Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-61
Áz országgyűlés képviselőházának 61. De egyébként is a mammutjövedelmek nem a mai világba valók, minek folytán arra kell törekedni, hogy a szesztermelés terén azt a nagy ellentétet, amely az ipari és a mezőgazdasági szesztermelés terén van, megváltoztassuk. (Esztergályos János: De ki fogja ezt megcsinálni?) Ügy tudómat, képviselőtársam, hogy a minisztériumban már folynak az előkészületek ennek az új szesztörvénynek a, megalkotására (Esztergályos János: Az a jó minisztérium! De amikor a kartelvezérek ott ülnek a túlsó oldalon. — Mozgás.) és ismerve a földmívelésügyi miniszter úr nagy, nemes és szo. ciális intencióit, bízom benne, hogy az a törvényjavaslat minél előbb napvilágot is fog látni., Nézetem szerint, ha lehetőséget adnak arra, hogy mondjuk élvezeti szeszt borból és gyümölcsből állíthassanak elő, akkor körülbelül 300.000 hektóliter bort tudnak felhasználni a szeszgyártás céljaira, ami nemcsak a bortermelők anyagi megerősödését fogja előmozdítani, hanem a szőlőmunkások helyzetén is javítani fog. (Esztergályos János: Egészen biztos, hogy a kartelvezérek ki fognak lépni az egységes pártból.) T. Ház! Néhány szót akarok még szólni a szőlőmunkások helyzetéről. A Mezőgazdasági Kamara jelentése tükrözi vissza a leghívebben a szőlőmunkások helyzetét. Az embernek majdnem a könnye csordul ki, amikor olvassa azokat a szívetrázó sorokat, amelyeket a Mezőgazdasági Kamarák jelentése a szőlőmunkásság helyzetéről ír. Ebből is látszik, hogy tennünk kell valamit a szőlőmunkások helyzetének a javítására. Hiszen a szőlőmunka az a terület, amely az aratómunkán kívül talán a legtöbb munkásnak ad kenyeret. Ha a homoki szőlőknél egy katasztrális hold megművelésére 110—120 munkanapot veszünk, — amennyit általában fel szoktak venni — a kötött talajú szőlőknél pedig 130—140 napot, akkor az egész szőlőterületünket számításbavéve, körülbelül 55 millió munkanapot ad a szőlőtermelés. Olyan munkamennyiségről van tehát szó, amelyet elhanyagolni nem lehet.. Ezzel kapcsolatosan konstatálnom kell, hogy a szőlőmunkások bére olyan kicsiny, amely még a legalacsonyabb életnívót sem tudja biztosítani. Emlékeztetek arra, hogy pl. Pest környék egyik vidékén tavaly a nők 80 fillér napi bért kaptak, a férfiak pedig 1 pengőt, 1 pengő 20 fillért. Ez olyan kis összeg, amelyből megélni nem lehet. En belátom, hogy a szőlőbirtokosok is rendkívül^ nehéz helyzetben vannak, hiszen a szőlőtermelés ma alig rentábilis, azonban valami módon mégis csak gondoskodnunk kell arról, hogy munkástársadalmunknak ez a nagy rétege tisztességesebb megélhetéshez jusson. Az a szempont, amelyet az előbb^ hangsúlyoztam, — hogy t. i. gyümölcsből és borból termeltessék az élvezeti szesz — bizonyos mértékben megoldaná a problémát, mert körülbelül 300.000 hektóliter bort így a szeszgyártás céljaira lehetne elhelyezni, miáltal lehetőség nyílnék arra, hogy a szőlőmunkások nagyobb bért kapjanak. A munkások szempontjából legyen szabad a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívnom a következőkre: A hegyközségi törvény végrehajtási utasítása úgy rendelkezik, hogy a hegyközségi választmánynak joga van a munkabéreket megállapítani. Már most egyik-másik hegyközségi választmány a munkásokra nézve sérelmesen állapította meg a munkabért, a törvénynek eme rendelkezése ülése, 1935 november 20-án, szerdán. làâ folytán. Ez annál inkább vált lehetővé, mert a hegyközségi választmányban csupán szőlőbirtokosok foglalhatnak helyet, tehát nem paritásos alapon történt a munkabérek megállapítása. Ezt a szőlőmunkások több esetben hiányolták és én kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a tekintetben nyugtassa meg a munkásokat, annál is inkább, mert hiszen van egy másik törvény, amely sokkal helyesebb alapon ad lehetőséget a munkabérek megállapítására. Neveeztesen a mezőgazdasági legkisebb munkabéreket szabályozó 1923 :XXV. te. lehetőséget ad arra, hogy a mezőgazdaságban és így a szőlőtermelésben is a munkabérek közmegelégedésre, paritásos alapon állapíttassanak meg. Vita folyt arról, hogy a szőlőtermelés terén a hegyközségi választmánynak, vagy pedig az ezen törvény alapján összehívott bizottságnak van-e joga a munkabéreket megállapítani; a mezőgazdasági kamarának, nagyon helyesen, az volt az álláspontja, hogy csak az 1923 :XXV. te. alapján lehet a szőlőmunkások munkabérét megállapítani. T. Ház! Ezeket voltam bátor a szőnyegen lévő törvényjavaslattal kapcsolatosan szóbahozni. Magát a törvényjavaslatot helyeslem és meg vagyok arról győződve, hogy a bortermelés szempontjából előnyöket fog jelenteni. Éppen ezért a javaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Szinyei Merse Jenő! Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásában, de az egész lezajlott borvitában is domináló szerepet vitt a borértékesítés válságának és a szőlőtermelés nehézségeinek megoldása a szeszkérdésen keresztül. Nekem, mint egy mezőgazdasági szeszfőzde tulajdonosának, legyen szabad ehhez a ^kérdéshez a mezőgazdasági szesztermelők álláspontjának szempontjaiból is hozzászólnom és a rendelkezésemre álló idő alatt röviden foglalkoznom a mezőgazdasági szesztermelés mai helyzetével és azzal a megoldási tervezettel, amely itt a vita során felmerült és amelyről már korábban is értesülést szereztünk, t. i. a borértékesítés válságának olyképpen való megoldásával, hogy az italszesz a jelenlegi konstrukció helyett elvétetnék a szesztermeléstől és a jövőben gyümölcsből, respektive borból főzetnék ki. T. Képviselőház! A tegnapi ülésen Knob Sándor t. képviselőtársunk érdekes beszédében a szesztermelés kérdésével az ipari szeszgyártás szempontjából foglalkozott és mindjárt beszédének első felében szembeszállott azzal az állásponttal, hogy a háborúelőtti törvényhozás alkotásain végighúzódott az az elv, hogy a szeszgyártás elsősorban a mezőgazdaságnak juttatandó s annak védelme és fejlesztése^ a mezőgazdaság érdekében biztosítandó. T. képviselőtársam az idevonatkozó törvények indokolásából idézett teljesen helyesen — nem vonom egy percig sem kétségbe — ennek ellenére azonban kénytelen vagyok megállapítani. hogy egyrészt ezeknek a törvényeknek indokolásai, másrészt a tények és a számadatok azt igazolják, hogy a 'háborúelőtti szeszadótörvényekben igenis az volt a törekvés, hogy foko zatosan és megfelelő kártalanítás mellett, de idővel legalábbis a belföldi szesz előállítását a mezőgazdasági szeszgyárak részére biztosítsák. (Ügy van! "ügy van! a jobb- és a baloldalonj Csak egészen röviden vagyok bátor ezt adatokkal igazolni, amikor a mélyen t. Ház szíves figyelmébe ajánlom, hogy az 1888. évi 19*