Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-44
284 Az országgyűlés képviselőházának hh. ülése 1935 október 15-én, kedden. jogrendszerben — értem ezen a hasonló bűnvádi perrendtartást — ismeretlen. A büntetőperrendtartásban a magánfélnek megvan a joga, hogy mint pótmagánvádló járjon el és a törvényben biztosított jogorvoslati lehetőségeket kimerítse. Ha most a 27. § indokolását nézem, meg kell állapítanom, hogy ebben bizonyos ellenmondás van. A 44. § ugyanis megengedi, hogy amikor a fegyelmi bíróság felmentő ítéletet hoz és az ügyész nem fellebbez, akkor a magánfél lépjen be fellebbezőként. A 27. § a magánfelet mint pótmagánvádlót azért tiltja el, mert azt mondják, hogy bizonyára alaposan kivizsgálták a dolgot és ez megnyugtató abban a hitben, hogy ott semmiféle fegyelmi vétség nincs. (Lázár Andor igazságügyminiszter: El sem rendelték a fegyelmi eljárást!) Nem akarom ezzel a magánfélnek a 44. $-ban biztosított jogát konfiskálni, de reám sokkal megnyugtatóbb lenne az, ha itt is méltóztatnék ítélettel eldönteni a dolgot. Most az a helyzet, hogy amikor egy ítélőbíróság, amely a fegyelmi ügyben elsőfokon ítél, tehát a nyilvánosság előtt a vád és a védelem meghallgatása után az ügyész jelenlétében ítél. úgy találja, hogy nincs fegyelmi vétség, tehát a kritériumok nem forognak fenn s az ügyész is úgy találja, hogy nem érdemes a felmentő ítélet ellen fellebbezni, mert a kiderített tényállás szerint a vádlott nem bűnös, akkor méltóztatik ezzel szemben fellebbezési jogot adni a magánfélnek, ellenben a kezdő eljárásban, tehát az ügy elején egy egyszeri határozat után el méltóztatik zárni ettől. Én ebben — méltóztassék megengedni, miniszter úr — bizonyos ellenmondást látok. (Lázár Andor igazságügy min ißzter: Szekatúrák megakadályozása!) További megjegyzésem a 35. §-ra vonatkozik. A javaslat 35. §-a azt mondja (olvassa): ».Fegyelmi ügyben^ senkit sem lehet szegénységi jogban részesíteni és a panaszos részére nem lehet pártfogó ügyvédet kirendelni.« Nézem az indokolást, hogy miért történik ez? Az indokolás egyszerűen ezt mondja (olvassa): »A 35. § rendelkezése a javaslatban szabályozott fegyelmi eljárás természetes következménye és megfelel a bíróságok köréből származó kívánságoknak.« (Lázár Andor igazságügy miniszter: Az ügyész képviseli a vádat!) Méltóztassék megengedni, bár elképzelni i« nehéz, — hiszen olyan bírótisztelő a magyar nép — hogy egy egyszerű polgár az ítélőbíróval szembeszálljon, de az élet mégis adhat olyan esetet, amikor az a nyomorult, szegény, vagyonnélküli ember érzi, hogy igaza van és talán megfelelő utánjárással, vagy pedig szakértő ember támogatásával ki is tudná bogozni a maga igazát. Mégis, annak ellenére, hogy a polgári perrendtartás szerint a bíróságnak joga van szegényjogot adni, szegényvédő ügyvédet kirendelni, itt, ahol talán nagyobb dolgok forognak kockán, ezt egyszerűen megtiltják. Ezt nem tudom helyeselni és nem tudom a magamévá tenni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Feljelentheti szóval a felügyeleti hatóságnál!) Éppen annál a magas paedesztálnál fogva, amelyen a bíróság van, én iminden lehetőséget, minden alkalmat megadnék az ügyvédi képviseletre, hogy necsak a vagyonos ember indíthassa meg az eljárást,... (Wolff Károly: Hiszen feljelentheti! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Feljelentheti szóval! Elmegy az elnökhöz, feljelentheti, megindul az eljárás.) De, ha nem tud ügyvédet fogadni! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem is kell! Minek az ügyvéd mindigl) Méltóztassék megengedni, ott, ahol jogtudó emberrel áll szemben az a laikus ember, azt kell gondolnom, hogy az a két fél nem egyforma. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Itt nem a felek állnak egymással szemben!) De igen, egy jogában sértett panaszos áll szemben a jogtudó bíróval. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem felek állanak egymással szemben!) Ez a szegény ember nem tudja összeszedni az adatokat és nem tudja ezt előkészíteni. Hogyan készítse hát el a feljelentést, hogyan járjon utána az ügynek, hogyan szolgáltassa be az adatokat 1 ? ! En úgy gondolom, hogy itt szintén csak az az intenció felelne meg a célnak, ha ezen változtatni (méltóztatnék, amit a bírák részéről is bizonyosan kívánnak. (Lázár Andor igazságügyminiszter* Éppen ellenkezőleg!) Miniszter úr, a feljelentést is meg kell csinálni, a feljelentésben is le kell fektetni a tényállást, a bizonyítékokat fel kell sorolni, a feljelentést be keli nyújtani az illetékes hatósághoz; hát hogyan tudja egy tanyai polgár, hogy mit kell csinálnia'?! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Elmegy az elnökhöz és elmondja!) Hát ez is álláspont. (Mózes Sándor: Mindenkinek otneg kell adni a jogsegélyt, a szegényvédelmet. — Lázár Andor igazságügyminiszter: De nem a bíró szekálására! — Mózes Sándor: De lehet valami alapos is!) T. Képviselőház! További megjegyzésem az 50. §-ra vonatkozik, amely igen súlyos rendelkezést tartalmazó paragrafus. Nevezetesen a felfüggesztésről szól. Itt bizonyos bifurkációt látok. Ez a szakasz az 1—4. pontban taxatíve felsorol okokat és előfeltételeket, amelyeknek alapján a bírót fel lehet függeszteni állásától. — ez rendben is van, (hiszen vagy elfoglaljuk azt az álláspontot, hogy taxatíve felsoroljuk. melyek azok a cselekmények, amelyek miatt ezt a nagy és megszégyenítő intézkedést meg IV het és meg kell tenni, vagy pedig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy általában vetjük oda, hogy milyenféle cselekménynél történhetett ez, tehát a bírói kognicióra bízzuk annak eldöntését, hogy azok a tények, amelyek felhozattak, elég alaposak-e arra, hogy felfüggesztés következzék — de az utolsó pont azt mondja (olvassa): »A felfüggesztést a közvádló indítványára vagy hivatalból akkor is el lehet rendelni, ha az eset körülményeinél fogva egyéb okokból szükségesnek mutatkozik.« (Lázár Andor igazságú gym iniszter: A bíróságnak szabad keze van! -- Mózes Sándor: Mindent bele lehet magyarázni!) Ez az »egyéb« ok igen labilis valami, t. Képviselőház, hiszen a törvényjavaslat ezt a hirtelen felfüggesztésre vonatkozó jogot még a járásbírósági elnöknek is megadja. Aki a kis városi és falusi életet ismeri, az el tud kép zelni olyan intézkedést is ... (Lázár Andor igazságügyminiszter: A járásbíróság elnökének soha sincs meg ez a joga!) Vagyis a törvényszék elnökének adja meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az már igen!) De el tudok képzelni olyan esetet is — hiszen az mindegy, hogy járásbírósági elnökről vagy törvényszéki elnökről van szó, mint elsőfokú felügyeleti hatóságról — vidéken kisebb városban, ahol nem éppen az a szigorúan vett bírói funkció vagy egyéb valami az oka annak, amit a felettes hatóság is annak minősít, hogy amiatt azonnal fel kell függeszteni a bírót állásától. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem merném ezzel meggyanúsítani!) Ez
