Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1985 november 15-én, pénteken. 95 Itt volna a helye azoknak az intézkedéseknek, amelyekre Sándor István képviselőtársam is rámutatott, hogy f a közraktárak, a pinceszövetkezetek felvegyék ilyen esetekben ezeket a gyengeminőségű borokat, de ezeknek a hivatása volna az is, hogy normális esztendőkben is a típusborokat előállítsák és a borkezelést, a bortechnikát megfelelő módon teljesítsék. Nem könnyű dolog a pinceszövetkezetek megalakítása, a borközraktárak megépítése, nemcsak azért, mert pénzbe kerülnek, hanem azért is, mert a szőlősgazdatársadalom idegenkedik tőle. Hiszen az a szőlőbirtokos ismer a maga szőlőjében minden tőkét, dédelgeti, cirógatja, a maga borát külön kóstolgatja és igen sokszor féltékeny arra, hogy az ő borát a szomszéd borával össze ne keverjék egy ilyen borközraktárban, egy ilyen pinceszövetkezetben, meggyanúsítja a szomszédját, hogy ezzel az ő bora is rosszabbá válik, h'olott ez nem áll. Csak mondom, hogy ez a mentalitásához tartozik annak a szőlőbirtokosnak, tekintet nélkül arra, hogy kisgazda-e, vagy nagyobb szőlőbirtokos. — De — mondom — ezeken a bajokon kell és lehet segíteni, mert hiszen a magyar szőlősgazdatársadalom megsegítése érdekében, ami nemzeti érdek, nem szabad visszariadnunk attól, ha bizonyos szükséges és jónak talált intézkedések megvalósításáról beszélnünk kell. A borközraktárakra, pinceszövetkezetekre abból a szempontból is szükség van és szükség lehet, hogy a javaslatnak az az intézkedése, amely a borok zárolására vonatkozik, egy nagy termés esetén gyakorlatilag szintén keresztülvihető legyen, mert hiszen a felesleges bormennyiségeknek, vagy a bor bizonyos mennyiségének zárolása nagy tárházak nélkül el sem képzelhető. Nagyon helyesnek tariíom a javaslatnak azt az intézkedését, amely ennek a zárolásnak lehetőségét a földmívelésügyi miniszter elhatározására bízza és neki megadja a felhatalmazást arra, hogy adott esetben ezzel a szükséges rosszal élhessen. Mert szükséges rossznak tartom ezt a zárolást; beleavatkozás ez bizonyos mértékig a magántulajdonba is. Ez egy nagy pénzügyi kérdést érint, amelynek lebonyolítása kétségtelenül az államra nézve is súlyos anyagi megterhelést fog jelenteni és bármennyire áll is a szőlősgazdatársadalom érdekében, nagy megfontolást, nagy meggondolást fog követelni mindenkor, vájjon ezzel a felhatalmazással a mindenkori földmívelésügyi miniszter éljen-e, vagy sem. A zárolásra talán nem is volna szükség, ha meg lehetne oldani a hordókérdést és meg lehetne oldani a bor lombardhitelének kérdését, mert hiszen az a szőlősgazda sokszor szívesen visszatartaná nagy termés esetén minden kényszer nélkül a maga bortermésének egy részét, akár az egészet is, ha elegendő hordó :ílína rendelkezésére és ha arra az árura, amelyet egyelőre nem akar értékesíteni, vagy amelyet éppen nemzeti érdekből nem kívánatos értékesíteni, kapna egy kis pénzt, mert hiszen azért termek hogy pénzhez jusson. A hordókérdés ugyanis nemcsak egy esztendőre vonatkozik, a készletek raktározása azt jelenti, hogy legalább kétévi terméshez szükséges hord »mennyiség álljon rendelkezésére, ha zár alá veszünk, vagy tartalékolunk egy bizonyos mennyiségű bont és erre a gazdatársadalom mai elesettsége mellett, talán egy-két nagyobb szőlőbirtokostól eltekintve, bizony nincs berendezkedve. T. Képviselőház! A javaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek magára a borkezelésre, a bortermelés előmozdítására vonatkoznak, tulajdoniképpen abból a szemszögből megítélve, hogy vájjon általában a magyar szőlőgazdálkodás érdekében valók-e, ezzel a pár szóval megvilágítottam. Rá akarok térni azokra a kifogásokra, amelyeket a javaslat egyes intézkedéseivel szemben a borkereskedők és italmérőik részéről felhoztak & amelyeket valamelyik előbbeni ülésben Fábián igen t. képviselőtársam és ma Rupert képviselőtársam is képviselt. Rupert képviselőtársam elsősorban kifogásolta, illetőleg észrevételezte a javaslat 5. §-ának azt az intézkedését, hogy a Tok aj hegy alj a zárt területén termelt mustok és újborok feljavítására csak a tokajhegyaljai bornak használatát engedi meg és azt kérte, hogy ugyanez más vidékekre m megengedtessék.. Ez benne van ebben a javaslatban. Hogy a tokajhegyaljai külön meg van említve, annak az az indoka, mert Tokaj hegyalj át egyáltalában ez a javaslat külön zárt területté nyilvánítja, azonban a javaslat 11. Vának harmadik bekezdése azt mondja, hogy a különböző borvidékekről, helységekből, vagy termőhelyről származó házasított bornak legalább 75%-ban az elnevezésben használt borvidékről, helységből, vagy termőhelyről kell származnia. Ebben a szakaszban bennefoglaltatik az, amit Rupert igen t. képviselőtársam határozati javaslat alakjában a Ház/ elé terjesztett. Azok a további kifogások, amelyeik a 7. és 13. §-ra vonatkoznak és amelyeket a Budapesti Vendéglősök és Szállodások Ipartestülete egy memorandumban a képviselőház tagjainak rendelkezésére bocsátott tulajdonképpen arra vonatkoznak, hogy a sűrített musttal, vagy borpárlattal történt javítást az átadó az átvevő kívánságára igazolni kétséget kizáró módon köteles, ugyancsak a származási igazolvány átadására is köteleztessék maga a termelő. Azt mondja ez a memorandum szórói-szóra (olvassa): »Borvásárlás közben odavetett [megjegyzésekkel lehet azt megtenni, amit a vásárlással járó izgalmakban a vásárló felületesen, gépiesen tudomásul is vehet, azonban, ha a bornak tiltott 'módon való feljavítását a borellenőrzés során megállapítják, mivel igazolja magát a vásárló?« T. Képviselőház! Ha borvásárlás közbeni izgalmakról beszélünk, méltóztassék megengedni, de az az eladó legalább is olyan izgalmas perceket él át, mint az a vásárló, sőt talán még izgalmasabbakat is, mert hiszen ma, sajnos, az a helyzet a bortermelő gazdaközönség körében, hogy fogja a vevőt, ha egyszer a pincéjébe jön és iparkodik őt el nem ereszteni, mert Isten tudja, jön-e másik vevő, aki őt az árujától megszabadítja, tehát ha izgalmak vannak, izgatottabb mindenesetre az eladó lesz. Viszont az eladó felelős az árujáért, amelyet elad, de az a borkereskedő, az a bor vevő, aki a szokásokat — úgy a kereskedelmi szokásokat, mint a törvényt — már intelligenciájánál fogva is jobban ismeri, mint esetleg az a kisgazda, gondoskodjék arról, hogy ő mindenféle felelősséggel szemben fedve legyen. A javaslat megadja neki a lehetőséget, hogy követelje annak igazolását, vájjon az a bor, amelyet ő megvásárol, javítva van-e^ és milyen mértékben van javítva. Ezt ő beleírja a kötlevélbe és az eladó is aláírja azt a kötlevelet, köteles is aláírni, köteles is az igazolványt kiállítani, hogy az a bor nincsen átjavítva, vagy ha javítva van, milyen mérték13*