Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

Az országgyűlés képviselőházának A5. de másrészt azt sem, hogy a múlt évi kritikus helyzetben éppen a Népszövetség volt az a fórum, amely ennek a baráti szolgálatnak békés érvényesülését lehetővé tette Anglia hatalmas közreműködésével, amelyről több képviselőtársammal együtt a múlt év decemberében volt szerencsém" a Ház osztatlan helyeslése mellett itt megemlékezni. (Úgy van! Ügy van! a jobbés baloldalon.) r Az abesszin—olasz viszályból önként adódó tanulságok és ezeknek a jövőben várható gazdasági és nemzetközi következményei igénytelen nézetem szerint egyenesen létkérdéssé teszik Magyarország részére azt, hogy kormánya gazdasági, politikai, íöldrajzi helyzetünknek higgadt mérlegelésével minden olyan nyilatkozattól, lépéstől, állásfoglalástól tartózkodjék, amely gazdasági és nemzetközi jogi helyzetünket illetően a mainál még hátrányosabb helyzetbe hozhatná az országot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezzel a néhány mondattal voltam bátor interpellációmat megindokolni és kérem az igen t. külügyminiszter urat, hogy választ adni méltóztassék. Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy Esterházy Móric grófnak a két kérdésére, tudniillik az elsőre, amely genfi magatartásunkra vonatkozik és a másodikra, amely az általános külpolitikai helyzetre vonatkozik, mind a magam, mind a miniszterelnök úr nevében azonnal válaszoljak. (Halljuk!, Halljuk!) Megjegyzem, hogy az általános külpolitikai helyzetet illetőleg fenntartom magamnak azt, hogy arról részletesebben a külügyi bizottságban számoljak be. (Helyeslés.) Genfi tárgyalásunk indokai egyrészt a múltban gyökereznek, másrészt, a jövőre vannak alapítva és végül ama külpolitikai felfogáson és elgondoláson alapulnak, amelyet, úgy vélem, az egész magyar közvélemény helyeselni fog. Hosszú évek során szoros érzelmi kapcsolatok alakultak ki Magyarország és Olaszország között. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a középen: Éljen Olaszország!) Ezeket a kapcsolatokat Olaszország nem egyszer támasztotta azzal alá, hogy politikai és erkölcsi súlyát latba vetette a magyar érdekek érvén ízesítéséért. (Ügy van! Ügy can! a jobboldalon és a középen.) Sokan talán azt fogják mondani, hogy a politika nem ál] érzelmi momentumokból, (Weltner Jakab: Nem is áll!) ezzel szemben azonban könnyű rámutatni arra, hogy milyen komoly, észszerüségi okok is tanácsolták, hogy az Olaszország és a Népszövetség közt felmerült viszályban azt a magatartást tanúsítsuk, amelyet tanúsítottunk. és amelyet a világnak ama nemzetei, melyek előítélet nélkül nézik politikai cselekvéseinket, csak helyeselhettek. Nem hiszem, hogy volna akár nagy-, akár kishatalom, amely ne ismerné el, hogy milyen rendkívüli értéket jelent egy nemzetre, ha a nemzetközi életben a baráti cselekedeteket viszonozni igyekszik és ezzel megszerzi magának a megbízhatóság jó hírnevét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A mi genfi politikánkra tehát nemcsak azt lehet mondani, amit itt-ott hallok, hogy gavalléros vagy romantikus politika volt, hanem azt is, hogy jó politika volt. Olyan politika, amely a szenvedélyek pillanatnyi felviharzása után a jövőben is hasznos szolgálatokat fog nekünk tehetni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 október 16-án, szerdán. 303 T. Ház Azt hiszem, nemcsak a magyar nemzet túlnyomó többségének, de talán a kisnemzetek egy részének hangját is tolmácsolom itt akkor, amikor megállapítom, hogy kizárólag a paktum megtorló határozmányaiért való lelkesedés és azoknak támogatása aligha lehet a kis nemzetek feladata. Kétségtelen, hogy a kis nemzetek helyzete gazdasági téren is hátrányosabbra fordul, ha ezek alkalmazására kerül a sor, mint a nagy nemzeteké. Inkább arra kell tehát törekednünk, hogy ezekkel a büntető rendelkezésekkel egyensúlyba hozzák az alapokmány ama szakaszait, amelyebben gondoskodás történt arról, hogy hékés eszközökkel is hathatósan rendezni lehessen a tagállamok közt felmerült viszályokat. Amióta Magyarország tagja a Népszövetségnek, következetesen ezért azs egyensúlyért küzdött, azaz arra törekedett, hogy az alapokmány minden szakasza egyformán kifejlesztessék. A magyar külpolitika tehát csak liű maradt alapekveihez, amikor Genfben a büntető határozmányok alkalmazásának tárgyalásakor az ismert álláspontot helyezte előtérbe. A népszövetségi alapokmánynak vannak hiányai. Vannak, akik ezeket a hiányokat a megtorló szakaszok kifejlesztésével és azoknak automatikus életbeléptetésével vélik csak kiküszöbölhetni. Mi ezzel szemben az előbb vá~. zolt álláspontot foglaljuk el- Ez a nézeteltérés azonban korántsem jelenti azt, mintha Magyarország a Népszövetség tevékenységét el akarná gáncsolni, még kevésbbé azt, hogy állást foglal ama eszmék ellen, amelyeket a Népszövetség magáénak vall. Mi csak az egyoldalúságot kerüljük, s a paktum összes szakaszainak a segítségével próbáljuk elérni azt a célt, amelyet a Népszövetség alapokmányában maga elé kitűzött. Nem lehetünk vakok a Népszövetség gyengéivel szemben, mindazonáltal távol áll tőlünk, hogy a Népszövetség gyengítését óhajtsuk, sőt ellenkezőleg, annak megerősítéséért szeretnénk küzdeni. Azt hiszem, hogy ebben egy úton haladunk azzal a barátságos nagyhatalommal, amelynek külügyminisztere egyik legutóbbi genfi beszédében szintén ennek a célnak érdekében szólalt fel. (Rajniss Ferenc: Éljen Anglia. — Taps.) T. Ház! Minden kétséget kizárólag nagyon súlyos önámítás volna, ha nem akarnók észrevenni, hogy az Olaszország és a Népszövetség között támadt viszály nagy veszélyeket rejt magában. Általános pesszimizmus kezd erőt venni a világ összes népein, de megnyugtatólag hat ebben a helyzetben, hogy dacára a fennálló nagy nehézségeknek, majdnem minden állam az általános béke, az európai béke fenntartására törekszik. (Élénk helyeslés.) Döntő súllyal bír ebben a tekintetben a Népszövetség két vezető állama: Franciaország és Anglia, illetőleg ennek a két államnak a magatartása. Erről a magatartásról a francia miniszterelnök a minap egy nagyon érdekes és figyelemreméltó nyilatkozatot tett. Azt mondotta Laval, hogy ő az angol kollégájával, Edennel Genfben úgy a tanácsban, mint a közgyűlésben mindig karöltve járt el, mindig közös megegyezés alapján szólalt fel. Hozzáfűzte, hogy úgy ő, mint Eden folytatni óhajtják azt a munkát, amelyet eddig követtek az európai béke fenntartása érdekében. Kijelentette továbbá azt is, hogy megtalálják a békés kibontakozás módját, természetesen a népszövetségi paktum keretein belül. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között talán mégsem egészen indokolatlan az a 45