Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. azért sem, mert vannak olyan elemek, — és itt rámutatok a keleti zsidóságra — amelyek­nek beszivárgását maga a magyarországi zsi­dóság sem kívánja, perhorreszkálja és feles­legesnek tartja, akik azonban meg tudják mindig találni a módját annak, hogy rövi­debb, vagy hosszabb időre, átmenetileg lete­lepedve eloszoljanak az egész ország terüle­tére. (Gr. Festetics Sándor: Es megvásárolják a földeket!) Az tehát a kérdés, — mivel ebben a kérdésben semmi különbség sincs Fábián Béla igen t. képviselőtársam és az én felfo­gásom között — hogy az ellenőrzés miként foganatosíttassák ? ö a maga részéről azt ajánlja, hogy a ha­tárokat olymódon őrizzék, hogy azokon ne le­hessen észrevétlenül keresztüljutni. A trianoni békeszerződés Magyarország határait, sajnos, olyképp állapította meg, hogy azok felügye­lete és ellenőrzése ebből a szempontból lehe­tetlen. Lehetetlen azért, mert nincs az az ösz­szeg, nincs az a pénz, amely a budgetbe beál­lítható lenne karhatalmi, csendőrségi, detektív és egyéb ilyen célokra, hogy ezt az ellenőrzést még olyan nagy pénzösszeg megajánlása ese­tén is eredményesen foganatosítani lehessen. Mivel tehát kétségtelenül az ellenőrzésnek jobb módját pénzügyi okokból és a határ ala­kulása folytán foganatosítani nem tudjuk, kénytelenek vagyunk és kénytelen is volt min­dig minden kormány olyan eszközökhöz folya­modni, amelyek éppen rendelkezésre állanak. Más kérdés azután az, hogy az a razzia, amely időnként bizonyos területekre elrendel­tetik, olyanmódon foganatosíttassák, hogy a magyar állampolgárokra nézve a lehető leg­kevesebb zaklatással járjon, félreértésekre okot és alkalmat ne adjon. Ebben a vonatko­zásban a kellő intézkedések megtörténtek, még­pedig me&szemenőleg, mert hiszen éppen az a körülmény, hogy nagyon sok járókelőt, vagy olyan embert, akit a razzia folyamán felszólí­tottak az igazolásra, arra utasítottak, hogy a községházára menjen, vagy pedig oda bekí­sérték, az éppen azért történt, mert az idege­neket ellenőrző hatóság nem akarta ezeknek a sok esetben közjogi vonatkozású kérdéseknek elbírálását alantas közegekre, csendőr- vagy rendőrlegénységre bízni. Annak a esendőr­vagy rendőrlegénynek nem volt jogában elha­tározást foganatosítani, ő csak azt mondhatta, kérem, tessék az illetékes tisztviselő úrhoz menni. Egyetlenegy esetben sem történt meg, hogy aki magát kellőkép igazolni tudta, an­nak a legkevesebb bántódása esett volna. Rá akarok mutatni ezzel a kérdéssel kap­csolatban arra, hogy a magam részéről nem­csak arra kívánok súlyt helyezni, hogy a ke­resztülvitel módja a lényeg tekintetében meg­felelő legyen, hanem még arra is, hogy bizo­nyos eljárások rossz látszatokat se kelthesse­nek. Erre vonatkozólag példaként fel akarom említeni: feltűnt nekem, .hogy Budapesten az ember gyakran lát csendőröket világos nappal, foglyokat kisérni. A rendőrségnek fogolyszál­lító kocsijai vannak, a csendőrségnek nem voltak. Azonnal intézkedtem, hogy ez a feles­leges látvány megszűnjék. Az a vidékről fel­jövő^ csendőr nem ismeri ki magát Budapes­ten és a lehető legforgalmasabb időben kiséri a foglyokat, ami már idegenforgalmi szem­pontból sem kívánatos. {Igaz! Ügy van!) Ez­zel csak azt akarom dokumentálni, hogy figye­lemmel kisérem az ilyen eseményeket és ahol lehet, ott még a látszatát is el akarom tün­ülése, 1935 november 20-án, szerdán. 151 tetni annak, hogy valami kellemetlenség tör­ténik. (Helyeslés.) Az a körülmény tehát, hogy a községházára citáltak olyanokat is, akik később magukat tö­kéletesen igazolták, fokozott óvatosságnak volt a következménye, mert nem akartuk alantas közegekre bízni az ügy elbírálását. Igen L képviselőtársam zaklatásnak minő­síti azt a körülményt, hogy egyáltalán utasít­tattak egyesek a községházán való megjele­nésre, vagy odakísérték őket. (Rupert Rezső: Csak a kisgyermekeket kifogásoljuk!) Arra külön ki fogok térni. Magara is voltam már ab­ban a helyzetben és ez állampolgári köteles­ség, hogyha egy eljárás folyamán, akár okkal, akár ok ^nélkül, valakivel szemben egy látszat felmerül, akkor neki kötelessége rendelkezésre állani és ezt a kis kellemetlenséget elviselni és a kellő módon magát igazolni. Velem ma­gammal megtörtént Budapesten egy ügyből ki­folyólag, hogy előállítottak, majdnem ezt mondhatnám. Ezelőtt 6—8 esztendővel történt ez az eset. Egy detektív, aki nem ismert engem, azt mondta, kérem, tessék a főkapitányságra jönni és tessék magát igazolni. (Esztergályos János: Minek nézte a miniszter urat ez a de­tektív? 1 — Derültség a jobboldalon.) Megmon­dom: ébredő magyarnak. (Élénk derültség és taps a jobboldalon. — Elnök csenget.) Tartot­tam kötelességemnek szó nélkül megjelenni ott. (Pever Károly: Ezért senkit sem állítottak elő!) — dehogy nem! — ahová engem utasítot­tak. (Pever Károly: Nem ütik a jogászt agyon!) Hála Istennek! (Derültség.) Ami a talmnd-thóra iskolát illeti, — mert erről van szó — a múltban megállapítást nyert, hogy némely helyeken ezeknek az iskoláknak vezetői felvettek a tanulók közé olyan külföl­dieket is, akik rendszeresen bejelentve nem let­tek. A talmud-thóra iskplák ellenőrzése szüksé­ges, az ellenőrzés módjára 'kiadtam az utasí­tást máris, hogy jövőben az az iskolahelyiség­ben történjék, mert nincs szükség arra, hogv az egvüttlévő gyerekeket csoportokban visryék át a tisztviselőhöz, mert egyszerűbb, ha a tiszt­viselő me^y át oda. (Helyeslés.) A képviselő úr ezen kívánsáe-ának kész örömmel teszek ele­get, annál is inkább, mert filius ante patrem, az intézkedés már korábban megtörtént. (Hor­váth ZolHn: Nincs itt semmi hiba! — Kölcsey István: Üary-e nincs? — Derültséa. — Farkas Istv»n: Annyira jól van, hogy belepusztulunk röviden!) Ami az igen t. képviselőtársam által emlí­tett főrabbi fiának esetét illeti, ez a következő­képpen történt. A detektívek ezeknek a talmud­thóra iskolás gyermekeknek a személyi adatait. illetve az erre vonatkozó listát el akarták kérni az arra illetékes főrabbitól, bementek tehát a házába a legudvariasabb módon. Ott találtak ee-y embert^ elbuiva. Azt mondották neki: ké­rem, is-azolja masrát. Nem tndta maffát iera­znlni, mire art mondták: tessék átiönni a köz­ségházára. A községházán a bíró is-azolta. hoerv az illető a rabM fia és erre a lea:udva­ria »ahih an elbocsátották. levelem van errp vo­natkozólag és írásban tudnm igazolni, ho*?v vele semmi néven nevezendő méltánytalan-iá er. udvariatlanság, vagy egyéb sérelem nem tör­tént. Ennek végeredményeként igen hálás le­'sm&k az igen t. képviselő úrnak, (Zaj. — Hall­juk! Halljuk!) ha a o&endőrségi létszámemelésre vonatkozó javaslatomat meg méltóztatnék majd szavazni. (Rupert Rezső: Isten ments! — Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Azt nem!) Addig

Next

/
Thumbnails
Contents