Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-62
Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. 171 A 39. § (2) bekezdéséhez az előadó úr még egy kiegészítést is indítványoz. Méltóztatnak azt elfogadni? (Igen!) ',i A. Ház a 39- % (2) bekezdéséhez az előadó úr által javasolt kiegészítést elfogadta. Következik a 40. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a 40—iá. 8-okat, amelyeket a Ház hozzászólás 1 nélkül elfogad. — Olvassa a i5. §-t). Huszár Mihály! Huszár Mihály: T. Képviselőház! A 45. Vsai kapcsolatban a gyógyborokról akarok beszelni. De felszólamlásom nem annyira gyakorlati jelentőségű, mint inkább történeti vonatkozású. A gyógyborok alapanyagát a tokaji szamorodni képezi, de mielőtt még a tokaji hegyvidék a bora révén világhírre emelkedett volna, mielőtt még Tokaj vidékén egy szőlőtőkét is ültettek volna, Tokaj földjét magát, mint »terra medicinalis«-t, a gyógyföldet ismerték már a XVI. században, ahogy ma is szerepel a Gyógyszerkönyvben a »bolus alba«, fehér porcellán föld, mint gyomorbetegség orvossága. Hiszen Clusius, Miksa császár házi orvosa, mindenfelé ajánlotta a tokaji földből vett és — hogy autentikus maradjon — lepecsételt és terra sigillata Hungarica néven ismert orvosságot. Amikor már az egész világ megismerte a »terra sigillata, medicina Hungarica«-t, akkor jöttek arra a gondolatra, hogyha maga a föld is ennyire értékes orvosi szempontból, mennyire értékes lehet az a nedű, amelyet a tokaji szőlő terem. Mert hiszen addig Magyarországon nem Tokaj, hanem egészen más vidékek voltak a külföld előtt is sokkal ismeretesebbek. Sokkal ismeretesebb volt például abban az időben, a XVII. és a XVIII. század elején a soproni bor. Külföldön a soproni borról akkortájban már egész értekezéseket ós könyveket írtak és annak gyógyhatása közismert volt. Sőt, úgy látszik, hogy Magyarországon a klímának nagyon meg kellett változnia, mert magyar földön olyan vidékeken is termeltek, és pedig híres borokat, ahol ma szőlőnek híre hamva sincs. Bél Mátyás, aki Rákóczi korában töltötte gyermekkorát, ír a nyitrai és trencséni borokról, holott ma Nyitrában és Trencsénben a szőlőnek híre hamva sincs. Akkor ugyanis kivágatták az erdőket, mert attól tartottak, hogyha az erdő kipusztul, nem nő alatta semmi, tehát jobbágyokkal felgyújtatták és egész nagy területeket felégettek. Az égés maradványait a jobbágyokkal összegyűjtették és hamuzsír készítésére használták fel. Természetes, hogy az erdőirtás következtében a klima is teljesen megváltozott. Sőt, úgy látszik, hogy valamiképpen az egész klímánknak nagy változáson kellett keresztülmennie, mert hiszen a XVI. században magyar földön olyan korai gyümölcs- és bortermés volt, hogy például a sárvári kertekből a bécsi császár udvarába gyümölcsöt Kanizsay Orsolya, Nádasdy Tamás nádor felesége szállított fel nyár elején, ami bámulat tárgyát képezte. Június végén magyar földön, a sárvári kertekben termett dinnyét adtak a császár asztalára. Egyháztörténeti könyvből ismerjük és Pray kódexében említi, hogy már augusztusban kész bort tudtak az asztalra állítani és a templomokban Nagyboldogasszony napján ment végbe a borszentelés, benedictio uvae. A külföld ismert már számtalan kitűnő borvidéket, amikor a tokaji borvidékre került a sor. A magyar bort itthon és külföldön orvosságnak használták. Egész nagy irodalma volt a magyar bor gyógyhatásának úgy bent az országban, mint azonkívül a külföldön is. Egy pár szerzőt vagyok bátor itt megemlíteni. Általában a magyar borokról például 1721-ben már Hoffmann Frigyes írt egy disszertációt »Dissertatio inauguralis de vini Hungarici excellente natura et usu« cím alatt. 1715-iben Komáromi Péter a soproni borokról írt egy munkát »Dissertatio Inauguralis phisico-medica de vino Soproniensi« cím alatt, amelyet Bázelben ki is adott. Bruckmann, szintén egy külföldi író, 1740ben egy úti élményeit megörökítő levélben egész csodálattal ír a magyar bor hatásairól. Drezdában és Varsóban 1761-ben hatalmas könyv jelent meg »Von der vortrefflichen Natur, Eigenschaft, Wirkung des ungarischen Weines« cím alatt. A híres Kossinszky-féle Almanachban szintén hatalmas nagy disszertáció van a magyar bor gyógyító hatásáról. A tokaji bor pedig itthon is, külföldön is nagy bámulat tárgya. Például már 1718-ban Domby hatalmas nagy munkát írt róla, amelynek címe: »Dissertatio phisico-chemico-medica de vino Tokaj«. Fuker András, majd Roth János és Prodán terjesztik külföldön nyomott könyveikben a tokaji bor hírét. Ennen ezért, amikor a magyar bor gyógyító hatását itthon is elismerték, külföldön is bámulattal adóztak neki, teljesen jogosnak látom, hogy a magyar gyógyszerészkönyvben a hivatalos belügyminiszteri rendelet által is elismert gyógyszerek sorában a magyar borok királya, a szamorodni is helyet kapott. Ezt annál helyesebbnek találom, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az 1929. évi brüsszeli második világkongresszuson a gyógyszerészek megállapodtak abban, hogy a gyógyszerészet nomenclaturája ezentúl a latin lesz és megállapodtak abban is, hogy minden állam a maga gyógyszerészeiének történetét és érvényben levő orvosszereit latin nyelven ismerteti. Magyarország volt az első, amely ezt a brüsszeli világkongresszusi határozatot végrehajtotta, amikor ezt a hivatalos, a belügyminiszter úr által jóváhagyott gyógyszerkönyvet »Pharmacopia Hungarica« címen teljes egészében latinra fordíttatta a Nemzeti Múzeum kiváló tudós igazgatója Ernyey József által. Ennek a gyógyszerkönyvnek latinra fordítása által az egész világon ismertté válik az a magyar tokaji bor: a szamorodni, amely alapja a Magyarországon hivatalosnak is elismert borból készült medicamentumoknak. Csak egyet vagyok bátor az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Akkor, amikor a zárt területű tokaji bor márkáját állami védjegy védi, csodálkozom azon, hogy a gyógyszertárakban árult magyar borokat, amelyeknek autentikusan szamorodniaknak kell leríniuk, semmiféle állami márka nem védi. Már pedig ez nem csekély dolog. Méltóztassék az árakat megnézni. (Darányi Kálmán foldmívelésügyi miniszter: Benne lesz a törvényben!) Nagyon köszönöm, de a törvényjavaslatban ezt nem látom. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: A 28. |-ban benne van!) Ma ugyanis a palack címkéjére csak az van ráírva, hogy tokaji bor. de semmiféle jel nincsen rajta, amely bennünket erről meggyőzne. Már pedig a bor ára elég magas, hiszen ha jól tudom, 1 deci 80 fillér, a háromdecis palack ára pedig 2 pengő 50 fillér. Az igen t. miniszter úrnak szíves figyelmébe aj'ánlom ezt a kérdést és köszönettel tudomásul veszem, hogy erről már gondoskodás történt.
