. 231 s ékre működési körüket szabályozó újabb intézkedések hozandók, amelynek törvényhozási úton leendő elintézéséig szakmai gyakorlatuk a Delén törvény 52. §-ának tényálladéka alá nem vonható.« Ezekben voltam bátor a javaslat ügyében elfoglalt álláspontomat kifejteni. Nagyon sajnálom, hogy a javaslatot nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni: 1. a fogtechnikusokkal való guillotineszerü elbánás miatt; 2. azért, mert éppen a belügyminiszter úrtól várhattuk volna el teljes joggal, hogy az ő nagy koncepciójával az egész magyar közegészségügy védelmére vonatkozó új törvényjavaslattal fog jönni, nem pedig, hogy előbb csúcsszervezetet létesít és azután fogja majd kiépíteni a továbbiakat. Nem vagyok a filius ante patrem híve, a törvényjavaslatot ezért nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Drobni Lajos képviselő úr. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Drobni Lajos: Tisztelt Ház! Az előttem szóló Rakovszky Tibor igen t. képviselőtársam a magyar falu egészségügyét a statisztika tükrében igazán megdöbbentően sötét tónusban tárta elénk; Szerencse az, hogy a valóság sohasem olyan rideg és sötét, mint ahogyan azt a statisztika számoszlopai elénk tárják. Mert jóllehet városi képviselő vagyok, én is nagyon sokat fordulok meg falun és meg kell tárgyilagosan állapítanom, hogy bár lassan és fokozatosan, de kétségtelen, hogy a falu közegészségében igenis észrevehető a fejlődés, a javulás. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen dolog az is, hogy a közegészségügy gondolata nem is olyan nagyon régi keletű. Ezt tulajdonképpen a háború hívta életre, amikor nemcsak a sebesülteknek, hanem a betegeknek óriási tömegéről is gondoskodni kellett egészségügyi téren. Es bármilyen csapást^ mért is ránk a háború anyagiakban, vérveszteségben és a háborút követő megcsonkítottságunkban, kétségtelen, hogy a háború tömeggyógyítási feladatai hívták fel nálunk a figyelmet a tömegészségügyre, á közegészségügyre olyan 'mértékben, hogy a háború utáni időkben ez a korábban elhanyagolt probléma, egyenesen a homloktérbe került. Látjuk, hogy a költségvetésben is a közegészségügyi érdekek szolgálatára olyan nagy összegek vannak felvéve, hogy azoknak megfelelő módon való ökonomizálása mellett feltétlenül eredményt kell elérnünk. Tény az, hogy az ország közegészségügye fejlődésben, haladásban van, különösen fejlődésben van a tömegközegészségügy, a falu egészségügye. Ezt minden vonatkozásban tapasztalhatjuk ma már, mert kétségtelen tény, hogy például olyan községekben, amelyek évtizedeken át messze körzetben nem láttak orvost, amely községben azelőtt csak a járási orvos időközönkénti megjelenése tette lehetővé, hogy a falu népe eleven orvost lásson, akire szinte bámulva néztek mint felcserre, ma már if

ryrészt orvos működik, előmozdítván a falu közegészségügyi éredekeit és ellátva annak orvosi teendőit. T. Képviselőház! Rakovszky Tibor t. képviselőtársam utalt arra, hogy Győr, Sopron és Pozsony egyelőre közigazgatásilag egyesített vármegyékben a legrosszabbak a közegészségügyi viszonyok. Kétségtelen, hogy a falu köz-