Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés képviselőházának 61, lami irányítással esetleg veszélyeztetnék, r és éppen ezért az állami kormányzat működését ebben az irányban bizonyos fokig korlátozandónak tartom. Az írók, a művészek és a tudósak segítségére kell jönnie az égés» magyar társadalomnak. Maguknak az érdekelt. íróknak, művészeknek és tudósoknak kell megtalálnia a szervezkedésnek azt az útját, amely által, a sok kontárt és dilettánst, akik az ő boldogulásukat elsősorban nehezítik, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az ő érvényesülésük útjában állanak, eltávolítva, az igazi tehetségek érvényesülését előmozdítsák. Másodsorban a művészeknek és az íróknak segítségére kell jönniük a társadalom olvasó, műélvező, műpártoló és könyvbarát rétegeinek, valamint azoknak az üzletágaknak is, amelyek az írók és művészek szellemi termékeinek értékesítésével foglalkoznak vagyis a könyvkiadóknak, a könyvkereskedőknek, a műkereskedőknek es kiállításrendezőknek. Nekik is arra .az álláspontra kell helyezkedniök, mint az egész magyar társadalomnak és államkormányzatnak. Meg kell állapítanom, hogy az államkormányzati feladatok megoldásában nem lesz hiány. Mindazt, — természetesen mindig az az idő szerinti állampénzügyi keretekhez alkalmazkodva — amit a kormányzat megtehet, meg is fog tenni. De mi az, amit az állani tehet a tehetségek érvényesülése, a művészi és irodalmi élet egészséges menetének biztosítása tekintetében? Első és legfontosabb feladataink azt hiszem, az ifjú tehetségek szelektálása, kiképzésük előmozdítása különféle eszközökkel: ösztöndíjakkal, segélyekkel, külföldi utak elősegítésével. (Elénk helyeslés.) Éhben az irányban a kultuszkormányzat az utolsó 15 esztendőben sokat tett és ezen az úton kívánok én is továbbhaladni. Segíteni tudunk másodszor az igazi irodalom és az igazi művészet támogatásával, tehetséges írók és művészek műveinek és alkotá.sainak állami megrendelése által iskolák, múzeumok, könyvtárak, intézmények számára. Itt is igyekszünk megtenni annyit, amennyi lehetséges. Sajnos, azok az összegek ma nem állanak rendelkezésemre, amelyek még ;: pár évvel ezelőtt elődömnek rendelkezésére állottak, de éppen ezidén kényelmesebb helyzetben vagyok, mert a Nemzeti Bank adományával bizonyos mértékig kiegészíthetem az én kis dotációmat. (Közbeszólás.) 35.000 pengőt adott erre a célra abból a 100.00 pengőből, amit kulturális célra fordított, a mi egész tételünk sajnos, erre a célra csak 200.000 pengő. A harmadik eszköz a külföldi érvényesülés és a magyar művek külföldi terjeszkedésének előmozdítása. Erre a kérdésre igen nagy figyelemmel voltam a legutóbb megkötött kulturális egyezmények keretében, ami a magyar művek fordításában, külföldi kiállítások rendezésében és egyéb akciókban fog kifejezésre jutni. Bemélem, hogy ezek a magyar művészek és írók külföldi érvényesülését elő fogják segíteni. Nem szólva arról, hogy az iskolákban, a népművelési előadásokban természetesen a jó irodalmat és a jó művészetet propagálni kívánjuk, végezetül nagyon fontosnak tartom az írók és művészek jogvédelmének kérdéseit rendezni. Itt van a szerzői jog kérdése, amelyről egy törvényjavaslat készül, mert az 1884. évi XVI. t.-cikk már elavult Egy másik ilyen kérdés a kereskedelmi törvényben a kiadói ülése, 1935 november 20-án, szerdán. 145 ügylet szabályozása. Ebben a tekintetben is új intézkedésekre van szükség. Nem akarok általánosítani és a könyvkiadók egyetemét nem kívánom itt érinteni, csupán felemlítem. hogy vannak olyan könyvkiadói szerződések, amelyek valósággal guzsbakötnek egyes írókat, akik még abban az időben, amikor kezdők voltak, lekötötték magukat és egyben útját állják annak is, hogy a legjobb írók műveiből olcsó kiadványsorozatok is jelenhessenek meg, mikor a magyar közönség képtelen a drágább könyvek felvételére. Ezen a téren is bizonyos intézkedésekre lesz szükség. Foglalkozunk az írói és művészi érdekképviselet problémájával is, a művészi és írói kamara kérdésével, amely egyike a legnagyobb kérdéseknek, amiket a Irodalmi és Művészeti Tanácsnak kell előkészítenie és kidolgoznia. Ezenkívül a mai szomorú helyzetnek megfelelően természetesen állandó gyorssegély, úgynevezett nyomorakció is van folyamatban, sajnos azonban, ezeket a kis összegeket, amelyek itt rendelkezésemre állanak, többnyire kontárok és dilettánsok igyekeznek megfelelő protekcióval felfegyverkezve igénybe venni. Ennek a hadnak ellenállni és ezeket az összegeket az igazán tehetséges íróknak és művészeknek juttatni elsőrendű kötelességemnek ismerem. De amikor mindezt válaszképpen elmondom a t, képviselőtársam interpellációjára megnyugtatásul, ismételten a legerőteljesebben hangsúlyozom, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a társadalomnak és nem az államnak feladata. Az állam csak mint segítő és kezdeményező, áll a társadalom rendelkezésére. Különösképpen ki kell emelnem, — méltóztatott célozni arra az általános részvétlenségre, ami a társadalomban van — hogy kétségtelenül láthatók olyan tünetek, hogy az emberek, amikor életszínvonalukat leszállítják, elsősorban irodalmi és művészeti szükségletüket minősítik luxusszükségleteknek és a szellemi táplálékokat tekintik luxusnak. Ez a tünet megvan. De ezzel szemben meg kell állapítani, hogy olyan művek, amelyek közszükségletet elégítenek ki, és bizonyos elismert irodalmi nevek művei, ma is igen szép könyvsikert érhetnek el. Igen t. képviselőtársam a fejét csóválja. Én a magam példájára utalok. Az én magyar történeti művemből 5000 példány elfogyott az első kiadásból. A közbeszólást megelőzendő: állami megrendelés 181 volt belőle. (Derültség.) Megjelent a második kiadás ugyancsak 5000 példányban, ebből már egy állami rendelés sem lehetett, mert már inkompatibilis a kultuszminiszter személyével. Ez is elfogyott, még nyomás alatt és már a harmadik ötezret nyomják. Ha tehát egy könyvnek szükségét érzi a magyar társadalom, még mindig fel tudja venni. Ugyanezt látom az irodalom terén. Ha elismert nevű írók műveit veszem: Herczeg, Tormay, Zilahy, Móricz, Babits, Molnár stb., — csak pár nevet akartam itt felsorolni — ezek a müvek még ma is szép sikereket aratnak és nagy példányszámban jelennek meg. A baj azonban ott van, hogy a közönség érdeklődése a ponyva felé fordul (Ügy van! Ügy van) és hogy a kiadók nem irányítani, hanem kielégíteni kívánják a közönség ízlését. Nézetem szerint a könyvkiadókra nagy etikai kötelesség hárul, nem csupán az üzleti érdeket nézni, hanem a közízlést előmozdítani és lehetőleg gyorsan sok jó és olcsó magyar könyvet kiadni. Az