Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-45

288 Az országgyűlés képviselőházának U mint a felelős kormány. Rámutatok arra, hogy a törvényhozás működését a kormány irányítja sa végrehajtó hatalomért a kormány felelős. Kérdezem, ha a hermetikus eizár&ózás állás pontjára helyezkedünk, akkor hogyan lehetne kezelni ennek a hermetice elzárt bíróságnak például a költségvetési kérdéseit? Mert az is alkotmányjogi elv, hogy a költségvetés minden tételéért és minden krajcárjáért valakinek felelnie kell. A hermetice elzárt legfelsőbb bírót ezért a költségvetésért nem lehetne felelőssé tenni, mert hiszen az független. Valakinek azonban felelnie kell ezért és ez nem lehet más, minit a kormányban helyet foglaló igazságügyminiszter. (Mozgás a baloldalon.) De a főhatalmak szétválasztásának nem is ez a lényege, hanem az a lényege a bírói főhatalom különválasztásának, hogy a bírói funkcióba, a bíró bíráskodásába semmiféle hatalom, semmiféle külső tényező bele ne szólhasson. Összes igazságügyi törvényeink bölcsen gon doskodtak arról, hogy a bíró bírói feladatának megoldásába senki bele ne szólhasson. Tehát egyrészt kellőkép el van különítve a bírói főhatalom a többi főhatalom működésétől, másrészt nagyobb mérvben elkülöníteni teljes lehetetlenség. Felhozták az ellenzéki szónokok azt is, hogy mi szükség van erre a törvényjavaslatra, amikor az 1871 : VIII. törvénycikk alapján a fegyelmi bíróságok eleddig is zavartalanul működtek. Igen, működtek, azonban nagyrészt és sok vonatkozásban a saját maguk által fejlesztett jog alapján, mert az 1871 : VIII. törvénycikkben meghatározott fegyelmi vétség fogalmai alapján nem járhattak el. (Dulin Jenő: Kialakult egy joggyakorlat! — Horváth Zoltán: Nem panaszkodott eddig senki! — Lázár Andor igazságügyminiszter: De mennyire panaszko dott! A Kúria maga is!) Arra is rátérek, hogy ki panaszkodott és mire. Hiszen igen t. képviselőtársam ennek a, javaslatnak az indokolásában nagyon szépen olvashatta, hogy miért volt erre szükség. Az indokolás nagyon világosan kimutatja, hogy az 1871: VIII. törvénycikk a) v pontjában meghatározott fegyelmi vétség már az 1878 :V. törvénycikk és az életbeléptető törvény folytán teljesen hatályon kívül helyeztetett, ennek a következménye pedig valójában az lenne, hogy a nem nyereségvágyból elkövetett mulasztás vagy kötelességszegés fegyelmileg tulajdonképpen büntethető sem lenne és fegyelmileg csak azáltal vált büntethetővé, hogy a bíróságok — szükségből — itt az 1871:VIII. törvénycikk b) pontját alkalmazták. Ez a fő indoka annak, hogy igenis, szükség volt erre a törvényjavaslatra. De további szükségességi momentumok is vannak, amelyek indokolják ennek a törvényjavaslatnak törvénytárunkba való iktatását. Nevezetesen ez a javaslat nagyon helyesen, nagyon bölcsen szakít a fegyelmi bíróság tagjainak sorshúzás útján való kijelölésével, amit az 1871. évi VIII. törvénycikk előírt. Nagyon belyesen, mert eddig sorshúzás útján alakíttatván meg a^ fegyelmi bíróság, — amint ez a gyakorlati életben, különösen a vidéken működő törvényszékeknél nagyon gyakran tapasztalható volt — a sors olyan szeszélyes játékot űzött, • hogy gyakorlattal teljességgel nem bíró bírák kerültek a fegyelmi bíróságba és ez a^ 1871. évi VIII. törvénycikk alapján amúgyis lassú fegyelmi eljárást még nehézkesebbé tette. (Horváth Zoltán: Kvalifikált emberek azok mind! Mind szakember!) Igen t. képviselőtársam, ne 5, ülése 1985 október 16-án, szerdán. méltóztassék ezt itt felhozni, hiszen, mint ügyvéd nagyon jól tudja, hogy egy bíró a maga reszortjában mennyire egyoldalúvá tud válni a gyakorlati életben. (Horváth Zoltán: Ki fogja kiválogatni őket?) Maga a bírói testület fogja kiválasztani, amikor titkos választás útján megválasztja a fegyelmi bíróság tagjait, hiszen a bírói testületben megvan az érzék ahhoz, hogy azt ültesse oda, aki szakavatott és ért ezekhez a kérdésekhez. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) • A szükségességnek egy másik indoka az is, — amint nagyon helyesen és bölcsen hozza fel az indokolás — hogy a felfüggesztés kérdését az 1871 : VIII. törvénycikk meglehetősen mereven és meglehetősen megkerülhetetlenül szabályozta. (Horváth Zoltán: Ez volt a helyes!) Az 1871:

VIII. törvénycikk azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a fegyelmi eljárás során egyszer felfüggesztett bírót a fegyelmi eljárás •befejezéséig a felfüggesztés hatálya alól felmenteni nem lehet és nem lehetett. Ebből sok igazságtalanság, sok méltánytalanság származott, éppen ezért nagyon helyes az, ihogy ebben a javaslatban gondoskodás történik arról, — ez különben az emberiességi szempontoknak és indokoknak is megfelel — hogy ha már az eljárás folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy ez a bíró mégsem olyan súlyos cselekményben vétkes, amelynek alapján őt felfüggesztéssel kell sújtani, akkor módjában van a fegyelmi bíróságnak a felfüggesztés hatályonkívül helyezésével ezt az embert legalább ettől a többlet-kíntól megszabadítani. Nagyon inagy szükség volt erre a javaslatra éppen a fegyelmi eljárások meggyorsítása szempontjából is, miután az 1871 :VHI. te. alapján túlságosan nyugodtan és lassan folytak az eljárások, — nem számolva árunak a szegény, fegyelmi alatt álló bírónak és családjának idegzetével — egészen addig, míg a vizsgálaton s a többi mindenen keresztül végre eljutott az ítéletig a sor. Ezek azok a nagyon lényeges jogi és emberiességi momentumok, amelyek igenis szükségessé tették ennek a javaslatnak benyújtását s így az igen t. ellenzéknek ez a kifogása sem állhat meg. (Egy hang a baloldalon: Most is megvan a vizsgálat!) Nincs meg ez a vizsgálat, mélyen t. képviselőtársam, csak a felügyeleti vizsgálat van s a felügyeleti vizsgálat alatt még nincs elrendelve a fegyelmi, ez a fegyelmit megelőző vizsgálat, amely alatt az a nyomorult ember és családja nem szenved az elrendelt fegyelmi súlya alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, mélyen t. Képviselőház, hogy ezekre az alkotmányjogi szempontból felvetett kifogásokra^ a magam részéről megfeleltem. Most a bírói függetlenség megsértése tárgyá- ban felhozott kívánságokkal óhajtok foglalkozni. E törvényjavaslat 33. §-ában van egy rendelkezés, amely azt tartalmazza, hogy a fegyelmi eljárást csak az illetékes fegyelmi bíróság rendelheti el. Ez a bírói függetlenségnek olyan erős biztosítéka, hogy ezt az összes biztosítékok között talán a legerősebbnek tartom. Wolff Károly igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében rámutatott arra, milyen garancia az, hosry maga a bíróság, maga a bírói testület van hivatva elbírálni azt, hogy a vétkességet olyan súlyosnak minősíti-e, hogy a fegyelmi el járást megindítsa. A bírói függetlenségnek garanciája az a rendelkezés is, amely a 32. § ban azt mondja ki, Iwgy a fegyelmi eljárást mindig fegyelmi vizs-