Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-33

Az országgyűlés képviselőházának 33, lehetett volna a következménye, amelyre én a miniszterelnök urat képesnek nem tartom. Ez teljesen ferde és teljesen elhibázott elgondolás és a helyzet félreértése lenne, mert hogyha európai szempontból a restauráció kérdése elsősoriban dinasztikus szempontból fontos, Magyarországon a legitimizmus szempontjából fontos, még pedig azért, mert ez az egyetlen megoldás', amely megnyugtató lenne és minden kétséget elhárítana azon az úton, amelyet én itt már most immár harmadik évben elmondok, hogy a magyar nép hívja vissza azt, akit mi törvényes királynak tartunk, mert minden más megoldásnak a lelkek olyan diszharmóniája volna a következménye, hogy lehetetlen kitenni ezt a szerencsétlen országot még egy ilyen kataklizmának és katasztrófának, amely ebből következhetnék. (Ügy van Ügy van! a balközépen.) Az a nyilatkozat tehát, hogy a miniszterelnök úrnak király jelölt je nincs, minden tekintetben leszögezendő és remélem, hogy ezt a megállapítást nem fogja többé revizió alá venni. Tovább folytatva, azt mondja a miniszterelnök úr, hogy: »En elismerem, hogy abban a gondolatban«, — t. i. Túri Béla »vesszőparipá«járól van szó, amelyen minden idegen, aki idejön, a walesi hercegtől kezdve, lovagolni szokott — »amelyet a képviselő úr képvisel, nagy erő van, de nincs akkora ereje, mint ahogy azt feltételezni méltóztatik.« Örülök, hogy a miniszterelnök úr tovább megy és elismeri, hogy a legitimista gondolatban igenis nagy erő van. Csak egy tekintetben nem értek vele egyet. Talán jóval nagyobb erő van benne, mint magunk is hisszük és tudjuk. Olyan nagy erő van benne, hogy nem mi hozzuk elő ezt a kérdést, hanem folyton előhozza ezt a kérdést mindenki, aki ellensége Magyarországnak és ez az, amitől legjobban rettegnek Benes és Titulescu urak, akik mind a restaurációtól féltik összetákolt, heterogén államalakulataik jövendőjét és sorsát; ők azt hiszik, hogy Magyarországot a mai úton folytatott propagandával és eszközökkel revíziós törekvéseiben meg tudják akadályozni, de hogy tudják megakadályozni a magyar gondolatnak, a magyar eszmének, sőt a magyar nagyságnak feltámadását akkor, ha helyre lesz állítva újra,a magyar királyság? Ebben a gondolatban tehát igenis nagy erő van, egy döntő erő; egy olyan erőtényező ez, amelyet Magyarországnak kihagynia a politikájából egyáltalában nem szabad és amelyre a mi külpoh' ;

kánkat, alugy Túri Béia, mondotta, igenis be kell állítani. Lehetetlen állapot ugyanis, hogy külföldön, komoly államférfiak azt mondják, hogy a restaurációnak csak három ellensége van: az egyik Németország, amelynek expanzív törekvéseit a Duna völgyében á restauráció megakadályozná és tönkretenné, — ez egy természetes és magától értetődő álláspontja a németeknek, — a restauráció másik ellensége az egész kisentente en bloc és a harmadik ellensége a magyar kormány. (Rajniss Ferenc: Ki az a nagy államférfi?) Mindenki, akivel beszélünk, aki informálva van, ezt állítja és természetes is, hogy mondja, ha nem is mint pozitívumot a minisz

1 terelriök úrnak mindig felénk közeledő kijelentései után, de mint negatívumot azért, mert külügyi képviseleteink egyáltalán nincsenek utasítva abban az iránybari, hogy ebből a szempontból eljárjanak vagy lépéseket tegyenek. (Rainiss Ferenc: E# a kérdés nem aktuális!) Ezt mondja ön,; dehát a, walesi herceg is való-' ülése 1935 június 15-én, szombaton. 37 f színűleg megkérdezte Gömbös Gyulát, hogy mikor lesz már meg a restauráció, miért kérdezi meg igenis mindenki, (vitéz Szalay László: Nem hallottam, hogy a walesi herceg kérdezte. — Fábián Béla: Jelen volt a képviselő úr? — vitéz Szalay László: Nem voltam jelen. — Fábián Béla: Ha nem volt jelen a képviselő úr, akkor honnan tudja? — Zaj.) aki idegenből jön, hogy mi van a restaurációval, miért írnak róla vezércikkeket az olasz lapok, a francia, az angol lapok, még az amerikai lapok is, miért van ez folyton az európai tapétán, és miért sze^ repel mindig a kulisszák között valamennyi nagy diplomáciai tárgyalásnál, Strézában és más tárgyalásoknál is és a római értekezletnek miért lenne ez az egyik pontja, legalább is titkosan, miért beszéltek róla újra Genfben? De itt van egy másik szempont. Még ha ez a kérdés nem is volna aktuális, t. képviselő úr, mint ahogy aktuális, még akkor is kötelességünk volna nekünk, akik az ország jövőjét csakis így látjuk biztosítva, ezt aktuálisnak tartani és nem volna szabad minket elriasztani annak, hogy mások ezzel a kérdéssel nem akarnak foglalkozni, amint nem, riaszt el, nagyon helyesen, senkit sem attól, hogy a revízióról be! széljen az, hogy eddig a revízió terén bizony egy lépést sem tudtunk előrehaladni és mégis fogjuk folytatni a revízióért való küzdelmet, mert meg vagyunk róla győződve, hogy ez az ország kivezető útja és jövőjének biztosítéka, folytatni fogjuk ezt a küzdelmet innen még akkor is, ha azt látjuk, hogy ez nem aktuális olyanoknak a szempontjából, akik a magyarságot nem akarják ezzel az erős tényezővel megerősíteni és folytatnunk kellene akkor is, ha nem volna aktuális, pedig aktuális, mint a hogy éppen a t. képviselő úrnak most megmagyaráztam és legyen nyugodt képviselőtársam, ez aktuális lesz még ebhen a Házban is. (vitéz Szalay László: Ez olyan labilis megállapítás, mint az, hogy az Árpádok nem csináltak magyar politikát, ellenben az osztrákok csináltak. — Gr. Apponyi György: Hogy lehet ilyet mondani? — Zaj a baloldalon.) Én azt mondottam, hogy nem csináltak faji politikát, akkor azokban az időkben nem létezett ez. Akkor nem csinálhattak faji politikát, hanem egy nagy birodalmi politikát. Ehhez soha kétség nem fért és nem is fog férni a jövőben sem. (vitéz Szalay László közbeszól. — Bródy Ernő: Nem lojális, hogy beszélni sem engedik, hosszabbítást sem adnakl Ez az új stílus? — Zaj a, baloldalon). Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: Sem beszélni nem hagyják, sem hoszszabbítást nem adnak.) Bródy képviselő úr mindenre ráduolázik. Méltóztassék csendben lenni! <Fábián Béla: 'Régi vadászember!) Méltóztassék folytatni a beszédet. Gr. Sigray Antal: T. Ház! A miniszterelnök úr legutóbb elmondott megállapításait az esztergomi ásatásokhoz fűzte és egy véletlen úgy hozta magával, hogy én az ellenkező irányból éppen aznap érkeztem Esztergomba, amikor a miniszterelnök úr is ott volt és akkor nekem természetesen ott azonnal elmondották, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr meglátogatta az ásatásokat, és hogy tényleg már biztosítva van az az összeg, amely az ásatások folytatásához szükséges. • En szintén nagy érdeklődéssel és megilletődéssel néztem ezeket a romokat és talán azt a néhány freskót is, áriiélyek III. Béla kápolnájában vannak és aírielyekről némi könnyelműséggel azt mondják, hogy Giotto do Bordino 6*