Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. pedig olyan borok, amelyek még kétszáz év után is jók. Különösen, ha a minőségi termelésre akarunk súlyt fektetni, ezt a kérdést is komoly konszideráció tárgyává kell tennünk és vagy részben megint a régi szőlőfajtákat kell telepítenünk és azokat szénkénegezéssel fenntartanunk, vagy pedig új, megfelelő fajták telepítésére kell gondolnunk, legalábbis azokban a fekvésekben, amelyek a Hegyaljának és az egyes hegyaljai községeknek a legszíne-javát képezik. Egy másik kérdés, amellyel behatóbban akarok foglalkozni, a szőlőtelepítés kérdése. Azt fogják természetesen mondani, — és én csodálkozom, hogy még senkisem mondotta közbeszólásképpen — hogy miképpen lehet telepítésre gondolni a mai viszonyok között. A Tokajhegy aljának ellenben egészen speciális szociális helyzete van. Nincsen olyan vidéke az országnak, ahol annyi munkásember volna és pedig foglalkozásnélküli munkásember, legalábbis az esztendő túlnyomó részében foglalkozásnélküli munkásember, mint éppen a tokaji hegyvidéken. Olyannyira súlyos a helyzet, tekintve azt, hogy a sok összegyülemlett kőbányamunkás is foglalkozásnélküli, hogyha komoly intézkedések nem történnek, a Tokajhegyalján talán már a közeljövőben valóban kritikusi »szociális fejlemény elé nézünk, amelyet tétlenül szemlélni, anélkül, hogy jóelőre a szükséges intézkedéseket életbeléptetnők, felette lelkiismeretlen dolog volna. Minthogy a napirenden levő bortörvényjavaslattal kapcsolatban maga a bortermelés kétségtelenül ennek a vidéknek igen nagy munkaalkalmat nyújt, ennek folytán egészen természetes, hogy az említett sötét szociális kilátásba igyekszem beleilleszteni a szőlőtelepítésnek a kérdését a Tokajhegyalján. Azt hiszem, hogy ezzel á kérdéssel elsősorban kétségtelenül a Tokajhegy alj a zárt terület hegyközségi tanácsának kell r foglalkoznia, ennek a tanácsnak kell összeállítania a programmot a Tokajhegy alj ára vonatkozólag, meg kell állapítania azokat a területeket, amelyek bortermelésre elsősorban alkalmasak és ezen a téren nemcsak azt az 5857 kat. holdat kell számbavenni,' amely ma tényleg betelepített terület, hanem figyelembe kell venni azt a 3400—3500 kat. hold régi parlagterületet is, amely a filloxéra előtt be volt telepítve. Merném állítani, hogy ezek a paragterületek azok, amelyek a legjobb minőségű bort fogják szolgáltatni, mert a hegyen többnyire magasabban fekszenek és egyébként is mind a maival vetekedő prima terület az, amely ma parlagterületként hever kihasználatlanul. A meglévő területen ezenkívül sokkal nagyobb mennyiségben csemegeszőlőt kellene telepíteni, ezeket a fekvéseket is meg kellene állapítani hatóságilag és községről-községre az egyes községekben egyszerre kellene a különböző, a Hegyaljára alkalmasnak talált szőlőfajtáknak telepítését megkezdeni, hogy a szőlő vagonba legyen egybehordható különböző birtokosok által és így szállítható. T. Ház! Nagyon értem, hogy a homoki szőlőbirtokosok azt mondják, hogy ha már kiszorítják a mi borainkat^ legalább hagyják meg nekünk a csemegeszőlő-termelést, hogy azzal tudjuk magunkat rekompenzálni» Azt hiszem, hogy a csemegeszőlő-fogyasztásnak és főleg a csemegeszőlő-exportnak igen nagy jövője van és nem fog túlságos nehézségbe ütközni, hogy a Csemegeszőlőt igen nagy mennyiségben ülése 1935 november 19-én, kedden. 127 lehessen kivinni ebből az országból. A csemegeszőlő a r Tokajhegyalján fekvésénél fogva szintén egészen különleges minőséget ad. Merem állítani, hogy a tokaji csemegeszőlő után egy alföldi vagy homoki csemegeszőlőt alig lehet megenni, annyira nagy a különbség kvalitás, zamat szempontjából a két csemegeszőlő közt. Éppen az export iszempontjából a legnagyobb súlyt helyezném a kvalitásra. A csemegeszőlő-telepítéssel kapcsolatban természetesen egyéb kérdések is vannak. Elsősorban megint a hitel kérdése merül fel, másodsorban a szállítás kérdésének megoldásáról kellene jóelőre gondoskodni, hogy ez a szőlő exportviszohylatban versenyképes legyen; mert kvalitás szempontjából fcéts égtelenü! versenyképes lesz. Ezekkel r

í kérdésekkel azonban mind foglalkozni kell, mert a Tokajhegyalján segíteni máskép nem lehet és ezen a vidéken segíteni kell. Ezzel kapcsolatos még az aljszőlők kérdése. Sok kisember, aki eladta a hegyen levő szőlőjét, leszorult a hegyről és minthogy megszokta a bort, aljszőlőt létesített, gyakran direkttermő szőlőket'is, amelyek sehogyan sem illenek bele Tokajhegyaljába. Ezek szukcesszív megszüntetésével szintén kellene foglalkozni. Azt hiszem, megvolna ennek a módja, ha az eladósodott és adóhátralékos nagyobb birtokosoktól az állam megfelelő áron — hogy azok se járjanak rosszul — átveszi a parlagszőlőket. Ha ezeket viszont megkapják a kisgazdák, akkor fizessék meg jutányosán, amikor szőlőjük már termésbe jut. Három-négy esztendő leforgása alatt természetben visszafizethetnék ezeknek a parlagszőlőknek az árát a Sátoraljaújhelyi Pinceszövetkezetnek, amelyeket az állam ilyen módon kár nélkül tudna rendelkezésükre bocsátani. A pinceszövetkezet értékesítené ezeket a borokat az állam javára. Amikor ezek a területek már termővé váltak, jakkor nehézség nélkül lehetne betiltani az aljszőlők további müvelését és azok kiirtását károsodás nélkül egyszerűen el lehetne rendelni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kénytelen vagyok még foglalkozni egy harmadik 'kérdéssíel is és ez a gyümölcstermelés, illetőlég a gyümölcstelepítés kérdése. A Tokajhegyalja különösen alkalmas igen különböző gyümölcsfélék termesztésére. Igen jól terem a gesztenye is, igen jól terem a mandula is, de főleg igen jól teremne á dió r és mogyoró, amiből nagy importunk van. Kétségtelen, hogy azokat a területeket is meg kellene jelölni, a keleti és nyugati lankákat, amelyek gyümölcstermelésre lesznek leginkább alkalmasak. Ezeknek a területeknek gyümölcsfákkal való betelepítésével is szaporítanánk a Tokajhegy alján a munkaalkalmakat. Főleg ebből a szempontból foglalkozom a kérdéssel, mert azt hiszem, ha a munkaalkalmak problémáján segítünk, akkor egyúttal fellendítjük az egész Tokajhegyalját, úgyhogy a munkaalkalmakon keresztül lehetne Tokajhegyalja borvidékét a gazdasági nyomorból kiemelni egy jobb jövő felé. T. Ház! Legyen szabad még rátérnem a borfogyasztási adó és a borforgalnu adó kérdésére is. E téren Czermaim igen t. képviselőtársam igen életrevaló javaslatot terjesztett a Ház elé. A magam részéről szintén igen fontosnak tartom, hogy a borfogyasztási adó megszűnjék és hogy a községek e helyett más kárpótlást nyerjenek. Szükségesnek és fontosnak^ tartom a bornál a forgalmi adó megszüntetését és an nak ellenére, hogy sokan azt fogják mondani, 17*