Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-46

Az országgyűlés képviselőházának Jf6. nem adja meg a lehetősége^ hogy fegyelmi eljárást indíthassanak, amikor egyébként minden lehetősége megvolna annak, hogy a fegyelmi eljárást megindítsák. Erre egy példát mondok el a gyakorlati életből... Elnök: Ha jól emlékszem, a képviselő úr az általános vita folyamán felszólalt, de ha nem szólalt volna fel, a házszabály szerint a címnél, — mint az imént mondottam — akkor sem mondhat az általános vita keretébe tartozó beszédet. Méltóztassék a címhez szólni. Mózes Sándor: T. Ház! Tekintettel arra, hogy az ítélőbírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatról van szó és én ehhez szólok hozzá, az elnök úr pedig kifogásolja ezt és nem ad nekem módot arra, hogy mint törvényhozó törvényhozói jogomat gyakoroljam, (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Szokatlan hang ez!) én beszédemet befejezem... Elnök: A képviselő úrnak ezt az inszinuációját visszautasítom, mert én arra jogot adok. amit a házszabályok előírnak, arra pedig nincs joga jogot kérni, amit a házszabályok eltiltanak. (Taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások: Éljen az elnök, — Horváth Zoltán: Ez a szokás! — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Egészen szokatlan az elnököt rendreutasítani.) Mózes Sándor: Én a címhez szólok hozzá. Az én véleményem szerint más nem tudhatja azt, hogy én a cím alatt miket akarok elmondani és tekintettel arra, hogy úgy érzem, hogy törvényhozói felszólalási jogomban sértve vagyok, beszédemet befejezem. A címet nem fogadom el. Elnök: A címhez Horváth Zoltán képviselő 11 r kíván szólni. Horváth Zoltán T. Ház! Az igazságügy miniszter úr tegnap pártunk vezérének felszólalásában kifogásolta, hogy ő megjegyzést tett abban az irányban, hogy ez a törvényjavaslat is annak a szellemnek szüleméoiye, amely szellemet ő, mint alkotmányos érzésű törvényhozó nem helyesel. Akkor az igazságügyminiszter úr utalt a címre is és a címből is igyekezett kimutatni, hogy tulajdonképpen az alkotmányosságnak tesz eleget, amikor a vitatkozásnak, a meggyőzésnek engedve, eliminálta azokat a bizonyos pontokat, amelyeket pártunk vezére perhorreszkált. Szükségesnek tartom pártunk vezére és pártunk reputációja érdekében a törvényhozás színe előtt rektifikálni azt, hogy mi igenis örömmel konstatáljuk, hogy az igazságügyminiszter úr engedte magát meggyőzni arról, hogy az a törvényjavaslat, amely az igazságügyminisztériumban készült .és amely ,az érdekelteknek és a törvényhozás tagjainak is megküldetett: nem ez a törvényjavaslat. Az a törvényjavaslat az volt, amely ellen az érdekelt bírói és ügyészi kar is felemelte szavát és amely ellen a törvényhozás összes pártjai is tiltakoztak. Ebből a szempontból tehát helyre kell igazítanom az igazságügyminiszter úr megállapítását: mi nem a javaslat javítása ellen, olyan javítása ellen szólaltunk fel, amely a mi alkotmányos érzésünknek megfelel, hanem az ellen a szellem ellen, amely ezt a javaslatot eredeti formájában létrehozta és pártunk ve zére előre gondolván igyekezett az igen t. kormányt arra kérni, hogy attól a szellemtől, amely alkotmányosságunkat; az alkotmány fundamentumát támadja meg esetleg, necsak ma tartózkodjék, hanem a jövőben is tartózkodjék és a jövő kormányok is tartózkodjanak annak megsértésétől. T. Ház! Mivel bizalmatlansággal viseltetem ése 1935 október 17-én, csütörtökön 307 a kormány iránt, természetesen a címet sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Newt!) Minthogy szólni senki nem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatik e a címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem! — Br. Berg Miksa: Nem is határozatképes a Ház! — A Ház a címet elfogadta, — Zaj a baloldalon.) Következik az 1, §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző: (Olvassa az 1—5. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Zaj a baloldalon. —• Br. Berg Miksa: Nem fogadjuk el. — Olvassa a 6. §4.) Soltész János ! Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó. Soltész János: T. Ház! A törvényjavaslat a fegyelmi vétségek büntetésére három büntetési nemet állapít meg: a feddést, a pénzbírságot és a hivatalvesztést. A bírói és ügyészi egyesület kifogást emelt ez ellen és a törvényhozásnak is figyelembe kel] venni azt a kérést, amelyben előadják, hogy a feddéssel és a pénzbírsággal kapcsolatosan a törvényjavaslat súlyos anyagi szankciókat tartalmaz, még pedig azért, mert a feddéssel kapcsolatban kétesztendős, a pénzbírsággal kapcsolatosan pedig háromesztendős anyagi joghátránnyal sújtja őket. Ilyenféleképpen a feddés, amely tulajdonképpen a legenyhébb büntetés lenne, egy nagyon súlyos büntetési tétel lesz, mert a feddés mellett még anyagi konzekvenciák is be fognak következni. Azt a bírót, akit egy csekélysúlyú cselekmény miatt meg fognak feddni, valójában nemcsak megfeddik, hanem még súlyos anyagi hátránnyal is büntetik. Minthogy ez a feddés önmagában véve egy csekélyebbsúlyú cselekményre kombinált büntetési nem, javasolom, hogy a feddéssel kapcsolatban egyáltalában mellőzzenek mindenféle mellékkövetkezményt. Helyesebb volna, ha a törvényhozás egy újabb büntetési nem beiktatásával szabályozná ezt a kérdést, éppen úgy, mint ahogy más köztisztviselői kategóriáknál ez a kérdés már szabályozva van azzal, hogy a fegyelmi büntetésekül több büntetési nemet állapítanak meg. Igen helyes lenne például, ha azt mondaná a törvényhozás, hogy legyen: feddés, pénzbírság, az előléptetésből való kizárás és hivatalvesztés. Ebben az esetben a feddés nem volna kombinálva az előléptetésből való kizárással és igazi nevén neveznénk a gyermeket, tehát nem mondanók azt, hogy megfeddjük a bírót, amikor pedig valójában kizártuk három vagy kék évi előléptetésből. Ha ilyen büntetési tételek lennének megállapítva, akkor a cselekmények súlya szerint tudhatna a bírói fegyelmi bíróság minden egyes elbírálásánál közreműködni. A jelen esetben azonban igen könnyen előállhat az az eset, hogy a fegyelmi bíróság, amely látni fogja azt, hogy az elébe került kisebb, csekélyebbsúlyú feddést kellene kiszabni, a feddés valójában nemcsak^ feddés, hanem egyúttal az előléptetésből kétesztendőre váló kizárás is volna: ez olyan súlyos büntetés az illető bíróra nézve, hogy inkább fel fogják menteni a vádlottat, mintsem feddés címe alatt ilyen határtalanul siílyos büntetéssel sújtsák. A törvényjavaslatban a fegyelmi bünteté46*