Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. ezt a szakaszát rugalmasabbá, elasztikusabbá akarta tenni, a maga számára szabadabb kezet akart biztosítani, mint amilyen szabadságot biztosított volna az ő számára a szakasz eredeti fogalmazása. (Petro Kálmán: Ö is szeszt akar kifőzetni!) Talán más módon is fel akarja használni, ne méltóztassék azonban szuppqnálni azt, hogy ennek a szakasznak olyanmódon történő módosítása, ahogyan azt a pénzügyi bizottság elfogadta, a szeszkartel és az ipari szeszgyártás számára akarna megint meg nem engedett előnyöket biztosítani. Hiszen rendkívül érdekes, hogy egyik képviselőtársunk nem érte be azzal, amire már ismételten történt hivatkozás, Eogy ez a nagyhatalmú szeszkartel annakidején Ivády Béla akkori földmivelésügyi miniszter urat is megbuktatta. Nem érte be ezzel és nem volt hajlandó elfogadni az Ivády Béla képviselőtársunk szájából hallott közvetlen cáfolatot, hanem tovább megy és azt mondja, hogy ez a szeszkartel már 1921 tavaszán megbuktatta Korányi Frigyes akkori pénzügyminisztert is, miután ő az 1921:VIII. tc.-et, a szeszkérdésre vonatkozó korábbi törvénycikket, tető alá hozta. Nem akarok történeti reminiszcenciákat felemlíteni, de úgy gondolom, hogy annak a képviselőtársunknak, aki megint ezzel a teljesen alaptalan váddal áll elő, tudnia kellene, hogy annakidején nem Korányi Frigyes pénzügyminiszter volt az, aki megbukott, hanem az egész Teleki-kormánynak kellett a helyét elhagynia. (Báró Berg Miksa: Hát Ivády Béla miért bukott meg?) Nem én nyilatkoztam ebben a kérdésben; talán nem méltóztatott itt lenni, amikor Ivádv Béla képviselőtársunk cáfolta meg ezt az állítást. A vita során felvetették egyesek azt a gondolatot, hosry a magyar borkérdés megoldására a legalkalmasabb mód az volna, ha az élvezeti szesz előállítására szolgáló kontingenst új törvényes rendelkezés keretében átengedné a kormány a bortermelés számára. (Petro Kálmán: Ezt Kállay mondta, a miniszterelnök úr mondta, Ivády Béla mondta! Ezekkel az urakkal méltóztassék majd vitázni!) Minél többen mondták, a magyar politikai életnek minél mértékadóbb tényezői állanak e megoldás mellé, annál inkább van arra szükség, hogy ez a kérdés minden vonatkozásában tárgyilagos kritika alá kerüljön. Ismétlem tehát, felmerült egy ilyen megoldás gondolata, amellyel kapcsolatban én a Ház szíves figyelmébe ajánlom azt. hogy ez a megoldás a tárgyilagos kritika tükrében céltalannak és kivihetetlennek bizonyul. Céltalan és kivihetetlen ez az elgondolás azért, mert nem oldja meg a magyar borkérdést, a magyar bortermelés árproblémáját — de amellett tönkreteszi, megszűnteti az ipari szeszgyárakat, az ipari szesztermelést és súlyos válságba sodorja a magyar mezőgazdasági szesztermelést is. (Petro Kálmán: Itt van a tévedés!) Méltóztassék megengedni, hogy befejezzem és azután méltóztassék felelni; a házszabályok, azt hiszem, megengedik, hogy a képviselőháznak bármely tagja nálam okosabbakat mondjon. (Egy hang a középen: Lehetetlenségekre nem vállalkoznak!) A kérdés első része az, állítom, hogy ez a terv nem jelent megoldást a válságban a magyar bortermelés számára. Méltóztassék meghallgatni adataimat. Az élvezeti szeszgyártás céljaira a legutóbbi években felhasznált szeszmennyiség 26—28 ezer hektolitert tesz ki. Ha ezt elvonnók az ipari, illetőleg a mezőgaz daülése 1935 november 19-én, kedden. 105 sági szeszgyáraktól és ennek előállítását átengednők a bortermelés részére olyan módon, hogy a jövőben élvezeti szeszt egyedül és kizárólag borból volna szabad előállítani, ez mindössze 260—280 ezer, legfeljebb 300 ezer hektoliter bornak feldolgozását, kifőzését tenné lehetővé, de csak papiroson. De ha abból indulok ki, hogy 250—300.000 hektoliter bor erre a célra tényleg felhasználható, akkor is állítom azt, hogy a 3-5 millió hektolitert kitevő borterméshez viszonyítva és arányítva ez a mennyiség túlságosan csekély ahhoz, hogy a bortermelést rentábilissá tehessük. (Felkiáltások a baloldalon: 10%!) T. képviselőtársaim, megint azokra a tapasztalatokra vagyok kénytelen hivatkozni, melyeket a gyakorlati gazdasági életben szereztem. Tudom azt, hogy 10% -kai egy piacon — de nem is tízzel, hanem már öttel is — derutálni lehet az árakat, de tízszázalékkal megjavítani az árakat egy piacon téliesen kizárt dolog. (Dinnyés Lajos: Mit szol ezekhez Pálffy-Daun? — Gr. Pálffy-Daun József: Megvan a véleményem róla! — Derültség half elől.) Ha tehát kiindulok abból a feltevésből, hogy valóban 250—300.000 hektoliter bor lesz erre a célra felhasználható, ez akkor sem jelent a magyar borpiac árproblémájának megoldásánál komoly segítséget. De minthogy a helyzet az, hogy a borból előállított élvezeti szesznek az ára sokkal magasabb lesz, mint az élvezeti szesznek ma is igen magasan, 180 pengőben megállapított ára, ez azt jelenti, hogy az élvezeti szesszel előállított különféle italok és termékek fogyasztása lényegesen csökkenni, hanyatlani fog. (Petro Kálmán: Nem azt jelenti! Kevesebbet fog keresni a szeszkartel!) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, méltóztassék komoly tárgyi ellenvetéseket tenni, azokra készséggel és szívesen felelek, de ez igazán nem volt olyan ellenvetés, amely mellett meg lehet állni. Ott hagytam el, hogy az élvezeti szesznél a fogyasztás olyan mérvű csökkenése következnék be, hogy nem lehetne többé 250—300.000 hektoliter felhasználásáról szó, mert ez a menynyiség számításaim szerint lényegesen redukálódnék, alig emelkednék túl az évi 100.000 hektoliteren. Ez pedig igazán nem olyan mennyiség, amely — amint az előbb megállapítottam — a magyar bor problémájának megoldását lehetővé tenné. (Dinnyés Lajos: Próbáljuk meg!) Állítom viszont, hogy ez a megoldás tönkretenné, valósággal megszüntetné az ipari szeszgyártást. Méltóztassanak megengedni, hogy a problémának ezt a részét is megvilágítsam. A dolog úgy áll, hogy az élvezeti célokra előállított szesz igen magas, hektoliterenkint 180 P-ős ára teszi lehetővé a magyar szeszkivitel fenntartását. A szeszkivitel évek óta veszteséges üzlet és azt a veszteséget, amely a külföldi piacon értékesíthető szesz ára és az előállított szesz önköltségi ára között mutatkozik, csak úgy lehetett fedezni, hogy az élvezeti szesz árát a kormány hozzájárulásával a szeszértékesítő ilyen magasan állapította meg. Már most ha élvezeti szeszt a jövőben csak borból lehet előállítani, akkor nem lesz fedezet a szeszexportnál mutatkozó veszteségek kiegyenlítésére, ha pedig ez a fedezet nem fog rendelkezésre állani, akkor megszűnik ez az export (Dinnyés Lajos: A szeszkartel. mint altruista intézmény!), akkor megszűnik ez a kivitel. E felett azonban olyan könnyen napirendre j térnünk nerri lehet. Nem lehet több okból. Először is azért nem, mert ha szeszkivitelünk má-