Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-59
Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1935 november 15-én, perieken. 93 kiesi lépés is, örömmel és szívesen fogadok. Úgyhogy nekem tulajdonképpen csak abból a szempontból kell vizsgálat tárgyává tennem ezt a törvényjavaslatot, hogy ebbe az elgondolásba beleilleszkednek-e a benne foglalt intézkedések, hogy a szőlőgaadálkolás megsegítését ezekből az előbb említett szempontokból valóra váltja-e, vagy sem. Először a minőségi termelés kérdését említem itt. A minőségi termelés azt jelenti, hogy a termelésnek a fogyasztóközönség ízléséhez kell alkalmazkodnia, mert tegyünk le egyszer arról a rossz szokásunkról, hogy mi diktáljuk azt, hogy a fogyasztó mit szeressen, vagy ha a fogyasztó nem akar fehér babot, hanem sárga babot, akkor nekem sárga babot kell termelnem. Ha a fogyasztó nem akar savanyú bort, hanem édes bort, akkor nekem édes bort kell termelnem, mert különben nem jön hozzám, hanem elmegy oda, ahol édes bort tud kapni. A fogyasztóközönség ízléséhez alkalmazkodó minőségi termelésre kell tehát berendezkednünk és erre ez a törvényjavaslat, illetve ennek azok a rendelkezései, amelyek a bor helyes kezelésére, a borhoz adható anyagokra, a borok házasítására, a, típusboroknak, a csemegeboroknak előállítására vonatkoznak, igen szerencsés megoldást találnak. A törvényjavaslat egy lépéssel tovább megy, mint a régebbi törvények, alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz, a megváltozott igényekhez és, a megváltozott, fejlődő borkezelési technikához. Egy lépés tehát előre és így ezt ebből a szempontból csak üdvözölni kell. De a javaslatnak azok az intézkedései, amelyek a borok kezelésére vonatkoznak, foglalkoznak a must sűrítésével, foglalkoznak aazal, hogy a borok feljavítása csak borpárlat által történhetik, ami már egyúttal a bornak bizonyos ipari feldolgozását is jelenti,, már kivonnak a közvetlen fogyasztásból egy bizonyos b ormiennyi s éget akár a besűrítés által, akár a feldolgozás által. Ebben a tekintetben is egy lépést tesz tovább a javaslat azon a téren, hogy kevesebb legyen a bormennyiség, amely a piacot és az árakat nyomja. A javaslatnak ezek & r szakaszai tulajdonképpen nem is voltak vita tárgyai, ezeket a szakaszokat, azt hiszem, pártkülönbség nélkül a képviselőház minden egyes i ugja, mint szükséges, helyes, a célnak megfelelő intézkedéseket, magáévá teszi. Talán ugyanezt mondhatom el a 15. § intézkedéseiről :is, amely szakasz aizi amerikai direkttermő szőlők kérdésével foglalkozik. Az amerikai direkttermő szőlők bora talán nem is nevezhető bornak, mert hiszen olyan silányminőségű ital, olyan átható, penetráns szaga van, hogy azt az a nemes név, a »bor« név talán nem is illeti meg. A szőlősgazdaságnak nem érdeke az ilyen szőlőknek a fenntartása s ezeknek a boroknak a magyar bor körében való megjelenése, mert hiszen amióta ezek a borok megjelentek a magyar bor történelmében, azóta kezdett diszkreditálódni a külföldi piacokon a magyar bor régi jó hírneve. Amikor tehát arról beszélünk, hogy ezeket a direkttermő amerikai tőkéket ki kell irtani, vagy át kell ojtani, egyszóval ki kell pusztítani, akkor azt hiszem, hogy — eltekintve talán attól a néhány szőlősgazdától, aki ilyen noua-szőlőknek a birtokosa és azokból él — minden szőlősgazdának érdekével találkozunk. A hegyközségi törvény feladatkörébe tartozik, hogy ezeknek a szőlőknek kiirtásáról, átojtásáról, vagy egyáltalában eltűnéséről intézkedéseket tartalmazzon. Benne van a javaslat indokolásában is, hogy a földmívelésügyi miKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ IV. niszter úr a hegyközségi törvénynek ilyen irányban való megszerkesztését tervbe vette és rövidesen a törvényhozás elé is fogja hozni. De amíg ezeknek a direkttermő amerikai szőlőknek kérdését véglegesen megoldjuk, addig is abban az átmeneti időben el kell tüntetni ezeknek a szőlőknek a borát a piacról. (Petro Kálmán: Ez az érdekes, hogyan lehet eltüntetni?!) Ennek eltüntetése másképpen, mint szesszé való fellolgozással nem történhetik meg. (Petro Kálmán: Együtt vagyunk!) És itt vau az összefüggés a bortörvény és a szesztörvény között. A kettő között van egy bizonyos összefüggés; ezt sohasem vitattuk és sohasem tagadtuk. Sőt előzőleg is rámutattam arra, hogy ennek a kérdéskomplexumnak, a magyar szőlőgazdaság megsegítésének több feladatköre van, amelyek a dolog különbözőségénél fogva különböző törvényekben kell, hogy nyerjenek szabályozást. Ennek a javaslatnak a 15. §-a átmenetileg sietteti, előmozdítja annak a célnak elérését, amelyet a hegyközségi törvénynyel majd el akarunk érni, hogy tudniillik ezek a direkttermő szőlők tűnjenek el a magyar szőlőterületekről. Ez az intézkedés átmenetileg sem fogja inferiorisabb helyzetbe hozni azokat a szőlősgazdákat, akik ilyen nouaszőlőket termelnek. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány számadattal én is előjöjjek ennek a kérdésnek a megvilágítására. Én is az 1933. évi Statisztikai Évkönyvre hivatkozom, belőle veszem adataimat. Ebben az évkönyvben azt látjuk, hogy a 380.000 katasztrális holdban megjelölt szőlőterületen a termés 1933-ban országos átlagban katasztrális holdanként 8-4 hektolitert tett ki s ennek a 8-4 hektoliter országos átlagtermésnek értéke országos átlagban holdanként 153 pengő volt. Ez megfelel 18-2 filléres országos átlagos árnak. Ha most figyelembe veszem azt, hogy az 1933. évi 3 millió hektoliternyi termésből 500.000 hektoliter, tehát hatodrész azi, amely ezekre az amerikai direkttermőkre esik és ez az 500.000 hektoliter direkttermőkből szűrt must 28.000 katasztrális holdon termett, akkor ennek a 28.000 katasztrális holdnak az országos 8'4 átlaggal szemben az átlagos holdankénti hozama 18 hektoliter. Viszont, ha ezt a 28.000 katasztrális holdat kikapcsolom és a megmaradó 2*5 millió hektolitert elosztom a 28.000 katasztrális holddal csökkentett szőlőterületre, tehát 340.000 katasztrálisi holdra, akkor az egyéb értékesebb szőlőknek holdankénti terméshozamát 7'4 hektoliterben találom meg, szemben a noua-szolők 18 hektoliteres holdankénti átlagával. Es ha már most kiszámítom, hogy országos átlagban egy katasztrális hold bruttó jövedelme 153 pengő volt, — amely, mellesleg megjegyezve, olyan alacsony, hogy abból egy katasztrális hold szőlőt megmívelni nem lehet — ha erre a 153 pengő katasztrális holdankénti nyersbevételre számítom ki a bornak az önköltségi árát, akkor a nemes boroknál, amelyekből 7'4 hektolitert termelnek országos átlagban katasztrális holdanként, literenként 21 fillér esik, ugyanakkor a noua-szőlőből termett bornak, annak a sokkal silányabb minőségű bornak az önköltségi ára csak 8*4 fillér, tehát mélyen alatta van, majdnem egyharmadát teszi ki a nemes borok termelési költségeinek. Ha mármost azt veseiem, hogy egy liter 10 fokos bornak szesszé való feldolgozás alakjában, értéke körülbelül 10 fillért reprezentál literenként, esetleg többet is és ha figyelembe veszem azt, hogy eziek a noua-borok a 10 fokot 13