Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ü jeszti a platinatárgyakra. Erről az 1. § intézkedik. A nemes fémtárgyak finomsági fokait lehetőleg a szomszédos államokban előírt finomsági fokokkal azonosan állapítja meg a 2. §-ban. Az arany- és ezüsttárgyak ötvözéséhez szükséges pótfémek használatának engedélyezésénél figyelembe veszi a jogos érdekeket. Több szabadságot ad a nemesfémtárgyak díszítésénél. Az ellenőrzés körébe vonja a zálogházakat és az árverési csarnokokat is s ezáltal Esztergályos János t, képviselőtársunk kívánságának is eleget tesz. (Derültség.) Főleg a szegényebb néposztály érdekeit kívánja a javaslat figyelembe venni azzal a rendelkezéssel, hogy ezentúl hivatalos ellenőrzés mellett az úgynevezett hat karátos, vagyis 250 ezredrész aranytartalmú tárgyak készítését és forgalombáhozatalát is lehetővé teszi. Az ellenőrzés körének kiterjesztése, a nemesfémtárgyakon használható jelek pontos megállapítása, ezenfelül a büntető rendelkezések megfelelő szabályozása, főleg a közönség érdekeit szolgálja. T, Ház! Végezetül bátor vagyok utalni a kormány nemzeti munkatervére, amely az életképes iparágak fejlesztését feladatán! jelölte meg. Előadásom során volt szerencsém rámutatni, hogy a magyar nemesfémipart ilyen fejlődésképes iparágunknak kell tekinteni. A javaslatot a nemesfémipari érdekeltségek kivétel nélkül Örömmel és megnyugvás sal fogadták és azt a további fejlődés biztosítékának tekintik. Ezért arra kérem a t. Házat, hogy a fémjelzésről szóló törvényjavaslatot, amely szintén egy tégla gazdasági életünk újjáépítéséhez, általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1868:XVIII. t.-eikk 1. §-a akként rendelkezett, hogy az 1867 január 1-én életbe léptetett ideiglenes fém jelzési szabályok a törvényhozás további rendelkezéséig érvényben tartassanak. A törvényhozásnak ez a rendelkezése mind a mai napig megmaradt, és így a fémjelzési szabályoknak törvényhozási úton való rendezése szintén a mi feladatunk. Mielőtt rámutatnék arra, hogy ettől eltekintve, mely körülmények indokolják még a fémjelzés újból való szabályozását, legyen szabad röviden a fémjelzés lényegét közelebbről megvilágítanom. A fémjelzés állami felségjog. A fémjelzés alkalmával az állam keresi és vizsgálja az arany- és ezüsttárgyak — helyesebben a nemesfémtárgyak — finomsági tartalmát, és így azoknak a tulajdonképpeni értékét bizonyítja. A fémjelzéssel tehát az állam a hamisított áruk forgalmát akarja megakadályozni. Amint az előadó úr beszédéből is hallottak, a fémjelzésre a nagyközönség védelme szem pontjából van elsősorban szükség, mert his.wn a rendes kereskedelmi forgalomban a nagyközönségnek, a vásárlóközönségnek, nem áll módjában a nemesfémáruk fémtartalmát vizsgálni, mert ehhez különleges szakképzettség kell. Hiszen ez olyan eljárásokhoz van kötve, amelyek külön képesítést igényelnek. A nagyközönség tehát rá van utalva az állam védelmére. Fém jelzési szabályok nélkül a nemesfémforgalom biztonságát fenntartani ós a nagyközönséget a különben mulhatatlanui be'4se 1935 november 8-án, pénteken. 577 következő károsodástól megóvni nem lehet. Ezért a fémjelzést a legtöbb állam a maga hatáskörében tartotta meg. Ebben a tekintetben többféle rendszert különböztetünk meg. Az egyik az úgynevezett preventív rendszer, amikor a fémjelzést az állam a maga szerveivel, hivatalaival végzi el. A második rendszer az, amikor az állam a fémjelzést az előállítóra bízza, ő maga pedig csak a"z ellenőrzés jogát tartja fenn magának. Ez a represszív rendszer. A gyakorlat mindegyikre tud nekünk példát mutatni. Az előzőre, a preventív rendszerre példa Franciaország, Ausztria, Csehország, Spanyolország, Svédország, Portugália, Jugoszlávia, Norvégia, ahol éppen úgy mint hazánkban, az állam szervei, hivatalnokai látják el a fémjelzést. A represszív rendszerre pedig példa Anglia, amely állam a fémjelzés jogát és kötelezettségét átadta a céheknek. A fémjelzést tehát a céhek végzik, amelyek ezért felelősek. Éppen ezért az állam a céheknek a fémjelzési jog gyakorlása terén kifejtett tevékenységét, időszakonkint ellenőrzi. Ezenkívül van még olyan rendszer is, — Itália, Belgium, Hollandia és Dánia a példák — ahol az állam nem tette kötelezővé a fémjelzést, gondoskodik azonban arról, hogy fémjelzési lehetőségek álljanak rendelkezésre, egyébként a fémjelzés igénybevételét az érdekelt felek tetszésétől teszi függővé. Végezetül a negyedik típust mutatja Németország, ahol a fémjelzéssel az állam nem foglalkozik és a fémjelzést pótolja a, gyári márkázás. Az állam azonban megállapítja a márkázás előfeltételeit, a finomsági fokokat, azokat szigorúan ellenőrzi és minden meg nem engedett eltérést szigorúan büntet. Ha már most felteszem a kérdést, hogy tulajdonképpen melyik rendszer a helyes, úgy nem kétséges, hogy — amint azt a külföldi példák hosszú sorozata is mutatj cl HZ egyedüli helyes rendszer az, amely a közönség érdekét szolgálja, vagyis a fémjelzési kötelezettség kimondása. De nemcsak a nagyközönség érdeke kívánja ezt, megkívánja ezt a tisztességes nemesfémipar és fémkereskedelem érdeke is, mert hiszen fémjelzés hiányában a silány minőségű árukkal szemben a tisztességes kereskedelem feltétlenül inferioritásba kerül és az áru minőségében jelentkező teljes szabadság a tisztességes nemesfémipart katasztrofális helyzetbe tudná hozni. A szőnyegen lévő törvényjavaslat is erre az álláspontra helyezkedik, igen helyesen, éppen úgy, mint ahogy tette ezt az első modern fémjelzési szabályozás, az 1797-ben hozott francia fémjelzési törvény. T. Ház! A közönség érdekeinek védelmét kidomborítva, említettem a nemesfémipar és fémkereskedelem érdekeit is. Ha már a nemesfémipar védelmének a kérdése felmerül, felteszem a kérdést: vájjon ennek az iparnak a jelentősége rászolgált-e arra az állami védelemre, amelyben a fémjelzési törvény egyes rendelkezései folytán közvetlenül vagy közvetve részesül? Itt mindenekelőtt nézzük, hogy mi a nemesfémipar szociális jelentősége, kiknek, hány személynek ad kenyeret a nemesfémipar és kereskedelem. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Az arany- és ezüstműves kereskedők száma Budapesten 842, vidéken 1101, összesen 1943, vagyis kereken 2000, akik — ha egy normálcsaládot veszek alapul — 8000 lélek megélheté-