Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

50 Az országgyűlés képviselőházának S3 Legalább tizenöt község van, amelynek lakosai nélkülözik ennek a vasútnak megépítését. Ez olyan nagy, hatásos és áldásos közmunka volna, amelynél a földmunkásságnak ezreit és ezreit lehetne alkalmazni, gazdasági tekintetben is hasznos volna, amennyiben körülbelül 150—200.000 lakost hoznánk közelebb a kultúrához, a gazdasági piacokhoz és segítenének az ő gazdasági érvényesülésükön is. Ott vannak azok az országutak, amelyek a Bácskát összekapcsolják Pest vármegyével. Ezek az utak teljesen járhatatlanok, pl. Nemesnádudvar és Kém között, Jánoshalma és Császártöltés község között. Ott van Bácskában a nagybaracskai kerület, ahol szerencsém volt most tavasszal megjelenni, amikor az utak a legrosszabb állapotban voltak. (Egy hang a baloldalon: Az nem is olyan nagy szerencse! •— Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mózes Sándor: Az utak olyanok voltak, hogy autóval nem voltak járhatók. A szántásba kellett bemenni száz métereken keresztül, hogy az óriási pocsolyákat megkerülve ismét visszajussunk, a teljesen járhatatlan útra. Teleki János képviselőtársam a választások alkalmával beígérte ezeknek az utaknak megépítését. Minden útszakasz első tíz méterénél ott van az első kőkupac annak jeléül, hogy ő kötelezettséget vállalt, hogy ha őt megválasztják, ezeket az utakat meg fogja építtetni. En tehát hivatkozom erre az Ígéretére és a 'baracskai választókerület népére és sürgetem, hogy Bajától Nagybaracskáig és Hercegszántóig építsék meg az utat, mert ennek az útnak megépítése is tízezer és tízezer embert juttatna munkához és kenyérhez. Ott van egy másik vasút, amely szintén nagyon értékes földterületet érint és a lakosság nagy csoportját kötné össze kultúrával. Ez a vonal különösén előnyére válnék a szőllőés gyümölcskultúrának, ugyanis a Kecskemét és Kiskőrös közötti vasútvonalról volna szó, ahol a homokbuckák ezrei vannak ós ahol ma azért, mert nincs országút és nincs vasút, 40—60 pengőért adják el a homoknak katasztrális holdját. Ez azonnal megszűnnék akkor, ha a kormány ezt a vasutat kiépítené és alkalmat adna a lakosságnak arra, hogy ezeken az olcsó földeken elhelyezkedve és letelepedve ezeket a most teljesen ázsiai állapotban lévő területeket, lakott^és a gazdasági kultúrába bekapcsolt területekké tegye. A szőlőkultúra nagyon szépen fejlődik ezeken a vidékeken, annak ellenére, hogy a telepítés ma bizonyos törvényes rendelkezésekbe is ütköznék. Természetesen az a szegény ember, aki mindennapi munkájával nagynehezen megkeres magának 120—160 pengőt és vesz magának ezeken a területeken négy hold földet, nem lehet tekintettel ezekre a vicinális érdekű rendelkezésekre. Az ilyen ember verejtékes munkáját fekteti bele ezekbe a puszta földekbe és

t végeredményiben csinál ezekből egy olyan szőlőtelepet, amelynek néhány esztendő múlva csodájára lehet járni. A közmunkákat és az út kiépítését ezen a helyen azért is meg kell indítani, hogy azilyen lakatlan és értéktelen területek benépesíttessenek. Ez a kérdés tehát a telepítéssel is kapcsolatban van. Felhívom a kormány figyelmét arra is, hogy ezek a 'homokterületek, amelyek a Duna-Tisza között. Pest megye déli részén, a Bácskában, a Tompa és Szeged közötti vidéiilése 1935 június 15-én, szombaton. ken elterülnek, telepítés céljaira megvásároltassanak. Ezekhez olcsó pénzen hozzá lehet jutni. Az a 'bizonyos 10 millió pengő, amelyet a pénzügyminiszter úr a telepítés céljaira szánt, sőt ennek a fele, 5 millió pengő is elegendő volna arra, hogy az állam az összes homokterületeket, amelyek a Duna-Tisza között eladás tárgyát képezik, összevásárolja és ezeken gyümölcskerteket és szőlőtelepeket létesítsen.^ 50—60 pengőért lehet vásárolni egy holdat ebből a területből. Ez nagy áldás volna azoknak a földmunkásoknak, akik azon a vidéken laknak. Az a 15 millió pengő, amelyet a kormány a közmunkákra felvett, semmi körülmények között sem elegendő ezen kérdés megoldására. Meg kellett volna találni azokat az eszközöket, amelyekkel sokkal nagyobb összeget lehetett volna erre a célra fordítani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szerény és igénytelen véleményem szerint meg lehetett volna oldani ezt a kérdést olyanformán is, hogy a kormány megszavaztatott volna velünk például 250 millió pengőt. Szívesen hozzájárultunk volna ahhoz, hogy ennek a 250 millió pengőnek a ^visszafizetése 25 évre felosztassék. Ez egyáltalán nem okozott volna nehézséget az államkincstárnak, viszont 250 millióból mindenesetre komolyan hozzá lehetett volna fogni a közmunkákhoz és a telepítésnek, ennek a nagy nemzeti kérdésnek a megoldásához is. Igen t. Ház! Azt hiszem, hogy amikor ezt a propozíciót teszem, azt a kormány meg fogja szívlelni,^ belátván ennek a kérdésnek nagy horderejét és két-három hét múlva elő fog jönni egy újabb ilyen irányú törvényjavaslattal. Ezt a 15 millió pengőt mi szívvel-lélekkel megszavazzuk, mert a közmunkák megindítása tekintetében egyetértünk a kormánnyal. Bizalmatlansággal viseltetem azonban a kormány iránt azért, mert erre a célra csak 15 millió pengőt szavaztat meg. Kernelem, hogy a legközelebbi jövőben a kormány elő fogja teremteni azt anagy összeget, amelyről az előbb beszéltem és akkor meg fognak indulni a nagy közmunkák, amelyek a munkanélküliség kérdésének és amelyek a telepítés kérdésének megoldásához szükségesek. Pest vármegyének van egy másik csatornája^ is, a Sárközi Armentesítő Társulat csatornája. Ennek a csatornának a végén van egy szép zsilip kiépítve, amelyet a »Magyarság« pár hónappal ezelőtt oly sokszor szóvátett. E csatornákkal kapcsolatban szintén van alkalma a kormánynak igen szép közmunkát végeztetni, mert éppen a Sárközi Armentesítő Társulat tett tanúbizonyságot arról, milyen szépen lehet erdősíteni a csatornából kidobott földön, egészen végig a csatorna mentén, a csatorna partszegélyét. Tekintettel arra, hogy bár a javaslat intencióit helyeslem, de a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Tekintettel a week-end-i*e és az előrehaladott időre, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Petrovácz Gyula képviselő úrnak' az engedélyt megadni, hogy beszédét a legközelebbi ülés-