Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-55
570 Az országgyűlés képviselőházának 55. ceni útmutatásti Miért nem nyúltak hozzá a túlzott vámvédelem fokozatos megszüntetéséhez? Miért nem csinálták meg azt, hogy a bank- és hitelélet ne legyen továbbra is nenyuljhozzám virág? Miért nem nyúltak hozzá a kartelekhez, a nagybankokhoz és miért nem vitték intézményesen keresztül azt, hogy a dolgozó kisember legyen csakugyan nemcsak névleg, nemcsak papiroson, hanem tényleg is, mint a nemzet gerince, fundamentuma egy agrárpolitikának és magának az országnak. Erről én tovább nem vitázom, azonban idéznem kell Németh Imre t. képviselőtársamnak — nekem nagyon rokonszenves egyéniség ő — egy népgyűlésen mondott beszédét, amelyben azt a kijelentést tette, hogy a t. miniszterelnök urat igenis rá fogják szorítani arra, hogy a bankok páncélszekrényeihez hozzányúljon. Én nem követem őt idáig, aki, úgy veszem észre, bátor szabadúszója a nemzeti egység pártjának, (Felkiáltások a középen: Nem Fejbólintó János!) hanem csak azt kérem, hogy ha nem is a bankok páncélszekrényeihez, de a páncélszekrények őrzőihez, az igazgató urakhoz nyúljon hozzá az igen t. miniszterelnök úr és szorítsa rá, őket arra, hogy érezzék át azt a kötelezettséget, amellyel általánosságban véve a magyar hiteléletnek, a nemzet gerincének, a kormányzati programmnak és a reformmunkának tartoznak. (Helyeslés.) Ezzel szemben mit látok? Itt van a benzinkar tel. a vaskartel, (Esztergályos János: A gyufakartel! A fogpiszkálókartel!) a gyufakartel, újabban a bőrkartel. A bőrárak irtózatosan emelkednek. Lezuhant jószágárak, lezuhant terményárak vannak, most is magas vasúti tarifák vannak, itt van a szérumkartel, a tüzifamonopólium, a szeszkartel, a cukorkartel, a textilkartel, amelyek több-kevesebb megszorítással éppúgy garázdálkodnak és tobzódnak, mint a múltban. (Bud János: Textilkartel nincs! — Zaj. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azt mondják, hogy textilkartel nincs!) Nincs? Hát akkor hol van? (Élénk derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Sötétben dolgoznak, meg kell őket keresni!) Engedelmet kérek, nagyon csodálom ezt a közbeszólást. Én a t. volt pénzügyminiszter úrral egy revíziós gyűlésen együtt voltam Békéscsabán és ott azt mondottam, hogy nemes önzetlenségét igen nagyra nézem, ö mint Bethlen István gróf régi híve, mint a konszolidációt szerető ember elhelyezkedett Gömbös Gyula pártjában, azonban emlékeztetem a t. volt pénzügyminiszter urat, hogy innen az elenzéki padokból milyen elvi csatákat vívtunk a tisztesség fegyvereivel a túladóztatással szemben, (Bud János: Szívesen álltam mindig!) amikor ő a kelletén túl megadóztatta a háztulajdont, a földet és más mindent jobban, mint a nép teherviselő képessége birta volna. (Bud János: A kartelekről beszéljen!) Egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy éppen olyan hűséggel áll most Gömbös Gyula háta mögött, mint amilyennel állt annakidején Bethlen István gróf mögött, azonban ne méltóztassék azt mondani, hogy textilkartel nincs. Én gyakorlati példán mutatom ki, hogy igenis van. Nekünk ugyanis nem lehet hehozni külföldről, Franciaországból selyemárut, csak kis mennyiségben, (Bud János: Az egészen más kérdés, hogy mit lehet behozni!) mert a magyar posztógyárak csak bizonyos mennyiséget engednek be az országba és van lelkük, illetőleg lelketlenségük, hogy sokkal kevesehb üzemköltséggel termelt árujukat, akár a selymese 1985 november 8-án, pénteken. met, akár a posztót, akár más textilárut ugyanolyan, vagy még drágább áron sózzák a vásárlóközönség nyakába, mint amilyenbe kerül az idegen áru. (Gr. Festetics Domonkos: Csupa keresztény magyar a posztógyárak tulajdonosa!) Én láttam a Goldberger és társát, aki azóta a t. kormány útvesztőjébe került mint politikai exponense, (Gr. Festetics Domonkos: Csak kormányfőtanáesos!) láttam a többiekkel, Szurdayval és nem tudom, kikkel, ezekkel az új megkegyelmesedett urakkal együtt. (Derültség.) Én láttam az ő kiállítását, kalapot emelek előtte, mert gyönyörű volt, szép volt, munkásokat is dolgoztat, de az árak drágábbak, mert nincs versenyképesség, nincs versenyiram, mert a külföldről csak bizonyos kontingentált mennyiséget lehet behozni textiláruból. Amikor tehát egy kereskedésben három, vagy négy vég idegen árut lát az ember, de 24, vagy 25, sőt, amint tapasztaltam, 30 vég árut is felvesz a fogyasztóközönség, akkor a magyar textilipar képes, lelke, vagy lelketlensége van hozzá, hogy olyan áron, vagy még drágábban adja a magyar termékeket, mint amennyibe kerülnek az idegen áruk, pedig belföldön sokkal kevesebb a munkabér, mint külföldön, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem terheli a magyar árut a szállítási költség, tehát a kormánynak árvizsgálási szempontból bele kellene nyúlnia ezeknek a textilgyáraknak, a hatalmas textilexponenseknek, nagy tőkevagyonok urainak üzletvitelébe. De menjünk tovább. Hát hol van a régi agrárblokk — kérdezem a t. miniszterelnök úrtól? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Engemet ne kérdezzen, én miniszterelnök vagyok. Itt van a gazdasági miniszter! — Derültség.) Bocsánatot kérek, minthogy a t. miniszterelnök úr jelen van és minthogy ő a kormány feje, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Szeret velem flörtölni politikailag. — Derültség.) bocsásson meg, hogy nem vetettem pillantást a t. pénzügyminiszter úrra, aki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. (Derültség.) Ez azonban csak illendőségi és udvariassági kérdés. (Felkiáltások a jobboldalon: A hatalom felé hajlik!) Hol van a régi agrárblokk, amelyet Farkasfalvi Farkas Géza jelenleg ellenzéki képviselőtársunk vezetett (Derültség a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Jól mondotta: jelenleg!) és amellyel becsületes magyar meggyőződéséből kifolyólag szimpatizált, ha nem is volt benne a t. miniszterelnök úr is, aki akkor még talán nem is honvédelmi miniszter, hanem csak honvédelmi államtitkár volt! Én elismerem, hogy e régi agrárblokk tradícióinak folytatásaképpen ennek az úgynevezett gazdavcdelmi törvényjavaslatnak előkészítésénél jelentős munkát végeztek bihari és szabolcsi képviselőtársaim, — a legnagyobb mértékben ők — olvasztómunkát végeztek, de ez a munka nem elég, ez csak kezdeti lépés, nekünk tovább kell mennünk, amint nem hosszúra szabott beszédem folyamán ezt bizonyítani fogom. Egyet azonban már most elismerek: a középbirtoknak Magyarországon nemcsak hogy jelentős szerepe van, hanem a hazafiság szempontjából, a nemzetvédelem szempontjából magam is elengedhetetlennek tartom a középbirtoknak olyatén, sőt ezen túlmenő megsegítését, amint azt a jelenlegi törvényjavaslat kontemplálja. (Egy hang a középen: Est Takács nem tartja helyesnek! — Takács Ferenc:
