Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

154 Az országgyűlés képviselőházának 6 terjed a járvány és azokat veszélyezteti elsősorban. Megint csak az egészségügyi kiállításra kell hivatkoznom, —• hiszen a legfrissebb megállapítások közül való — hogy a tífusz áldozata Magyarországon százezer ember közül száztizennégy, Hollandiában öt, Dániában hat. A tuberkulózis pusztítása és a gyermekhalandóság Magyarországon szintén ijesztő méretű. Ha úgy áll a 'helyzet, hogy ezeknek a járványoknak és betegségeknek a szegénység az oka, ha helytállóan bizonyítható, hogy a nép keresete elégtelen a szükséges táplálék megszerzésére, akkor igazán joggal követelhetjük a kormánytól, hogy állapítsa meg minden vonatkozásban — a mezőgazdaságban is — a minimális munkabéreket és rendezze a munkaidő kérdését. (Eber Antal: Inkább kevesebbet avatkozzék bele a gazdasági életbe!) Es pontos szociográfiai felvételekre van szükség, hogy pontosan állapítsuk meg azt a helyzetet, amelyben az ország népe van, hogy ahhoz szabhassuk a szükséges segítés módját. Addig is, amíg ezt a munkát elvégezzük, kérem a kormányzatot, hogy sürgősen rendelje el az iskolásgyermekek tejellátását — a tél ezt parancsolóan megköveteli — és az ebédeltetési akciókat is ki kell terjeszteni minden olyan területre, ahol ennek szüksége mutatkozik. Sajnos, az ország legnagyobb részén szükség van a beavatkozásra. (Taps a baloldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! A Takács Ferenc igen t. képviselőtársam által elmondott interpelláció is tanúbizonysága annak, hogy újabban a népegészségügyi és népélelmezési kérdések mindinkább az általános érdeklődés homlokterébe lépnek, ami helyes és szükséges azért, mert az államhatalom, illetve a kormányzat a maga eszközeivel ezeket a kérdéseket teljes egészükben nem tudja megoldani, csak akkor, ha a társadalom is a maga részéről minden vonatkozásban segítségére siet, tehát együttesen és karöltve úgy a bajok megállapítása tekintetében, mint azon módozatok tekintetében, amelyekkel a kétségtelenül fennálló bajokon segíteni kíván. Meg akarom azonban említeni azt a körülményt, hogy a néptáplálkozás, kérdése a mai nehéz gazdasági viszonyok között nemcsak Magyarországnak egyik eminens fontosságú kérdése, hanem ez a kérdés ma vílágkérdés is

; amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy például a Népszövetség egészségügyi bizottsága idei őszi ülésének főtémája úgyszólván ez

t a kérdés volt. A nálunk sokkal gazdagabb országoknak ott felszólalt delegátusai foglalkoztak ezzel a kérdéssel kapcsolatban a náluk is meglévő ama néprétegek sorsával, amelyeknek táplálkozása éppen egészségügyi szempontból nem kielégítő. Fokozottabban kell tehát ezzel a kérdéssel foglalkoznunk nekünk, ahol a bajok ezen a téren kétségtelenül nagyobbak, mint ahogy azokat a nálunk boldogabb és gazdagabb nyugati országokban találjuk. Viszont azonban rá kívánnék mutatni arra a körülményre is, hogy a vészharangot félreverni az egész vonalon túlzott, mert ma már technikailag, szociográfiai felvételek formájában rendelkezésünkre áll tényleg egy olyan adathalmaz, amelyből az ország egészségügyi és néptáplálkozási egész képe előttünk tisztán áll. . ülése, 1935 november 20-án, szerdán. Ez a kép mutat sötét pontokat, mutat azonban világosakat is. Ujabban kezdődött az, hogy fokozottan foglalkozik a sajtó és a közvélemény ezzel a kérdéssel és lélektanilag érthető, hogy úgyszólván rádöbben és meglepődik azon a képen, amelyet sötétnek lát, talán még sokkal sötétebbnek, mint ahogyan látnia kellene. Hiszen itt is áll a relativitás teóriája: azt kell nézni, hogy mi volt azelőtt és mi van most. Kétségtelenül megállapíthatom, hogy a sok baj mellett sok haladás is mutatkozik. Igen t. képviselőtársam említette a tuberkulózist. Megállapítható, hogy 50 esztendővel ezelőtt kétszer annyi volt Magyarországon a tuberkulotikus megbetegedések és halálesetek száma, mint ma, de megállapítható az is, hogy a gazdaságilag annyira nehéz utóbbi esztendőkben is javulási tendencia mutatkozik ennél a népbetegségnél, amely a legsúlyosabbak egyike. Másik örvendetes jelenség az, hogy csecsemőhalandóságunk csökkent. Ha nem is értük el természetesen azt az arányt, amelyet el keli érnünk, ott, ahol egészségügyi berendezéseink már működnek, úgyszólván máról holnapra javul a helyzet. Egy zöldkeresztes védőnőnek egy járásban való megjelenése és egyévi munkája, aki csak felvilágosítást és propagandát tud nyújtani,^ mert hiszen pénz nem áll rendelkezésére, tehát csak felvilágosítással dolgozik — egészen hihetetlen eredményeket mutat fel. Ez azt mutatja, hogy népünk mint objektum, hálás aziránt, ha ilyen irányban foglalkoznak vele és ennek a munkának eredményei szépek, nemzeti szempontból pedig roppant kívánatosak és fontosak. Eámutatok arra, hogy az egyik volt legsúlyosabb népbetegségünk, a diftéria terén a viszonyok hihetetlenül megjavultak, ami a diftériaoltásnak eredménye. Bámutatok arra is. hogy a tífusz, amely speciálisan magyar betegségnek volt mondható, azokon a területekeln

: ahol az ivóvízkérdés megoldódott, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) s ahol más részről a nép kellő felvilágosítása a védekezés terén megtörtént, ki kell jelentenem, hogy elhatároltan, mert ez országos vonatkozásban, sajnos, még nem áll fenn —• szintén jelentékeny mértékben csökkent. Abban a tekintetben, hogy a felvilágosításnak itt milyen óriási jelentősége van, csak arra kívánok rámutatni, hogy a magyar nép a tífuszt még ma is sok helyen nem tekinti ragályos betegségnek. Igen t. képviselőtársam talán emlékezni fog arra, hogy rövid idővel azután, hogy a belügyminiszteri széket elfoglaltam, első költségvetési beszédemben határozottan és kifejezetten arra mutattam rá, hogy a legnemesebb és legfontosabb feladataim egyikének fogom tartani a népegészségügy és a nóptáplálkozás kérdéseivel való foglalkozást. (Éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Ennek következtében nyugodtan állíthatom, hogy mindazok az adatok, amelyeket igen t. képviselőtársam felsorolt, előttem nem ismeretlenek. Ismerem a kérdésnek egész statisztikáját, ismerem, személyes tapasztalatok alapján, éppen az országnak Ínségtől legjobban sújtott vidékein a helyzetet és ennek a helyzetnek teljes ismeretében — ami első feltétele annak, hogy segíthessünk — igyekezni fogok mindent megtenni, ami a rendelkezésünkre álló eszközökkel elérhető. Rátérek most arra, hogyan látom a helyzetet és hogy mik azok a segítési módok, amelyekkel ma rendelkezünk. Kétségtelenül megállapítható, hogy a magyar nép találkozása még olyan időben is, amidőn Magyaror-