Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

186 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. orvosok gyakorlatba állítását egyszerűen csak tudomásul lehet vennie. Ugyancsak helytelenül van szabályozva véleményem szerint a törvényjavaslatban a kamara és a honvédorvosi kar egymáshoz való viszonya is. Amennyire természetes és magától értetődő az, hogy mindazok az orvosok, akik elfoglaltságukból, munkakörükből kifolyólag valami felettes hatóságnak felügyelete alatt állnak, ugyanannak a hatóságnak fegyelmi fenhatósága alá is tartoznak, de csak abból a munkájukból kifolyólag, amelyet azon a működési körön belül végeznek, ugyanolyan természetes volna az is, hogy olyan munkáik felett viszont, amelyek nem tartoznak azok alá a^ hatóságok, alá, a döntés a kamara fen'hatóságát illesse meg. Ahból a tényből, hogy a honvédorvosok magángyakorlatot is folytathatnak, természetszerűleg következik az, hogy gyakorlatukat polgári egyénekre is kiterjesztik. Lehetetlen véleményem szerint, hogy magángyakorlatuk alkalmával ne ugyanazon elbírálás alá essenek, mint hasonló polgári kartársaik. Hogy mennyire helyes ez a megállapítás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a mindenki által elfogadott tény, hogy amikor magánorvosok a katonaság körében fejtenek ki tevékenységet, ebből a tevékenységükből kifolyólag természetesen a katonai hatóságok fegyelmi felügyelete alá kerülnek. A helyes megoldása a kérdésnek az lenne

; ha úgy intézkednék a javaslat, hogy a honvédorvosok hivatalos működéséből kifolyólag a katonai hatósággal, polgári egyéneken folytatott magángyakorlatukból folyó működésükért pedig az orvosi kamarával szemben tartoznak felelősséggel. Nagyon helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a decentralizáció gondolatával iparkodik az egyes kamarák működését gyorsabbá és jobbá tenni. Bebizonyosodott tény az, hogy a túlságos központosítás az ügyek elintézését lassúbbá és sablonosabbá teszi, mert hiszen nem áll módjában akárhányszor a helyszínen kivizsgálni az eseteket, nem^ ismeri az adott körülményeket, ilyenformán ítéletei sem lehetnek mindig tökéletesen megnyugtatók. Helytelennek tartom azonban és nem lehet megnyugtató az orvosi rend számára a javaslat azon intézkedése, mely a felállítandó kamarák számát teljesen a belügyminiszter úr jóváhagyásától teszi függővé és csak egy kikötés van, az, hogy a kamara taglétszámának a százat meg kell haladnia. Hibásnak tartom a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését azért, mert száz ember képtelen egy kamara költségeit elviselni, ahhoz legalább is 500 emberre van szükség. Másodsorban hibásnak tartom, mert végeredményben az országos kamara és az országos választmány összetétele, amelynek a vidéki kamarák felett is az irányító szerepet be kell töltenie, aszerint alakul ki, hogy mennyi lesz ezeknek a kamaráknak száma. Ugyanis az volna a helyes elgondolás, hogy a főintéző szervekben: az országos kamarában és az országos választmányban az ország egyes vidékein élő orvosok számuknak megfelelő szám arányában foglalnának helyet. Mivel az orvosok túlnyomó többsége vidéken lakik, természetes és kívánatos, hogy úgyaz országos kamarában, mint az országos választmányban a vidék legyen túlsúlyban. Nem szabad azonban ennek a törekvésnek odáig menni, ahová a jelen törvénytervezet vezeti. Eszerint ugyanis abban az országos kamarában nem érvényesül az aiz elv, hogy minden száz orvos után egy kiküldött taggal képviseli magát az orvosi kar az országos kamarában, mert hiszen ezeken kívül a kiküldötteken kívül helyet foglal abban az országos kamarában az országos választmányba beküldött kerületenkénti négy tag is, viszont az országos választmányba a kamarának nemcsak két tagja, hanem ezenkívül még két tisztviselője is helyet foglal. Ilymódon azután a számarány túlságosan eltolódik a vidék javára. Joggal sérelmezheti tehát a főváros orvosi kara, amely végeredményben mégis csak a legkiválóbb orvosokat - mondhatja magáénak, ezt a talán nem is szándékos, de mindenesetre indokolatlan mellőzést és joggal kívánhat j ci a törvényjavaslatnak olyanirányú módosítását, hogy ő is számarányának megfelelő képviseletet kapjon, hiszen végeredményben az^ orvosok 43%-a itt él Budapesten, már pedig értesüléseim szerint a jelenlegi megoldás alapján az országos választmányban Budapest 6 tagjával szemben a vidék 28 taggal fog szerepelni . Feltétlenül szükségesnek tartom és helyes és tiszteletet érdemlő elgondolásnak minősítem azt az intézkedést, hogy az orvosi kamarák ügyeinek intézésében csak feddhetlen egyének vegyenek részt. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslat 15. §-ában azonban van egy intézkedés, amely aggodalmat kell hogy keltsen bennem. Eszerint ugyanis, aki ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, már nem választható meg sem a kamara tisztviselőjévé, sem a választmányba nem delegálható. Fegyelmi eljárást nézetem szerint a legfeddhetetlenebb ember ellen is könnyen lehet indítani és így nagyon ^könnyen megeshetik, hogy tisztán ellenzéki érzelmű és ebből a szempotból nem kívánatos gerinces embert elütnek a fegyelmi eljárás megindításával még a jelölés lehetőségétől is. Szükségesnek tartanám ennek a szakasznak olyan módon .való módosítását, hogy a vád alá helyezés legyen a kizáró ok, amihez a független magyar bíróság hozzájárulása szükséges. A közszolgálatban álló orvosok ügyével a törvényjavaslat 30. §-a foglalkozik. Feltétlenül szükségesnek látom én is azt, hogy egyes közszolgálatban álló orvosok, akiknek működése összeférhetetlen a magángyakorlattal, ettől a magángyakorlattól eltiltassanak. Lehetetlennek találom azonban azt az intézkedést, hogy a magángyakorlattól való eltiltás jogát a hivatali felsőbbségnek adjuk meg. Eszerint a megoldás szerint akárhányszor nem a közérdek, hanem a magánérdek fog érvényesülni, mert az összeköttetések és jutalmazások fogják eldönteni az engedély megadásának, vagy megtagadásának kérdését. Végtelenül sajnálom, hogy nincs bent a belügyminiszter úr, mert szerettem volna megkérdezni tőle, hogy a törvényjavaslat elgondolása szerint tehát a községi és körorvosoknak a képviselőtestület fogja megadni az engedélyt ahhoz, hogy magángyakorlatot folytathassanak, az egyetemi tanároknak pedig a kultuszminiszterhez kell engedélyért fordulniok azért, hogy magángyakorlatot végezzenek? Van azután ennek a törvényjavaslatnak egy lehetetlen intézkedése a 21. § első bekezdésében. Ez a szakasz ugyanis a kamara közgyűlését nyilvánossá teszi és ugyanakkor, amikor ezt nyilvánossá teszi, eltiltja a kamara közgyűléséről azt az orvost, aki a megelőző évre kivetett kamarai tagdíjat nem fizette meg, vagyis