Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. i akármiképpen is veszélyeztessék a rájuk szoruló beteg ember egészségét. Ez a kérdés azonban megoldásra vár s ezt nem lehet csak egyszerűen elintézni azzal, hogy meghozzuk az 52. §-t és ezzel a toleranciának is véget vetünk. Ügy gondolom, hogy addig is, amíg ezt a kérdést a fogorvosok és fogtechnikusok egymás közt rendezik, a leghelyesebb volna kimondani az 52. §-ban, hogy ez a fogtechnikusokra nézve a most fennforgó állapotot nem érinti. Ellenben mielőbb gondoskodni kell arról, hogy a fogtechnikusi kar rendtartása is^ ide kerüljön és azután, ha ezzel a szabályozással most nyugvó helyzetet teremtünk, el lehet jutni odáig, hogy a közérdeknek is eleget teszünk, a fogorvosi kar érdekeit sem bántjuk meg, viszont a fogtechnikusok jogos igényeit is kielégíthetjük. Ezért benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A Ház utasítja a belügyminisztert, hogy sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot a fogtechnikusi kar rendtartása tárgyában és abban azoknak a fogtechnikusoknak gyakorlatát, akik 1911 előtt már a pályán voltak, a ma is jogosított fogászmesterek jogosultságához képest rendezze, míg a többi fogtechnikus gyakorlati körét és jogállapotát az^ orvosig karral egyetértésben. megállapítandó módon és mértékben, méltányosan szabályozza.« ! Megvallom, ebben a tekintetben én nem érzem magamat bírónak. Nem lehetünk mi, más pályán mozgók, eléggé tájékozottak sem, de a törvényhozónak minden panaszt, minden kétségbeesést meg kell hallani, szemét behunyni nem szabad és elvégre mi is, kint élő laikus emberek annyit látunk, hogy a fogtechnikusi karnak, a fogászmesterek karának igen nagy érdemei vannak a fogápolás körül és igen nagy érdemei vannak abban a tekintetben is, hogy fogorvosi képzésünk, illetőleg fogorvosaink tudása telhnikailag a mai fokon áll. Mert nem beszélve arról, hogy a fogorvosok a tudományt másutt, magasabb régiókban szerezték meg, mindenesetre érdeme van a fogtechnikusi karnak abban, hogy a magyar orvosi kar magában a technikában is ilyen előre jutott. Ez a derék foglalkozási ág mindenesetre megérdemli a legmelegebb pártfogolást s a körültekintést és óvatosságot is. Kérnem kell tehát magát az, orvosi kart is,. kérnem kell a t. kormányt, hogy ebben a kérdésben keressen valami kompromisszumot, hiszen itt is ezer vagy kétezer asszonyról és apró gyermekről van szó, nemcsak egy-kétezer emberről, de különösen az 1911-eseket véve, tulajdonképpen pusztán 160 emberről van szó. Bizonyára lehet itt is találni olyan megoldást, amely nein üti agyon a fogtechnikát — nem mondom úgy, hogy külön ipart, hiszen az valósággal tudomány is — és így az utánképzés ezen a téren is biztosítva lesz. Mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy a tudományosan képzett orvosok, akik idejük nagy részét magasabb tanulmányokkal töltik el, valaha majd ráérnek a technikával foglalkozni; hiszen ezt a mesterséget is inaskézzel kell kezdeni, hogy az ujjak végig ügyesek maradjanak. A fogorvosi kar szempontjából is fontos érdek tehát az., hogy nagyszerűen képzett technikusi kar álljon a rendelkezésére. T. Képviselőház! Csak így vázlatosan érintettem az egyes kérdéseket, hiszen óriási anyag ez, el lehetne beszélni róla Isten tudja mennyi ideig. A javaslathoz bátor voltam több írásbeli módosítást is benyújtani és arra kéKÉPVISELÖHÁZl NAPLÓ IV. ése, 1935 november 22-én, pénteken. 201 rem a belügyminiszter urat, legyen kegyes ezeket a módosításokat figyelemre méltatni, megszívlelni és, amennyiben lehet, elfogadni. Módosításaimban igyekeztem nagyon szerény lenni s ezek a javaslattal szemben nem jelentenek súlyos változtatásokat, hanem csak inkább javításokat, amelyek az orvosszövetség óhajtása szerint valók. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy azokat megszívlelni és elfogadni lehessen. Az orvosszövetség javaslatai közül legfeljebb egy párat nem tudtam magamévá tenni, amilyen például az a követelés, hogy a kerületi kamarai közgyűlések és az országos kamarai közgyűlések zártak, titkosak legyenek. Erre semmi szükség sincsen. A javaslat megengedi, hogy adott esetben, ha egyes orvosok vagy a kar érdeke úgy kívánja, titkos lehet az értekezlet, de a szabálynak mindenesetre a nyilvános közgyűlésnek kell lennie, hiszen az orvosi ügy nemcsak saját belső, titkos ügyük az orvosoknak. A kamara törvény által alkotott testület, amelynek közgyűlései nyilvánosak kell hogy legyenek. Nem tudtam elfogadni ezenkívül egy-két szigorító javaslatot, de a budapesti orvosszövetség javaslatával majdnem mindenben egyetértek. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy méltóztassék a budapesti orvosszövetség javaslatát is megszívlelni, mert abban nagyon sok jogos jajkiáltás és nagyon sok józan, gyakorlatilag is helyes propozíció van. Ezek közül talán a legkevésbbé fontos az a követelés, hogy ha egy kamarának a taglétszáma meghaladja a kétezret, — nem hiszem, hogy ezen a számon túllépjen — akkor minden további ezer tag után még egy alelnököt és egy titkárt lehessen választani. A budapesti orvosszövetség — úgylátszik — nagyon jól ismeri az emberi lélektant, tudja, hogy milyen nehézségek lesznek a választásnál, amikor majd különböző stallumokat kell osztogatni, tehát már előre le akarja valahogyan vezetni ezt a, veszélyt, mégpedig úgy, hogy legyen elég ilyen stallum, amivel jutalmazni lehet. Befejezésül még csak egy dolog ellen emelem fel a szavamat. Nem tudom megérteni, hogy a t. orvostársadalom és azok, akik ezt a javaslatot készítették, miért kezelik a saját ügyészüket olyan averzióval, amint ez a javaslat teszi. Az a szegény ügyész nem lehet tagja hivatalból semminek sem, az csak van, sőt az orvosszövetség odáig akar elmenni saját ügyészével szemben, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Orvosi dolgokról van szó!) hogy még fellebbezési jogot sem akar neki adni. Az egész gyülekezetben az egyetlen jogász, az egyetlen joghoz értő ember az ügyész és éppen ügyészüket akarják megfosztani attól, r hogy appellálhasson és más efféle ténykedést végezhessen. Különös, hogy kihagyják a választmányból, nem tagja hivatalból semminek sem, ott ügyködhetik éppen, de nem tudom, hogy mit csinál, (Égy hang a közében: Nem ütik a jogászt agyon!) mert a javaslat szerint az ügyésznek nem engednek semmi olyant, arm a dolgok rendje szerint az ügyész teendői közé tartoznék. T. Képviselőház! Ezzel befejeztem felszólalásomat. Köszönöm a szíves figyelmet, hogy meghallgattak, reménykedve várom azt is, hogy felszólalásom bizonyos irányban gyümölcsözőleg hat és javaslataim közül a belügyminiszter úr néhányat majd magáévá tesz. (Helyeslés.) Minthogy azonban olyan javaslattal állunk szemben, amelyet semmiféle módosítással sem lehet valamiképpen tűrhetővé 29